Egyéb írásaim

Szavazásra bocsátottam a kérdést, hogy szeretnétek-e tőlem egyéb történeteket olvasni. Az eddigi visszajelzések változatosak. Van, aki még csak nem is olvassa a történetet, aztán van, aki nem szeretne tőlem egyéb sztorit olvasni, csak a Lila Rózsát. Végül is meg tudom érteni ezeket az embereket is. De nagyon örültem azért annak, hogy van, aki szeretne még tőlem egyéb dolgokat is olvasni. 
 Ide fogom majd feltölteni azokat az irományaimat, amiket a Lila Rózsa mellett írok (pl: novellák, vagy éppen egy-egy kezdetleges sztori prológusát)
Görgess lejjebb!

Egy új sztori?
Iskola mellett nem igazán szeretnék egy új blogot nyitni és oda is folyamatosan írni a fejezeteket. Egyrészt nem lenne időm a két blogot egyszerre vezetni, másrészt ugye nem mindig van ihletem, akármennyire is szeretném. Félkész munkát pedig nem szeretnék felrakni :) Úgyhogy sajnálom, de nem fogok új blogba kezdeni.
Ennek ellenére egy-két hónappal ezelőtt olyan ihlet tört rám, amit muszáj volt papírra vetnem. Mégpedig ez egy új történet volt. Bétám szerint egy kicsit abszurd a dolog - és szerintem is - de valahogy ettől lesz különleges. Nem egy mindennapi leányálomról szól. Még csak a prológus és az első két fejezet van meg belőle. 
Mikor befejezem majd a Lila Rózsát, akkor szeretném majd ezt a sztorit elkezdeni, de addig is arra gondoltam, hogy felrakom a prológust, hátha valaki kíváncsi lesz rá.
Készüljetek fel, hogy nem éppen vidám témát választottam, de remélem ez nem riaszt vissza senkit. Komikat elfogadok, természetesen. Nagyon kíváncsi lennék, hogy kinek mennyire ragadta meg a figyelmét a dolog. 

Egy gyilkos naplójából...
- Prológus -
Kedves Naplóm …

Ha meglátod ezt a címzést, mire gondolsz? Titkokra és magánéletre, ugye? Szeretnéd, sőt muszájnak érzed elolvasni. Mennyi kínos és különös dolgot tudhatsz így meg a másikról. Persze ezeken felül még eltölt egy különös érzés is: Izgalom. Izgulsz, hogy nehogy lebukj és izgulsz, hogy vajon mit gondolhat rólad a napló tulajdonosa.
Milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam. Lewnek hívnak és Angliában élek. 20. életévemet már betöltöttem. De mielőtt részletesebb bemutatkozásba kezdenék – majd később ezt is kaptok – térjünk vissza az eredeti sztorihoz.
Ha még nem esett le valakinek, akkor a napló elolvasására célozgattam. Vannak olyan emberek, akik direkt olvassák el a másik naplóját. Biztos mindenki látta már azt a Tv reklámot, amelyikben egy kisfiú próbálkozik a nővére naplójának elolvasásával. A poén az egészben a napló kinézete, mert ki hiszi azt el, hogy elektronikus?! De nem is ezért fontos ez a reklám.
Az én naplómat is sokan próbálták már elolvasni. Nem jött össze nekik. Annak, aki a közeljövőben erre készül, csak sajnálni tudom. A legjobb, ha tőlem távol maradsz, és nem keresed a társaságomat. Ha mégis, aláírtad a halálos ítéletedet.
Persze, ha még ettől sem rettentél meg, elmondom legkedvesebb hobbimat: imádok rajzolni. A vonalak és a színek számomra a létezést jelképezik. Egy gondosan megformált arc és test igazi műalkotás. A női arc és test erre a legalkalmasabb. Nem bírok velük betelni, csak a megfelelő alany kell. Utazás közben szeretek a legjobban rajzolni. Utastársaim megfigyelése nagy koncentrálást igényel.
Ugye, milyen bájos, kedves fiúcska vagyok?: Nem éppen… A legjobb részt még el sem mondtam. Ó Lew, Lew, Lew … Talán még nem késő. A rajzoláson és az utazáson kívül még van egy kedvelt hobbim.

A gyilkolás
 
Mint mondtam, a női arc és test rabul ejt. Ezért utazás közben kiszemelek magamnak egy lányt és lerajzolom. Majd mikor leszáll az aktuális járműről, követem. A kedvenc részem, amikor összeesik előttem és az utolsó szívveréseit hallom. Nagyjából erről szól a naplóm.
Hogy miért teszem ezt? A válasz az, hogy nem tudom. Csak egyszerűen élvezem. Nem ártott nekem semmit, de szeretem végignézni. A legnagyobb szerzeményem a rajzok, amiket megtartok. A hobbim az életem és én a hobbimnak élek.
Ha nem ijedtél még meg eléggé tőlem, akkor hadd meséljem el szépen fokozatosan az egész életemet. Csak vigyázz magadra, nehogy legközelebb veled utazzak és a te halálodat is végignézzem!


Nincsenek megjegyzések: