tag:blogger.com,1999:blog-88042116704106464782024-02-19T06:29:32.800+01:00Lila RózsaCathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.comBlogger26125tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-11741996344590077132012-09-16T19:07:00.000+02:002012-09-16T19:07:37.428+02:0015. fejezet - Take away my Life<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: 'Juice ITC'; font-size: 20pt;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Jaj, ismét itt vagyok egy újabb fejezettel. Ahhoz képest,
hogy már suliidő van, nem is késtem sokat, csak egy napot! Ez nem fog így menni
sokáig, hiszen egyre több tanulnivalóm van sajnos :/ A 16. fejezetet már
elkezdtem, de nem haladok vele és jövő héten sem lesz időm rá... De elég a
negatív gondolatokból, a lényeg, hogy ez a fejezet már megvan!<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Remélem tetszeni fog, főleg mert egy másik szereplő
szemszögéből írtam! Szerintem ő is szimpatikus lesz nektek. Természetesen
nagyon sok titkot rejt ő is...<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Sajnos az előző fejezethez nem kaptam még megjegyzést, de
pipák érkeztek és ennek is örülök!<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Kérlek titeket, ha ezt a részt elolvassátok/olvastátok
írjátok le, hogy mit gondoltok róla, mert nagyon fontos lenne!<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Zenét is kaptok hozzá és tudnotok kell, hogy ez a szám
benne is lesz a történetbe, úgyhogy figyeljétek ;)<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Jó olvasást és szavazzatok az éppen
aktuális szavazásokon!<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;">Cathy R.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/3YxaaGgTQYM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #222222; font-family: "Old English Text MT"; font-size: 36.0pt; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">15. fejezet –
Take away my life<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3kQR9YHlBKPwifZ4mxmXr7IcbT6ACk0eyD6ux5Hhil721s4Qa5b0CEXP_VjqYZ_bS4B_2b31O6pO7UG9OVqh_SslPTzD3s-7sbVOnJa0g0GJE2zTLRIP5aoUlDjc42bgBkMraAo6Nlg/s1600/15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3kQR9YHlBKPwifZ4mxmXr7IcbT6ACk0eyD6ux5Hhil721s4Qa5b0CEXP_VjqYZ_bS4B_2b31O6pO7UG9OVqh_SslPTzD3s-7sbVOnJa0g0GJE2zTLRIP5aoUlDjc42bgBkMraAo6Nlg/s320/15.jpg" width="227" /></a><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 16pt;"> </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt; text-align: center;">
<span style="color: #222222; font-family: "Vladimir Script"; font-size: 26.0pt; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-</span><span style="color: #222222; font-family: "Vladimir Script"; font-size: 26.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> </span><span style="color: #222222; font-family: "Vladimir Script"; font-size: 26.0pt; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Agnes –<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">,,Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem
mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor
arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.”</span></i><span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- </span><span style="color: #222222; font-family: "Old English Text MT"; font-size: 72.0pt; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A</span><span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">gnes, drágám kérlek, vidd ki a szemetet! – szólt Nancy. Göndör fekete
fürtjei a homlokára és a tarkójára tapadtak, ahogy a forró sütőnél hajolgatott.
Anyu titkos házi almás pitéjét sütötte csak a mi kedvünkért. Bár azt sosem
értettem, hogy miért volt titkos, ha Nancy is tudta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Viszem. –
válaszoltam boldogan az ebédlőasztaltól felkelve. Örömmel segítettem Nancy-nek,
mert tudtam, hogy nem volt könnyű dolga. A szüleink halála után ő lett a
gyámunk és viselte gondunkat, pedig nem lett volna kötelessége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem volt vérszerinti rokonunk, de mégis anyukaként tekintettünk rá az
öcsémmel, Alexxel. Régebben a házvezetőnőnk volt, de mivel születésünk óta
ismert minket és szeretett bennünket tökéletes gyám vált belőle. A nagynéném,
Diana sokkal inkább pályázott erre a címre - amit megértek, hiszen ő mégis csak
az anyánk húga volt – de Nancy meggyőzőbben érvelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Diana sosem szerette Nancy-t. Emlékszem, hogy amikor kicsik voltunk, akkor
sem jött sosem látogatóba, mindig mi mentünk. Egyszer megkérdeztem anyát, hogy
miért csinálta ezt, nem szeretett minket? Ő csak annyit mondott, hogy Nancy-vel
van baja, érthetetlen okból egyszer össze is vesztek és azóta Diana nagy ívben
elkerülte a házunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nagyon szerettem Dianához látogatóba menni, mert különlegesnek tartottam
mindig. Egyedül lakott mindig, pedig már 26 éves volt, amit sosem értettem.
Furcsa, csillogó emléktárgyai mindig felkeltették az érdeklődésemet és akár
órákat el tudtam tölteni a cuccai között kotorászva. Buddha szobrok,
angyalszárnyas szellemek és csillámporral megszórt kövek tömkelegével volt tele
a háló- és dolgozószobája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ujjaimat a porosnak látszó polcokon futtattam végig és közben le sem vettem
a szemem a gyönyörű antiktárgyakról. Mindig kíváncsi voltam, hogy vajon honnan
szedett össze ennyi mindent, hiszen nem utazott sokat. Ezek csak régi vackok,
amiket az előző lakó hagyott itt a házban. Nagyon megtetszettek, ezért raktam
ki őket. – válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Amint Dianára gondoltam, összeszorult a szívem a hiányától. Több mint három
hónapja nem láttam. Persze, amikor Nancy észrevette, hogy valami nyomta a
szívemet, nem mondtam el neki az igazat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi a baj
drágám? – kérdezte, miközben a szemetes zacskót gyömöszöltem vissza a kukába.
Utáltam hazudni, de muszáj volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Csak arra
gondoltam, hogy az egyik új barátnőmet, Leilát áthívhatnám majd hozzánk? Csak
most jött a suliba, de nagyon jóban lettünk. Megengeded? – kérdeztem.
Tulajdonképpen nem hazudtam akkorát, mert már gondoltam erre. Nagyon
megkedveltem Leilát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Persze
aranyom. Mikor szeretnéd áthívni? – Nancy éppen egy edényt törölgetett a
mosogató felett, amikor belépett Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mondjuk
holnap? – vetettem fel. A hangom nem csengett hamisan, ahogy általában, amikor
hazudtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Lehet róla
szó. Akkor kérdezd meg Leilát, hogy mit enne szívesen, mert akkor azt főzök. –
mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Sziasztok! –
köszönt Alex hanyagul. Ledobta magát a velem szemben lévő székre és
keresztbefonta mellkasán kezeit. Gúnyos, pimasz nézésétől kirázott a hideg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az utóbbi időben nagyon megváltozott, vagyis a baleset óta. A
pszichológusok azt mondták, hogy nem tudja másképp túltenni magát a szüleink
halálán, csak így. Nem mutatta ki a fájdalmát, inkább bajba keveredett.
Annyiszor beszélgettem már vele erről, de a válasza csak egy vállrándítás és a
szokásos: <i>„Neked mi közöd ehhez? Hagyjál már békén!”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nagyon fájt, hogy szenvedni láttam, de nem tehettem ellene semmit. Csak
csendben figyeltem, hogy mit csinált. Toddal – az új haverjával – és a
bandájával lógott egész nap, gördeszkáztak, néha loptak a közeli kisboltból
alkoholt és ordibáltak végig a városban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egyszer bedrogozva találtam rá egy sikátorban a barátaival együtt. Ez
rögtön a baleset után volt, mikor elkezdett haverkodni velük. Azóta minden nap
szondáztattuk és különböző orvos által előírt figyelemtesztekkel állapítottuk
meg, hogy tiszta-e. Szörnyű volt látni, hogy ilyen mélyre süllyedt, de mindent
megtettünk Nancy-vel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Sziasztok! –
toppant be Eric. Puszit nyomott az arcomra és Alexxel kezet fogott. Testvérét
megölelte, aki rögtön hellyel kínálta. Eric velünk ebédelt nagyon sokszor,
mivel egész nap dolgozott és nem volt senkije, aki főzhetett volna rá, így
aztán hozzánk jött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Kedveltem Eric bácsit mindig is, bár volt benne valami ijesztő, amit nem
tudtam megmagyarázni. Amikor megjelent és hozzámért kirázott a hideg, de
próbáltam titkolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin: 0cm 0cm 12pt 36pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Milyen
napotok volt, srácok? – kérdezte jellegzetesen mély hangján. Egy általános
kérdés, amire a válasz sokkal bonyolultabb, mint azt az ember hinné. Alex
motyogott valamit, én tekintetemet a sült húsra szegeztem, ami a tányéromon
volt. Szorongtam, nagyon, de fogalmam sem volt, hogy miért. Többször volt, hogy
megpróbáltam Ericcel beszélgetni, de nem ment: hányingerem támadt, szörnyű
képek jelentek meg a fejemben és szédültem. Ezért úgy döntöttem, inkább nem
kínzom magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nancy másik testvérénél, Henry-nél és ilyen tünetek jelentkeztek, de őt
kevesebbszer láttam szerencsémre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az érzés nagyon erős volt, szinte elviselhetetlen. Villám gyorsan járt,
próbáltam felgyorsítani az evés folyamatát. Lábaimat a szék lábaira fontam és
figyeltem a levegővételre. Lassan be majd ki! Figyelmemet a rágásra
irányítottam, nem Eric mélykék szemeire. Egy darabig éreztem a tekintetét,
amint az arcomat fürkészte, valószínűleg észrevette szorongásomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az ebédlő narancssárga betonfalai vészesen közeledtek, a levegőben terjengő
sültszag elviselhetetlenné vált. Lassan felálltam az asztaltól, tányéromat
elmostam, megköszöntem az ételt és bemenekültem a szobámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nagy puffanással estem be az ágyamba. Kezemet a szívemre szorítottam és
próbáltam valami jó dologra koncentrálni. Aaron. Elképzeltem a fekete felhőt
elfújta a szél és a helyébe a barátom került.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Pár másodpercen belül kopogás hallatszott. Aaron képe megsemmisült, helyét
átvette a fekete felleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Bejöhetek,
Agnes? – kérdezte egy reszelős hang. Felültem az ágyon, megigazítottam a
hajamat, mintha ez segített volna összeszednem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Persze. –
Próbáltam nyugodt maradni, egyenletesen lélegezni. Az ajtó Eric sötét alakját
mutatta meg. Lassan leült mellém az ágyra. A közelsége elviselhetetlen volt. A sötétség
elöntött, ahogy kék szemeibe bámultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Agnes, tudom,
hogy nem vagyok a vérszerinti rokonod, de attól még szeretlek. – Kezem
megremegett. Nem tudom miért, de egy szavát sem hittem el. – Nagyon szorongsz,
csak nincs valami baj? – vonta fel egyik szemöldökét miközben az egyik keze az
enyémre csúszott. Jeges érintésétől kirázott a hideg, a gyomrom görcsölt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Eric, semmi
bajom nincs igazából. – Mosolyogj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Aggódom érted!
– Kis híján hittem is neki, de aztán kezét egyre feljebb húzta a karomon. – Ha
valami nyomja a szívedet, nekem nyugodtan elmondhatod. – Hangjában volt valami
sötét és kihívó, amire rögtön felfigyeltem, de nem értettem ezt az egészet.
Viccesnek találtam, hogy így kérdezősködött, pedig pont ő volt a baj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Köszönöm. –
Egy mosoly kíséretében bólintottam majdnem teljesen meggyőzően. – Ne haragudj,
de most találkozom Aaronnal. Mennem kell. – Tulajdonképpen nem beszéltem meg
vele találkozót, de ki kellett valamit találnom és általában Aaronhoz mentem,
ha ilyen problémáim támadtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hát akkor,
örültem! – Felkelt, de még nem ment ki a szobából. Azzal az átható
pillantásával egyenesen a szemembe nézett egy ideig. Nem emeltem el a
tekintetemet. Ő szakította meg a kis ,,farkasszem játékunkat”. Elmosolyodott a
padlót bámulva, majd elhagyta a szobámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Pár percig még mereven ültem az ajtót bámulva. A sötétség elnyelt teljesen,
de küzdöttem ellene. Egy biztos menedékre volt szükségem, amit csak Aaron
tudott biztosan. Gondolataimat rá összpontosítottam, látni akartam őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem hagytam, hogy a sötétség megint elnyeljen, a barátom járt a fejemben.
Levetettem a ruháimat és a szobámból nyíló saját fürdőszobámba mentem. Gondosan
eltávolítottam arcomról a sminket, majd megmostam és bekrémeztem. A tusolóból
folyó meleg víz ellazította fáradt, merev izmaimat. Gyors mozdulattal
lemosakodtam, majd megtörölköztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Könnyű nyári ruhák után kutattam a szekrényemben és rábukkantam egy fehér
felsőre egy hozzá illő szoknyával. Felöltöztem, átpakoltam egy másik táskába,
megfésülködtem és felkötöttem a hajamat. Sminkemet újra felvittem az arcomra
nagy odafigyeléssel. Fontosnak tartottam, hogy Aaron szépnek lásson
akármennyire ki voltam készülve. Neki ezt nem szabadott látnia. Parfümöt fújtam
a nyakamra és a csuklómra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Indulásra készen léptem ki a szobámból, ahol Nancy fogadott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hova mész
Agnes? – kérdezte szórakozottam. Haját illesztgette, majd köténye zsebében
matatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Aaron-hoz. Nem
sokára jövök! – puszit nyomtam az arcára és kimentem a bejárati ajtón. Futólag
köszönt, de ezt már csak kint hallottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aaron nem lakott tőlünk messze, mégis buszra volt szükség, ha az ember
gyorsan oda akart érni. A megálló a sarkon volt a pékség előtt. A járat pár
percen belül megérkezett, jegyet vettem, majd ülőhelyet kerestem. Öt megálló
után megnyomtam a leszállást jelző gombot és a busz nélkülem gördült tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A házuk két sarokra volt. Gyors léptekkel haladtam, szinte futottam. Gondolataim
visszaterelődtek Ericre és a sötétségre, de kényszeríttettem az agyamat, hogy
Aaronra koncentráljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Kétszer megnyomtam a csengőjüket, amire rögtön kitárult az ajtó és
megpillantottam Őt. A biztos menedéket, a biztonságot nyújtó embert, akit
nagyon szerettem. Gondolkozás nélkül magamhoz öleltem. Egyszerűen csak érezni
akartam, hogy nem voltam egyedül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Szia. –
köszönt, miután elengedtük egymást. – Át akartam menni, de te megelőztél. –
Szorosan magához vont és egy homlok puszival ajándékozott meg. Beszívtam
kellemes illatát és éreztem, hogy biztonságban voltam. Hirtelen minden rossz
megszűnt, az agyam már csak vele, jóval volt tele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Sajnálom, csak
így kérdezés nélkül állítottam be. – Aaron jól ismert engem. Mindent tudott
rólam, beleértve a szüleim halálát. A baleset után nem mentem pszichológushoz,
inkább vele voltam. Neki beszéltem először nyíltan az érzelmeimről. Ő
meghallgatott és a szeretetével vett körül, ami nekem pont elég volt. Ezt sosem
tudtam neki meghálálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Jól ismerte az ilyen kirohanásaimat, amikor kérdezés nélkül átmentem
hozzájuk és látni akartam. Ez csak akkor fordult elő, amikor neki edzése volt
és később ért haza, különben ő jött hozzánk. Elhalmozott a szeretetével és a
gondoskodásával és nagyon sokat volt velem. Mindenről tudtam vele beszélni, még
az Erices dologról is. Pontosan tudta, hogy mit éreztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Gyere be! –
mosolygott és átkarolta a derekamat. Rajtunk kívül senki sem volt a házban, de
ez pár másodpercen belül megváltozott. Anyukája, Bess toppant be és üdvözölt
minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin: 0cm 0cm 12pt 36pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Sziasztok.
Agnes, úgy örülök, hogy látlak. – Szerettem, hogy mindig ezt mondta. Itt
biztonságban éreztem magam, ahol szerették a jelenlétemet és szívesen láttak.
Meleg ölelésével fogadott és egy puszit nyomott az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Bess egyedül nevelte a két fiát, mert a férje elhagyta őt 10 éve, pont,
amikor Jeff született. Nagyon becsültem benne, hogy dolgozott és stabil
szülőként vett részt a gyermekei életében. Szerette őket, viszont nem volt
boldog ember. Fiain kívül nem volt senkije. A férfiaknak nem kellett, mert már
nem volt fiatal és ki akart volna egy kapcsolatot kialakítani egy olyas
valakivel, akinek már 2 gyereke is volt? Pedig Bess vágyott volna a törődésre.
Sokszor nézett romantikus filmeket, amiknek a felét végigbőgte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aaron szobájában mindig rend volt, amit szerettem. Hálás voltam az
égieknek, hogy ilyen fiút küldtek nekem. A hibáival együtt szerettem és
elfogadtam. Nem zavart, hogy diszleksziás volt, hogy szeretett érzelmekről
beszélni és ettől kevésbé tűnt férfinek mások szemében, de nekem ez természetes
volt. A tanulásban segítettem neki amennyit tudtam, főleg a helyesírásban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Becsukta maga mögött az ajtót, a hátam mögé lopózott, elkapott és átölelt.
Szorosan tartott a karjaiban, majd megfordított és megcsókolt. Felkapott a
karjába és az ágyra fektetett óvatosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Lágy csókjai teljesen elfeledtették velem a délután rossz érzéseket,
átadtam magam a gyönyörnek és élveztem a pillanatot. Mellkasára feküdtem és a
plafont bámultam, ahová a csillagos éjszaka volt felfirkantva világító műanyag
csillagokkal. Még kiskorában festette apukájával. Ez volt az egyetlen szép
emléke róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Fél órán át így feküdtünk, én elmondtam neki, amit Eric váltott ki belőlem.
Csendben hallgatta végig a történetet, aztán megkérdezte:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Agnes, most
komolyan, szerinted ez véletlen? – könyökölt fel mellettem az ágyon, hogy a
szemembe tudjon nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Szóval azt
gondolod, hogy ennek valami oka lehet? – tapintottam rá a lényegre. Amint
kimondtam, már nem is tűnt olyan őrültségnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen.
Szerintem ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy figyelmen kívül kellene
hagynod. Mert mondjuk én sosem éreztem ilyet egy ember iránt sem. Nem féltem,
hogy elnyel a sötétség vagy hasonlók. – Szemeiben a mély megértés tükröződött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Lehet, hogy
igazad van. De mit csináljak? Hogyan derítsem ki? – A kérdések igazából saját
magamnak szóltak. Ez a terv még meg sem fordult a fejemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem tudom. De
szerintem keresned kéne egy embert, aki ért ehhez az egészhez, mármint
asztrológus, vagy ilyenek. – Vonta fel egyik szemöldökét miközben végigsimított
a hasamon. Ujjaival apró köröket írt le a felsőm felületén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Menjek el egy
jóshoz? – horkantam fel. Nevetségesnek tűnt a megoldás még kimondva is.
Szarkasztikusan néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mondjuk. De
ebben a témakörben van több megoldás is, csak meg kell találnunk. – mosolygott.
– Tudod, nincs lehetetlen! – mindig ezt mondta nekem, mióta megismertük
egymást. Az ő szájából valahogy természetesnek hangzott, elhittem, hogy a
lehetetlen is lehetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen, tudom.
De most a legkevésbé sem szeretnék ezzel foglalkozni. Nem azért jöttem ide,
hogy ezen rágódjak ismét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Akkor mondjuk,
mihez lenne kedved? – kérdezte mézesmázosan, majd megcsókolt. Lassan rám
feküdt, de nem az egész testsúlyával. Mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek. –
suttogta. A vele töltött idő olyan volt, mint egy álom. Álom, amiből soha nem
akartam felébredni. Szinte túl szép volt, hogy igaz legyen, de mégis az volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Én is. – A
hátába kapaszkodtam, simogattam. Beletúrtam a hajába, miközben apró csókokat
nyomott az arcomra és a számra. A vágy egyre fokozódott mindkettőnkben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aaron egy pillanatra teljesen megváltozott. A szemeiben bujaságot vettem
észre, ahogy csókolt az is más volt. Sokkal több volt benne a vágy, a szerelem.
Kívántuk egymást, de tudtuk, hogy nem ez volt a megfelelő alkalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Sajnálom. – mondta
hirtelen. Mellém feküdt és a mellkasára vont. – Kicsit elragadtattam
magam. – Szégyellte magát. Tudtam, hogy nem erőlteti a szexet, ezért fölösleges
volt a magyarázkodás. Csak elkapta a hév.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Én nem
haragszom, ezt te is tudod. – könyököltem fel, hogy a szemébe tudjak nézni. –
Csak szerintem nem ez a legmegfelelőbb alkalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A délután többi részében beszélgettünk mindenféléről. Bess készített nekünk
gyümölcssalátát, amit persze meg is volt muszáj kóstolnunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Szeretnél
zenét hallgatni? – kérdezte Aaron, amikor visszamentünk a szobájába egy Jeffel
való kártyaparti után. Olyan természetes volt ez az egész. Nagyon jól éreztem
magam, tudtam, hogy szerettek ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Persze. –
bólintottam boldogon és leültem a karosszékbe, ami az asztal mellett állt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Evanescence, a
kedvenced. – mosolygott és tovább babrált a HIFI gombjaival. Pár másodpercen
belül felcsendült a Bring me to Life című slágerük. Mind közül ez tetszett a
legjobban, mert tökéletesen illett hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hiszen a szüleim halála után nem voltam önmagam, az egyetlen ember, aki
segített az Aaron volt, szinte visszahozott az életbe. Ez volt a szám lényege
is, éppen ezért szerettem annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Becsuktam a szemet és halkan énekeltem a szöveget. Éreztem, átéltem, hogy
miről szólt a dal. A refrén résznél viszont nem stimmelt valami. A
dalszöveg nem egyezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az énekesnő hangja eltorzult és rettenetes szavakat ejtett ki a száján:
Take Away My Life. Kinyitottam a szememet és Aaront kerestem. Az ágyán feküdt
és egy szakadt képregényt lapozgatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Te is
hallottad? – kérdeztem, közben koncentráltam a dalszövegre, amiben újra
felcsendült a rémes mondat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Micsodát? –
nézett kérdően Aaron. Azt hittem, csak szórakozik, de a szeme mindent elárult.
Valóban nem tudta miről beszéltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ez nem az
eredeti Evanescence. – mondtam halkan. – Miért alakítottad át, hogy azt mondja:
Vedd el az életem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Agnes, ez az
eredeti. Én nem csináltam vele semmit. Azt énekli, hogy hozz vissza az életbe!
–erősködött. Pont ettől féltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ne! Ne! Ne! –
suttogtam. Fogalmam sem volt, mit jelentett ez az egész. Én nem azt hallottam,
amit Aaron mondott. A teljes ellenkezőjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Sokkolt ez az egész. Sírva rogytam le a földre, összegubóztam, akár egy
kisgyerek. Amint meghallottam utoljára a rémisztő mondatot elöntött a sötétség
és megint azt a furcsa dolgot éreztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A könnyeim megállíthatatlanul csurogtak le az arcomról és áztatták a
padlót. Aaron felugrott és segíteni akart, de nem érzékeltem. Az a furcsa érzés
nem hagyott nyugodni. Amint a számnak vége ért, mintha az egészet elvágták
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A sírást abbahagytam, a lelkem megkönnyebbül. Az érzelmek lavinaként
öntöttek el, már azt sem tudtam, ki voltam. Kavargott bennem minden,
vigasztalhatatlan voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Miért csinálod ezt
velem, Istenem? Miért?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #cc0000;"><b>Hogy tetszett a fejezet? Kérlek, írjátok le a véleményeteket! </b></span><span style="color: #222222;"><o:p></o:p></span></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-85042068791707932972012-09-01T12:47:00.001+02:002012-09-01T17:21:30.508+02:0014. fejezet - Csajos nap<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: 'Bell MT', serif; font-size: 20pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nagy sokára meghoztam a fejezetet. Kicsit lazítottam
mostanság, de szerintem csak jó hatással volt ez a történetre nézve.
Átgondoltam mindent és egy kicsit megváltoztattam, beleraktam és elvettem
belőle az eredeti ötletemhez képest.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Köszönöm szépen, hogy érdeklődtetek a történetem iránt és
amikor bejelentettem a szünetet még múltkor, akkor is írtátok, hogy várjátok
már a folytatást. El sem tudjátok hinni, hogy mennyit jelentett ez nekem, de
komolyan.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Próbálok folyamatosan beújítani dolgokat, de elég nehéz lesz,
főleg suli mellett. Na de mindegy, most nem ez a lényeg.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet, kicsit hosszúra
sikeredett, de nem baj. Ha jónak találjátok, kérlek, írjátok meg nekem, ha nem,
akkor is! Mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, hiszen csak így lehet belőlem
jobb író! :)<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Zenét és idézetet is kaptok a fejezethez, ja és örülnék, ha
a szavazásaimon részt vennétek és néha a Facebook oldalamra is ellátogatnátok!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Amúgy ez egy nagyon különleges fejezet, mert összesen 4
ember szemszögéből írtam. Ilyen nem sokszor lesz .:D<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Tehát jó olvasást és írjátok le a véleményeteket, mert
érdekel!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">UI: A kiegészítést megtaláljátok a szokásos helyen: fent a
menüpontban! :)<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Jó olvasást!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Cathy R.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://0.gvt0.com/vi/eSxrz_CFY4g/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/eSxrz_CFY4g&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/eSxrz_CFY4g&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Juice ITC'; font-size: 36pt;"><span style="color: #351c75;">14. fejezet – Csajos nap<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSOqsJU2wr7jzafLOq9CBsxfyGSsKdK-YBurRfkXc1rJRW0jJf231Saw2VSlM7_21S7m7bdANw36pYwK_hoMlET_5r8Q8LZmPWMw5AAdG5R5QyoBWUtpYFyZnM8tAXYhaKYQXrSqI5VA/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSOqsJU2wr7jzafLOq9CBsxfyGSsKdK-YBurRfkXc1rJRW0jJf231Saw2VSlM7_21S7m7bdANw36pYwK_hoMlET_5r8Q8LZmPWMw5AAdG5R5QyoBWUtpYFyZnM8tAXYhaKYQXrSqI5VA/s320/14.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;">- Leila, Ruby, Destheni, Esther –</span></i><i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">,, Az életben néha előfordul, hogy beleesünk egy-egy gödörbe,
amiből nem tudunk egyedül kimászni. Erre vannak a barátok meg a család. Hogy
segítsenek. De csak akkor tudnak segíteni, ha szólsz nekik, hogy ott ülsz a
gödör alján.”</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">- Leila – <o:p></o:p></span></span></i></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Old English Text MT'; font-size: 48pt;">A</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">gnes
kecsesen kisétált a tanári asztalhoz és átvette régi atlaszát. Üveges szemmel
bámultam, ahogy fehér szoknyája követi alakját és körmeimet a pad szélébe
mélyesztettem. Rózsaszín körömlakkom bánta, de valahogy le kellett vezetnem a
feszültséget.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Bátyám pillantását kerestem.
Muszáj volt megbizonyosodnom róla, hogy valóban Agnes volt az angyal, akit oly
régóta kerestünk. Mindenre választ kaptam, amint belenéztem Bertie kékesszürke
szemeibe. Már tény volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">William naplójában írt egy
csomó névről, amik angyalokhoz tartoztak: Collins, Rainold és Darwin. Már az ő
korában is ezek voltak a legelterjedtebb vezetéknevek az angyalok között.
Mindenkiről el tudtam volna képzelni, csak Agnesről nem.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Mindezek ellenére nem éreztem
magam hátba támadva, hiszen nem volt rá okom. Barátnőm nem úgy nézett ki,
mintha tudott volna arról, hogy mi voltunk a démonok, sőt lehet, hogy
származásával sem volt tisztában. Annyira természetesen viselkedett.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Sok természetfeletti lénnyel
volt már dolgom hosszú életem során és a tapasztalatom az volt, hogy azok, akik
már több száz éve éltek, megtanulták kezelni képességeiket, de mivel az
angyalok büntetése a rövid élet<b> </b>volt, biztosra vettem,
hogy Agnes nem tudott erejéről. Általában aki tisztában volt azzal, hogy milyen
erő birtokában volt, bezárkózott, nem mosolygott, nem voltak barátai és nagyon
furcsán viselkedett. Ő ennek a teljes ellentéte volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Szerencsémre megszólalt a
jelzőcsengő még mielőtt teljes erőmből széttéptem volna a padot. Agnes többször
próbált beszélgetni velem, de nem adtam rá esélyt. Akkor tudtam meg, hogy ő az,
akit már vagy háromszáz éve kerestünk és a legjobb barátomnak tartottam egész
eddigi életem során.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Elárulva és nyomorultan éreztem
magam. Tudtam, hogy Isten nem szeretett minket, hiszen a rossz oldalon álltunk,
mégis rosszul estek ezek az apróbb bukások. Hozzászokhattam volna már, de
képtelen voltam beletörődni sorsomba. Tudtam a szívem legmélyén, hogy nem
voltam rossz ember, de mégis démontestben sínylődtem. Akaratom ellenére raktak
át a rossz oldalra. William tehetett mindenről.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Sötét gondolataimmal léptem ki
a teremből. Nem voltam kíváncsi jelen pillanatban senkire: sem Bertire, sem a
többi idióta emberre, akivel egy iskolába jártam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Agnes jelentette számomra a
biztonságos menedéket. Amikor vele voltam, szinte normálisnak éreztem magam,
olyan gondtalannak éreztem magam, és egy pillanatra elfeledkeztem alakváltó
démon létemről. Kedveltem őt és úgy éreztem, megértett annak ellenére, hogy nem
mondtam neki igazat, viszont a bajaimat szépen „becsomagolva” körítéssel
elmondhattam neki. Most mindent elveszítettem. Mintha egy darabot téptek volna
ki a szívemből, legszívesebben bőgtem volna, székeket hajigálva hisztiztem
volna, de nem tehettem.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Agnestől fájón, mégis
mosolyogva búcsúztam, mert a következő óránk nem közös volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Bertie-vel nem beszéltem egész
nap és nem is akartam. Nagyon szerettem őt, de úgy éreztem, most nem értett
volna meg. Különben is, ha beszéltem a problémáimról nem tudtam megállni sírás
nélkül, és az iskola nem volt éppen alkalmas az ilyesfajta lelkizésre.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A többi órán szerencsére nem
találkoztam Agnessel. Csak további sebeket tépett volna fel bennem. Tornaórán
próbáltam lábfájást színlelni, amit a tanár be is vett, így a kispadon ülve
figyeltem a kosárlabdameccset.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Matekon – ami az utolsó óra
volt – egy olyan gyerek mellé ültettek be, aki egész órán szívta az orrát és
tüsszögött. Tudtam, hogy nem kaphattam el tőle semmit, mégis idegesített egy
kicsit. A füzetemet bámultam és közben próbáltam visszarángatni magam a
valóságba. Attól, hogy neked gondjaid vannak, még nem kell gonosznak lenned!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Óvatosan a srác elé csúsztattam
egy csomag zsebkendőt és rámosolyogtam. Igen, ilyen apró gesztusoktól éreztem
magam kicsit jónak, olyan emberinek. Kezdtem összeszedni magam és az előbbi
mottómat hajtogattam, de amikor kiléptem a teremből valami megváltozott.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Megpillantottam Őt. Azt a
srácot, akivel a bálon csókolóztam. Krémszínű hosszúnadrágot, elegáns cipőt,
fehér pólót és egy öltöny felsőt viselt. Egyik barátjával beszélgetett a
szekrényének dőlve. Csak félig láttam az arcát, de így is felismertem.
Elöntöttek annak a gyönyörű csóknak az emlékei, amiktől kissé megszédültem.
Levett a lábamról elegáns, mégis laza stílusával. Kisfiúsan édes gödröcskéi
megmelengették szívemet és arra késztettek, hogy odamenjek hozzá.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Magabiztos léptekkel
közelítettem felé, miközben haverja elment, ő pedig a szekrényben kotorászott.
Úgy éreztem, kellett szereznem magamnak egy-két jó pillanatot. Nekitámaszkodtam
az övé mellett lévő szekrénynek és tökéletes arcát fürkésztem. Zavartan észlelte
közelségemet és becsukta szekrényét.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Segíthetek? – szólt bársonyos
hangján felvont szemöldökkel. Szavai szíven ütöttek, mégis azt hittem, csak
tettette a hülyét.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nem ismersz meg? –
kérdeztem mosolyogva. Homlokráncolva nézett velem farkasszemet. Kezdett
megrémiszteni. A gyerekes játék, amit velem űzött idegesített.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Kéne? – Könyveit jobb
kezében tartva állt előttem. Azt hittem megsemmisülök. Nem ismert meg az a
srác, aki annyira tetszett, aki még meg is csókolt. Könnyek szöktek a szemembe,
de próbáltam visszafojtani őket. Még mindig reméltem, hogy csak szórakozott
velem.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- A bálon megcsókoltál. –
hebegtem. Kellemetlenül éreztem magam. Magyarázkodás-féleségem nagyon kínos
volt neki és nekem is, de meg kellett tudnom, mi folyt itt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ez most komoly? – vonta fel
szemöldökét. Pár pillanatig azt hittem, csak a bolondját járatta velem és
reméltem felkap és megpörget fülembe súgva: ,,Hát persze, hogy emlékszem rád!”
De nem ez történt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Hát nem emlékszel? Sötétedés
előtt kint az iskola udvarán megcsókoltál. – mélyen a szemébe néztem és tudtam
az igazságot. Hitetlenkedve nézett rám.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Bocsi, de azt hiszem,
összetévesztesz valakivel! – Hátat fordított és elindult. Nem hagyhattam
annyiban. Nagyon oda voltam érte, hogy nem hagyhattam elmenni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Hogy mi volt a célom?
Tulajdonképpen meg akartam csókolni. Már így is eléggé lejárattam magam előtte,
így teljesen mindegy lett volna még egy utolsó próbálkozás. Elkaptam a karját
és magam felé fordítottam. Tökéletes arcát néztem, miközben minden kihullott a
kezéből. A könyvei és a füzetei nagy puffanással értek földet. Szólásra
nyitotta a száját, de nem volt ideje. Megcsókoltam. Tudtam, hogy ez volt az
utolsó esélyem, de nem hagyhattam ki. Ajkaim egyszerre mozogtak az övével.
Olyan valódi volt, mint a legelső csókunk. Teste energiái átáramoltak az
enyémbe és képek jelentek meg, amiket csak én láttam és ő. Sosem történt még
velem ilyen. Levetítette az első találkozásunk emlékeit. Azt az estét, amikor
először beszéltünk. Egészen addig tartott a kis film, amíg én elrohantam. Aztán
megszakadt minden. A bizsergés, ami előtte elöntött, elmúlt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Fabian szájtátva bámult rám.
Tekintetemmel követtem alakját. Gyors mozdulatokkal összekapdosta könyveit,
miközben így szólt:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Te nem vagy normális! -
Szavai nagyon fájtak, aztán hirtelen megpillantottam valamit a földön. Egy
fehér kis zacskót.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ez meg mi? – nyúltam utána.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Az nem rád tartozik. Add ide!
– Elrántottam előle a zsákmány és beleszimatoltam. Drog volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Mióta szedsz drogot? –
Hangulatom a kellemesről átváltott követelőzőre. Akár az anyja, úgy faggattam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Semmi közöd hozzá! – idegesen
kapkodott a zacskó után, amit nem adtam neki vissza.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Válaszolj és visszaadom. –
Eszemben sem volt visszaadni, de valamivel szóra kellett bírnom.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Körülbelül fél éve kezdtem.
De ha tudni akarod, hétköznapokon nem használom, csak rendezvények előtt.
Tudod, fontos a jó közérzet. És képzeld anyuci, ez nem olyan drog, mint a
többi. Nem leszek tőle kótyagos, csak jó közérzetet ad.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Na meg elfeledteti veled a
dolgokat, nemde? – Leesett a tantusz.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Akár így is
mondhatnánk. Remélem kielégítő volt a válaszom, és ha kellene anyag, csak
szólj! – kacsintott, kikapta a kezemből a zacskót miközben én mozdulatlanul
álltam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Legszívesebben meghaltam volna
abban a pillanatban. Ez a fiú rettenetesen tetszett nekem, most meg kiderült
róla, hogy drogozott azon az estén és semmire sem emlékezett abból a csókból,
ami nekem olyan sokat jelentett. Biztos begyűjtötte az éppen aktuális új csajt
és elvitte egy körre, hogy tesztelje mennyire jó.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A napom egyszerűen katasztrófa
volt, ezért nem érdekelt ki látott, futásnak eredtem az iskolától és hazáig meg
sem álltam. A démon erőm miatt erre is képes voltam. Nem láttak meg az emberek
szerencsémre.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Otthon felrohantam az emeletre
és a szobámig meg sem álltam. Nem tudtam, mi is lett volna a helyes megoldás
egy ilyen helyzetben: az a lány, akit a legjobban kedveltem és a barátnőm volt,
kiderült róla, hogy ő volt, aki megtörhette a démonok átkát és az a fiú, aki
nagyon, de nagyon tetszett, egy drogos alak, aki bálokon és egyéb helyeken
belőtte magát és lekapott lányokat, köztük engem is.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Egyedül, átverve és nyomorultan
éreztem magam, így arcomat egy párnába temetve szipogtam és próbáltam kitalálni
valamit.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem tartott sokáig a sírás,
inkább zene mellett ültem a földön és gondolkoztam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">-
Destheni –<o:p></o:p></span></span></i></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Iskolából hazaérve első utam a
konyhába vezetett. Leraktam az élelmiszereket, amiket vásároltam, csak azért,
hogy fent tartsuk egy normális család látszatát.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Hirtelen Bertie rontott be az
ajtón:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Itthon van Leila? – kérdezte.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nem tudom. – Nyugtalan
arckifejezéséből következtettem, hogy valami nem stimmelt. – Történt valami?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Egy nagyon nagy valami. –
Tulajdonképpen erre számítottam. – Figyelj, gyorsan elmondom. Nem szívesen
kérek tőled ilyet, de aztán meg tudnád nézni Leilát, hogy fent van-e?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Vajon miért nem mész te? –
kérdeztem a fejemet ingatva. – Megbántottad valamivel?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nem. Azért nem megyek én,
mert félek, velem nem akarna most beszélgetni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Megszakadt a köztetek lévő
szoros kapcsolat? – húztam fel egyik szemöldökömet. – Komolyan Bertie, kezded
felkelteni tényleg az érdeklődésemet.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Hanyagoljuk a veszekedést,
inkább figyelj! Megtaláltuk az angyalt. – kikerekedett szemmel bámultam
testvéremre.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Hogy micsoda?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Az egyik osztálytársunk,
tulajdonképpen Leila egyik legjobb barátnője. Szóval ezért kéne megnézned, hogy
itthon van-e. Eléggé mélyen érintette ez a dolog.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Megnézem. – válaszoltam
kurtán, majd elindultam fel a lépcsőn. Leila-val sosem voltunk jó kapcsolatban,
most mégis megértettem a helyzetét.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Kétszer kopogtattam az ajtaján,
majd választ nem várva benyitottam. Húgom az egyik sarokban ült egy pár lila
párna között és lassú zenét hallgatott. Lassan rám nézett. Komoly arccal
leültem mellé. Nem tudtam, mit is kellett volna most tennem. Átölelni?
Nyugtatgatni?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Mondd, jól vagy? – kérdeztem
végül. Arcán halvány mosoly suhant át.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Igen, jól vagyok.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Figyelj, tudom mit történt ma
az iskolában. Bertie mindent elmondott.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Leila arcán egy könnycsepp
gördült le, amit két másik követett. Nem zokogott, mindössze halkan potyogtatta
a krokodilkönnyeket.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem tudtam, mit csináljak, így
csak ültem ott és néztem, ahogy húgom a kiborulás szélén állt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">- Ruby –<o:p></o:p></span></span></i></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Kémia volt az utolsó órám.
Utáltam a kémiát, soha nem is voltam jó belőle. Pedig az ember azt hinné, hogy
ennyi év iskola után már kicsit jobban megy, de tévedés.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Soha nem értettem, hogy a világ
haladásával párhuzamosan miért nem lehetett bevezetni olyan tantárgyakat, mint
mondjuk a divat történelme vagy ehhez hasonló érdekes témájúakat. De hiszen nem
lehetett minden tökéletes.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Szia Ruby! – köszönt Rachel.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Heló, minden jót. – intettem
neki az osztályból kifelé menet.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Miss Elsey, Miss Kngiht,
várjanak! – kiabált utánunk Mr. Morgenson, a kémiatanár. Automatikusan
hátrafordultunk mindketten - Csak egy kérésem lenne magukhoz. – vigyorgott
bajsza alatt. Hallgatásunk beindította a beszélőkéjét. – Holnap egy kutatást
végzünk, csak későn jelentettem be az osztálynak. Pár virágot fogunk
megvizsgálni mikroszkóp alatt, amihez szükségünk lenne nyersanyaghoz, magyarul
útszéli gazokra. Tudom, hogy furcsa kérés, de szednének egy-két marék virágot,
amivel holnap órán kísérletezni tudunk?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Egy ilyen fárasztó nap után már
csak erre volt szükségem: egy idegesítő kémiatanárra. Virágszedés? Ez szánalmas.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Persze, szedünk. – vágtam rá,
mert már szabadulni akartam. Gyors pillantást váltottam Rachellel, aki
körülbelül ugyanazt gondolta, mint én. Ezért szerettem őt annyira. Annyira egy
világ voltunk.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Köszönöm szépen. – intett a
tanár és lassú mozdulatokkal visszatért a tanári asztal mögé. Lombikokat és
kémcsöveket rendezgetett, amikor elhagytuk a termet.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ezt most komolyan gondolja? –
röhögött arrogánsan Rach. – Sajnálom, de én ma nem leszek virágmező közelben,
így nem tudok szedni. Megtennéd helyettem?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Aha, de mi ilyen
fontos? – érdeklődtem. Nekidőltem a szekrényemnek és lassan bepakoltam a
fölösleges könyveimet, azokat pedig kivettem, amelyekből tanulnom kellett
volna. Tulajdonképpen soha nem tanultam délutánonként és ezzel a hagyományt
most sem akartam abbahagyni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Megyek vásárolni Ericcel. –
bólogatott sunyin egy szekrénynek dőlve. Soha nem találkoztam még Ericcel, de
képen már láttam. Nagyon vonzó pasas volt, de nem igazán illett Rachelhöz.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Akkor ti most jártok? – vontam
fel egyik szemöldökömet. Barátnőmnek soha nem mondtam volna meg, hogy mit is
gondoltam a fiúval való kapcsolatáról. A mi barátságunk így se, úgyse szólt az
őszinteségről. De legalább nem voltam egyedül.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nagyon úgy fest. – vigyorgott
Rach.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nem túl idős hozzád? Hiszen
kinéz vagy 35-nek. – Ráfordítottam a zárat a szekrényemre és lassan elindultunk
a kijárat felé. – Tényleg, hány éves?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- <span style="background: white;">32. De ez még nem a világ. – forgatta a szemét – Tudod, fel lehet ezt
úgy fogni, hogy tapasztalt. Én ezt teszem. Tudja, hogy hogyan kell bánni egy
nővel, ha érted mire célzok. – kacsintott. Magas sarkújának kopogása törte meg
a folyosó csendjét. Még tanítás volt.</span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Te tudod, de szerintem ez már
undorító. Akár az apád is lehetne. – Tapasztalataim szerint nem volt előnyös
dolog erről veszekedni Rachel. Ő váltig állította, hogy semmi baj ezzel az
egésszel, nekem mégis volt valami bizarr ebben az egészben. De az tény, hogy
Eric irtó jól néz ki.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Haza mész? – kérdezte
barátnőm a parkolóban. Világoskék kocsija felé intett jelezve, hogy neki mennie
kellett.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Igen, Esther már vár rám. –
böktem állammal a mi kocsink felé.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Oké, akkor majd holnap!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Igen, majd holnap!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Rachel jó társaság volt abban az
esetben, ha embernek akartam magam érezni. Vele a problémák csak a cipővásárlás
és a horoszkóp körül forogtak és ezt olyan hétköznapinak találtam, hogy
elfejtettem az összes bajomat – az angyalt és a rossz előérzeteimet a jövővel
kapcsolatban.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Lassan kinyitottam a kocsiajtót
és szembenéztem Estherrel.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Üdv! – köszöntem – Milyen
napod volt?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Hali! – simította hátra
rövidre nyírt szőke haját, majd megvető pillantással válaszolt a kérdésemre.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Igen, tudtam, hogy neki sosem
volt jó napja. Igazság szerint szerettem Esthert, akármilyen furcsa is volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- A többiek hol vannak? –
kérdeztem a hátsó ülésre pillantva. Nővéremen kívül senki sem volt az autóban
meglepetésemre.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Fogalmam sincs, de nem nagyon
érdekel. – válaszolt. Vékony ujjaival a kormányon dobolt türelmetlenül. Vörösre
festett körmei a szélvédőn át beszivárgó fénytől csillogtak, ahogy mozgatta
őket.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- De … - pillantásomat közte és
az iskola között váltogattam – …mi van ha … - habogtam értetlenül. Esther
szúrós tekintetétől elakadt a szavam, most nem volt kedvem veszekedni vele.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A haza vezető úton nem sokat
beszélgettünk. Valahogy a nővéremmel való kapcsolatom sosem volt jónak
mondható. Ő erős személyiség volt, míg én inkább visszahúzódó, de határozott.
Nem ismertem igazán, de valahogy nem is vonzott. Lelke, bensője minden egyes
darabját gondosan elzárta a külvilág elől.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Otthon nem volt minden rendben.
Amikor beléptünk a bejárati ajtón, már éreztem a feszültséget. Bertie-t a
nappaliban találtam a kanapén ülve egy kék tállal a kezében. Üveges szemmel
nézett maga elé.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Bertie! – szóltam rá,
miközben táskámat a földre ejtettem. Álmos szemekkel rám nézett. Pillantása
nehéz volt, bús és bajról árulkodó. Átvágtam a nappalin, leültem vele szembe
egy fotelbe.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Mi történt? – kezeimet a
combomon kereszteztem és figyelmesen, türelemmel fürkésztem az arcát.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Leila nincs túl jól. – Nagyon
lassan és kimérten ejtette ki a szavakat. Szomorúsága végre értelmet nyert.
Bertie mindig is nagyon szerette Leilát, különleges kapcsolat volt közöttük,
amit én sosem értettem. – Megtudtuk, hogy ki az angyal.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Egy pillanatig nem kaptam
levegőt. A hír elég sokkoló volt, de mégsem állt össze a kép teljesen.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- És Leilának mi köze ehhez?
Miért szomorú? – kérdeztem sürgetően.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Az angyal a legjobb
barátnője. Agnes Darwin az angyal, Ruby. – A beszélgetés alatt először nézett
igazán a szemembe. Éreztem a fájdalmat és a becsapottságot a hangjában és a
pillantásában. Hirtelen átéreztem ezt az érzést és betekintést nyertem
kapcsolatukba. Bertie Leila iránti érzelmei többek voltak, mint barátság. Ők
valóban testvérek voltak.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Megnézem őt. – A gondolatok
cikáztak a fejemben. Látnom kell őt, segítenem kell.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ne! Ne menj fel hozzá! Éppen
Destheni-vel van. – tiltakozott Bertie.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">- Destheni
–<o:p></o:p></span></span></i></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Leila óvatosan törölgette
kivörösödött szemeit. Könny már nem igazán jött belőlük,<b> </b>e
nélkül szemei még jobban kihangsúlyozták az elkeseredettséget.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Négykézláb elmásztam az ágyáig
és leszedtem egy lila takarót, majd Leila kezébe nyomtam. Nem igazán tudtam, mi
lett volna a helyes megoldás. Sosem lelkiztem senkivel mióta William
átváltoztatott.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Az érzelmekhez nem értettem,
ezért megpróbáltam csak támaszt nyújtani Leilának a jelenlétemmel. Pár
másodperc múlva hangos dobogás törte meg a csendet. Valaki határozott, mégis
ideges léptekkel jött a folyosón. Egyre ijesztőbbé vált a dobogás, végül
elhallkult Leila ajtaja előtt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Egy ideges kéz megmarkolta a
kilincset és lenyomta. A látvány, ami elénk tárul szörnyű volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">- Esther
–<o:p></o:p></span></span></i></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Ruby berohant a nappali, ahol
Bertie sajnáltatta magát. Teljesen bele volt feledkezve az érzelmeibe, amire
Ruby – a megmentő – nagyon is vevő volt mindig.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A baj mégsem volt akkora, mint
ahogy előadták. Agnes mindig is nagyon gyanús volt nekem, éppen ezért figyeltem
már egy ideje. Ahogy azt Leila sejtette, Agnes valóban nem volt egy észkombájn
és nem tudott természetfelettiségéről. Jó kislány volt a naiv Agnes Darwin, túl
jó. Csak a kézzel fogható dolgokban hitt, pedig ennél ő és az öccse, Alexander
sokkal többre lettek volna képesek.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Szinte fájdalmas volt Agnes
gondolatait hallgatni, de a cél mégis megkívánta. Sejtette, vagyis inkább
próbálta nem tudomásul venni, hogy valami nincs rendben vele.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Leila nagyon el volt keseredve
azon, hogy ez az egész így sült el. Nyomorultul érezte magát, mert az egyetlen
barátnőjéről kiderült, hogy az ellenségünk. Hugicám sosem volt eszes, ezért nem
vette észre a nyilvánvalót. Míg ő nap, mint nap egyedül érezte magát, ez nem
volt így. Bertie – aki szinte betegesen szerette a gyönyörű kishúgit – ott volt
neki mindig.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Bertie gondolatai szánalmasak
voltak. Tipikus szenvedő alany volt, olyan, akit utáltam. A fiatalkori Nickol
nevű barátnőjét még a mai napig visszasírja, pedig annak már vagy 400 éve volt.
Tapasztaltam, hogy Leila iránt is gyengédebb érzelmei támadtak, éppen ezért
kellett Emilyt a képbe hoznom.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Ruby ledobta a táskáját és
rohant be Bertie-hez a nappaliba. Nekem eszembe sem volt a nyápic öcsém életunt
nyavalygását hallgatnom egy olyan sztoriról, amit ő tragikusabban adott elő,
mint amilyen valójában volt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Bőr csizmám kopogását
visszaverték a falak, ahogy közeledtem Leila szobája felé. Destheni jelenlétét
éreztem, de gondolataiba nem voltam hajlandó belenézni. Des nem érdekelt engem,
szinte semmibe vettem. Ujjaimat a kilincs köré fontam, majd egy határozott mozdulattal
lenyomtam. A kitáruló ajtó felfedte Leilát – amint a sarokban vörösre bőgött
szemeit törölgette és egy lila takarót szorongatott – és Desthenit – aki pedig
esetlenül próbálta Leilát vigasztalni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A látvány szánalmas volt.
Arcizmaim megfeszültek, szemem összeszűkült és egyre jobban járta át az agyamat
a düh. Sosem voltam képes megérteni őket, a gondolkozásukat. Azt, hogy nem
megoldást kerestek a bajra, csak keseregtek és siránkoztak. Destheni állandóan
hipnotikus személyiségét ki nem állhattam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Két óriási lépéssel átszeltem a
szobát, megragadtam Leila karját, a takarót nekidobtam Des ijedt alakjának és
kirángattam húgomat a szobából. Destheni magához tért pár másodperc múlva és
utánam kapott. Kezét a vállamra rakta és megszorította. Megálltam és lassan
hátrafordultam. Kezem viszketett, pofon akartam vágni, de csak ennyit mondtam:</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nagyon gyorsan engedj el! –
sziszegtem önuralmat magamra erőltetve. Destheni pár másodpercig kitartott még,
aztán abbahagyta vállam szánalmas szorítását.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Abban a pillanatban elindultam
Leilával, húztam magam után a lépcsőn. Ki akartam vinni ebből a környezetből és
magához téríteni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Kecses léptekkel haladtam végig
a házon. Leila nem tiltakozott, nem sikított és nem kalimpált, csak próbált
velem lépést tartani. Valahogy éreztem, hogy erre neki is szüksége volt. A
bejárati ajtó előtt megálltam és ránéztem húgom csupasz lábára, majd pedig a
szemébe. Nem kellett semmit mondanom, rögtön felvett egy pár szandált és máris
kint voltunk a szabadban. Lépteimet felgyorsítottam, de nem az miatt, mert
féltem, hogy a többiek üldözőbe vesznek, hanem mert minél hamarabb távol
akartam tőlük kerülni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Hova viszel? – kérdezte Leila
követelőzve.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- El innen, de gyorsan. –
vágtam rá.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- De… miért? – kérdezte habozva
és közben próbált kiszabadulni a szorításomból.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Fogd be a szád! – förmedtem
rá. Szinte már futottunk át a fák között. A tisztásomat kerestem, ahol
biztonságban lehettünk.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">20 perc futás után végre
megláttam két fenyő között az oda vezető utat. Átvágtunk a bozóton és a szemünk
elé tárult a margarétákkal teli rét. Hallottam, amint Leila lélegzete elakadt a
látványtól, erre ösztönösen elmosolyodtam. Amikor ezen a helyen voltam mindig
elöntött a boldogság, amit amúgy az embere közelében sosem engedtem meg
magamnak. A gyönyörűség és az egyszerűség levett a lábamról.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Elengedtem Leila kezét és
átvágtam a tisztáson. Halkan követett, de alig bírt figyelni, próbálta
befogadni a hely csodálatos látványát.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A rét szélén, egy fenyő alá
leültem, testvérem ugyanezt tette.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ez a hely csodálatos. –
szólalt meg. Szemei csak úgy szikráztak, amikor rám nézett.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Tudom. – válaszoltam
keményen. Ő volt az egyetlen, akit idehoztam, neki mutattam meg a titkos
helyemet, ahol délutánonként mindig voltam. Szemei megint megteltek könnyel és
hálásan nézett rám. Szomorú volt még mindig.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Hagyd abba a bőgést, kérlek.
– suttogtam, mire szipogva elfordult. Megsértődött.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Miért vagy ilyen? Ilyen
gonosz? – fordult vissza. Nem értettem, mire célzott. Nagy késztetést éreztem,
hogy a gondolataiba lessek, de végül nem tettem. Leila megint olyan kicsinyes
nyafogó libává változott, ami idegesített.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Jobb lenne, ha megköszönnéd,
hogy kirángattalak abból a szánalmas állapotból, amiben voltál. Nem bírtam
elviselni, hogy ilyen gyerekesen és emberien viselkedsz.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- De ez egy elég komoly dolog
volt, ha nem tudnád. Fogadok, fogalmad sincs mi történt. – szipogott vádaskodón.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Az, hogy a legjobb barátnőd
az angyal még nem katasztrófa. Gyerekesen viselkedtél, nem érted? Nem bírom
elviselni, amikor valaki ilyen. Ezt el lehet viselni, könyörgöm és nem vagy
egyedül. Ez ránk ugyanolyan hatással van, mint rád. Maximum nekem nem a legjobb
barátnőmmel történt, de kérlek! Hogy lehetsz ilyen? Egy ember lett a legjobb
barátnőd! Miért viselkedsz ilyen emberien?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Mert legszívesebben az
lennék! Utálok alakváltó démon lenni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Én sem szeretem, de inkább
ez, mint ember! Az emberek gonoszak, te nem is tudod mennyire.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Szerintem inkább te vagy a
gonosz! Amikor kidobtad Bertie-t az ablakon, az szerinted mi volt, ha nem
gonoszság? És ahogy viselkedsz vele az sem jó dolog. – Nem bírtam elviselni
Leila szavait. Fogalma sem volt, mit miért csináltam, de azért vádaskodott. Pár
másodperc alatt mérlegeltem, majd ütésre emeltem a kezemet. Fájt a gondolat, de
muszáj volt végre valakit magam mellé állítanom.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><br />
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A piros folt Leila arcán
éktelenkedett, de nem bántam meg. Két kezét erősen rá nyomta, majd vádlón
nézett rám könnyes szemmel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="background: white; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy tetszett a fejezet? Kérlek
mondjátok el a véleményeteket!</b></span></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-33429922290059404042012-08-24T01:24:00.000+02:002012-09-01T17:13:31.360+02:00Díjat kaptam :)<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: 'Brush Script MT'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Sajnos még nem fejezettel jelentkezem, de majd olyan is lesz nem
sokára. ;) Örömmel láttam, hogy díjat kaptam Krissytől, amiért nagyon hálás
vagyok. Köszönöm!<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFV2KDWlihJ_yKDkCsXKXwQWSIOu7lJlsL7gdwdDEwG-OtEzLTTvpAjhqYqAISFSxVMlyBU7TZZ7htmacsK4m74IZes0gogdCf_6V9_ulGONgVEp5OiO-u2Fc-nzG60DOQSL9HgfboBw/s1600/liebsteraward.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #351c75;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFV2KDWlihJ_yKDkCsXKXwQWSIOu7lJlsL7gdwdDEwG-OtEzLTTvpAjhqYqAISFSxVMlyBU7TZZ7htmacsK4m74IZes0gogdCf_6V9_ulGONgVEp5OiO-u2Fc-nzG60DOQSL9HgfboBw/s1600/liebsteraward.jpg" /></span></a></div>
<span style="color: #351c75;"><br /></span>
<br />
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Hát akkor lássuk is, mert nem olyan egyszerű a dolog!</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Szabályok:</span></span></u></b></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Mindenkinek kell 11 dolgot írni
magáról.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- A jelölő minden kérdésére
válaszolnia kell.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- A jelöltnek újabb 11 kérdést
fel kell tennie.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- 11 embert meg kell jelölni
linkkel együtt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- És nincs vissza adás-jelölés.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">11 dolog rólam:</span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">1. Nagyon szeretem a kutyákat! Élek-halok értük!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">2. Az írás számomra lehetővé teszi, hogy megnyugodjak, kiírjam
magamból ami bánt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">3.Művészlélek vagyok!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">4. Szeretek új dolgokat alkotni. :)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">5. Nem bírom a hisztit.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">6. Kicsit visszahúzódó vagyok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">7. Imádok a barátaimmal lenni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">8. Nem iszok alkoholt és nem cigizek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">9. Nem ítélek el senkit első látásra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">10. Imádok zenét hallgatni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">11.Könnyen meg lehet bántani.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Kérdések és a válaszaim:</span></span></u></b></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">1. Mennyire vagy romantikus?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nagyon romantikus embernek
tartom magam!! :)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">2.Hogyan képzeled el az életed tíz
év múlva?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Szeretnék akkorra már családot
alapítani és férjhez menni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">3. Ki a példaképed?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Híresség: Taylor Swift.
Általában: Anyukám.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">4. Hány éves voltál, mikor elsőnek
megcsókoltak?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- 14<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">5.Mondj egy hírességet akivel
szívesen lefeküdnél :P</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Enrique Iglesias<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">6.Melyik hírességnek húznál be
egyet(vagy akár töbet is :""D) szívesen? :D</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Lindsay Lohan!!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">7. Mondj egy férfi vagy női nevet,
ami a legjobban tetszik :)</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Izabella<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">8.Mi a legféltetebb vágyálmod? :)</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Szeretnék egyszer írónő lenni,
akinek szívesen olvassák a kiadott műveit!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">9.Mi a kedvenc márkád(bármilyen,
autó,ruha, mindegy :) )?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Tom Taylor<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">10.Mi a kedvenc állatod?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Egyértelműen kutya</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><br />
11.Hol laknál szívesen a jövőben?</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Külföldön azt hiszem. Talán
Németország.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">11 kérdésem:</span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">1. Mik a céljaid az életben? (akármit írhatsz)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">2. Hogyan vezeted le a feszültséget?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">3. Mit csinálsz szívesen szabadidődben?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">4. Ha lenne egy dolog, amit kitörölhetnél a világból, mi lenne az?
(olyanra gondolok, ami használati tárgy és beszüntetnéd)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">5. Mit jelent számodra az, hogy igaz barátság?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">6. Mi a kedvenc számod? :P<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">7. Mi a kedvenc könyved? :)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">8. Mit jelent számodra az a dolog, amit a legjobban szeretsz
csinálni? (miért szereted)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">9. Milyen fajta embereket nem bírsz elviselni?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">10. Mi szeretnél lenni? (foglalkozás)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">11. Ha lenne egy olyan nap az életedben, mondjuk holnap, amikor
akármit megcsinálhatsz, amit szeretnél, mi lenne az? :P</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<b><u><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Akiknek küldöm:</span></span></u></b></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">1. Vadócka - <a href="http://valora-valt-almok.blogspot.hu/">http://valora-valt-almok.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">2. niiki - <a href="http://filia-lunacy.blogspot.hu/">http://filia-lunacy.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">3. Alsyniai - <a href="http://alsynia.blogspot.hu/">http://alsynia.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">4. Mese - <a href="http://letezzvelunk.blogspot.hu/">http://letezzvelunk.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">5. Judit - <a href="http://szaturnuszimesek.blogspot.hu/">http://szaturnuszimesek.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">6.Bridzs - <a href="http://titkokarchivuma.blogspot.hu/">http://titkokarchivuma.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">7. Naomi S. - <a href="http://naomi-londonbaby.blogspot.hu/">http://naomi-londonbaby.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">8. AngelGirl - <a href="http://sabinaelete.blogspot.hu/">http://sabinaelete.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">9. Lexy - <a href="http://diamondeyes-lexy.blogspot.hu/">http://diamondeyes-lexy.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">10. Lena - <a href="http://realityvslove.blogspot.hu/">http://realityvslove.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">11. Dórucika - <a href="http://babyyoustolemyheart1d.blogspot.hu/">http://babyyoustolemyheart1d.blogspot.hu/</a><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><b><span style="color: #351c75;">Cathy
R.</span></b><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div>
</div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-56768077508779571182012-08-22T11:01:00.000+02:002012-09-01T17:10:06.431+02:00Visszatérés<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: 'French Script MT'; font-size: 20pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok,
kedves földlakók!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Először is bocsánatkéréssel
tartozom, hogy így elhanyagoltam a blogot nyáron, de nem volt kedvem írni. Egy
kis kikapcsolódásra vágytam és az újrakezdés ezért sokkal nehezebb lett... Nem
igazán szeretnék itt szabadkozni, de tudom, hogy nem volt szép tőlem, hogy
amikor lett volna időtök olvasni, akkor nem hoztam fejezetet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A visszatérésemre visszatérve: összeszedem magam és belevágok.
Tanév közben nem hiszem, hogy lesz mindig időm pontosan felrakni a fejezetet,
de nagyon zsúfolt és nehéz lesz a program. Éppen ezért áttettem a fejezetek
felrakási idejét szombatra. Tehát KÉTHETENTE SZOMBATON LESZ ÚJ FEJEZET, ÉS
ELŐZETES PEDIG KÉTHETENTE SZERDÁN (ez nem változott). Ez talán jobban fog így
működni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Most meg is adom a 14. fejezet (a
következő) pontos felrakási időpontját:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">SZEPTEMBER 1-jén kapjátok meg a
fejezetet és előtte AUGUSZTUS 29-én az előzetest.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Már szerkesztem a fejléceket is előre, úgyhogy minden hónapban
fogom frissíteni. Nagyon sajnálom, hogy ebben a hónapban ilyet tettem fel. Nem
túl szép és kicsi is, meg a háttér és a színek sem passzolnak. De szeptemberre
jobbat kaptok. ;)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nagyon szeretném végre összekapni magam és fejezeteket írni, de
ehhez rátok is szükségem lenne! Nagyon megköszönném, ha a lelkesedésetek a
továbbiakban sem lankadna, SŐT!!! :) Remélem ugyanilyen sok kommentet, vagy még
többet kapok tőletek, mert nagyon jól esnek. Tényleg, így legalább tudom, hogy
min kellene javítanom és mit csinálok jól!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A két oldalsávot is fel fogom dobni majd idézetekkel és képekkel,
remélem tetszeni fog, ja meg a szavazásokat is frissítem! Tényleg kicsit
szégyellem magam, hogy így elhagytam a blogot, de hát ez van!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A visszatérésemig bírjátok ki
valahogy :) Remélem nem haragszotok rám és ugyanúgy olvasni fogjátok amit írok!</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Puszi<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Cathy R.</span></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-70475721823476626812012-06-18T11:59:00.004+02:002012-09-01T17:05:26.159+02:0013. fejezet - Sakk matt! <br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Bell MT', serif; font-size: 28pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Hát végre eljött a nagy nap! Itt a fejezet végre. El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy nem hoztam eddig, tudom, hogy ez nem vigasztal senkit, de tudok egy jobbat: Extra hosszú fejezet!!!!!!!!!! Remélem, nem bánjátok.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A kiegészítést képekben délutánra várhatjátok, nézzétek meg, mert érdemes. Zene mellett írtam, de sajnos, amit adok, nem az volt az. Azt egy másikhoz tartogatom. ;) <o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ha tetszett a fejezet, mondjátok el a véleményeteket!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Jó vakációt nektek (már akinek) és jó olvasást! Töltsétek hasznosan a szünidőt!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Cathy R.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object width="320" height="266" class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://0.gvt0.com/vi/1G4isv_Fylg/0.jpg"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/1G4isv_Fylg&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/1G4isv_Fylg&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object><span style="color: #351c75; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"> </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Juice ITC'; font-size: 36pt;">13. fejezet – Sakk matt!</span><span style="font-family: 'Juice ITC'; font-size: 36pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyW-hpmt3xd35KabO5FJk-usHp-jZUzN0TIn1HHwGjBXFs6B8PlZQEW4kJd9V4KAAQOq9M9HUj42sJD5aPExjqDWBKG9IjVG4EHbH2gYV9eC7iHyBuxDqb7lyuoKynZMza216U_KujGw/s1600/13.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyW-hpmt3xd35KabO5FJk-usHp-jZUzN0TIn1HHwGjBXFs6B8PlZQEW4kJd9V4KAAQOq9M9HUj42sJD5aPExjqDWBKG9IjVG4EHbH2gYV9eC7iHyBuxDqb7lyuoKynZMza216U_KujGw/s320/13.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><span style="color: #351c75;"> </span></span><i style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Calisto MT', serif; font-size: 22pt;">- Bertie –</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">,,Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj fel rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.”</span></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Vivaldi; font-size: 36pt;">H</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">azaérve azon kezdtem el agyalni, hogyan is kellett volna viselkednem Emilyvel. Szépsége levett a lábamról, de ez nem volt elég arra, hogy beleszeressek. Ehhez tartva magam, kerestem egy normális inget és hozzá egy térdnadrágot, majd letusoltam. Végül felöltözve kettesével szedtem a lépcsőfokokat egészen a földszintig.<br /><br />- Hova ilyen sietősen? – kérdezte Esther gúnyosan, miközben cipőimmel küzdöttem. Nekidőlt a konyha ajtajának és egyik lábát keresztbe tette a másik előtt. Féloldalas vigyorától szánalmat éreztem, semmi mást.<br /><br />- Randira – válaszoltam felkapva kulcsaimat az asztalról. Választ nem várva kirohantam a házból és a garázs felé vettem az irányt.<br /><br />- Találkozód lesz a szőke szépséggel? – kérdezte Guy a felhajtón. Szinte észre sem vettem.<br /><br />- De laza lett valaki! – elegem volt a folytonos beszólásaiból. A ,,hú de jó bőr” és ,,de szexi ez a ruha”mondatok ironikusan hangzottak az ő szájából, hiszen még szűz volt. Játszotta a nagyfiút, közben közel 500 év alatt nem tudott magának egy csajt keríteni, akinek megmutathatta volna ezt a laza srácarcát.<br /><br />- Laza? Viccelsz tesó? – vonta fel szemöldökét.<br /><br />Voltak napjai, amikor ki nem állhattam. Olyankor előadta a nagy macsót és elég lenéző stílusban közölte a mondanivalóját. Én soha nem voltam agresszív típus – maximum bunkó – ha valami nem tetszett, de Guy-nak mindig sikerült kihúznia nálam a gyufát.<br /><br />Igaz, hogy egy idő után megtanultam kezelni őt, ezért most csak így válaszoltam felegyenesedve:<br /><br />- Guy, ne szórakozz velem, mert nagyon megkeserülöd! – hörögtem szemébe nézve.<br /><br />- Ez kihívás? – húzta ki magát.<br /><br />Kihívás volt? Talán annak szántam abban a pillanatban, pontosan nem tudom. Guy képes volt a lehetetlenre is: fel tudott bosszantani annyira, hogy nem volt megállj!<br /><br />- Ne akard megtudni! – próbáltam nyugodt maradni és elsősorban nem szánalmasnak látszani. Fennhéjázó stílusától borsódzott a hátam.<br /><br />- Elhiheted, hogy nagyon megijedtem – fordított hátat. Elindult a garázsba és várta, hogy kövessem. Alig tudtam magam türtőztetni, ökölbe szorított kézzel cövekeltem és bámultam az egyre távolodó alakját. – De figyelj tesó, ha annyira nagyon keménynek képzeled magam, meg is mutathatod! – röhögött.<br /><br />- Naplemente előtt, körülbelül fél hétkor várlak a tisztáson, öcsi! - meg akartam neki mutatni, milyen fából faragtak.<br /><br />Választ nem várva ugrottam be a kocsimba. Dühösen indítottam be és oldottam fel a kéziféket. A felhajtóról kitolatva majdnem összeütköztem egy másik szerencsétlen sofőrrel. Egy laza kézmozdulattal jeleztem, mennyire sajnáltam a ,,majdnem-balesetet” majd a gázpedálra lépve igyekeztem Emily-ékhez.<br /><br />A vicc az egészben az volt, hogy az a hülye liba nem is mondta, hol laktak. Véletlenül én mégis tudtam a pontos koordinátákat, de azért kíváncsi voltam, vajon neki leesik-e, hogy nem mondta.<br /><br />- Szia, drágám! – pattant be a kocsim anyósülésére parfümfelhőt húzva maga után. Puszi nyomott az arcomra és tenyerét combomra csúsztatva suttogni kezdett:<br /><br />- Örülök, hogy elhívtál – halk kuncogásban tört ki, akár egy egér. Barbie megint átvette a hatalmat Emily teste fölött.<br /><br />- Én is – egy erőltetett mosollyal próbáltam témát váltani, közben azon gondolkozva, hogy vajon ez a csaj tényleg ilyen hülye volt, vagy csak tettette…<br /><br />- Hova menjünk? – néztem a szemébe, remélve, hogy a kezét leveszi a combomról. – Tudom, hogy ez egy kicsit bénán hangzik, de van valami különleges kívánságod.<br /><br />Kezét nem vette le lábamról, sőt egyre feljebb csúsztatta rajta. Egyre jobban kezdtem magam kellemetlenül érezni, tudtam, hogy nem fogok tudni parancsolni a testemnek, ha ezt tovább folytatta volna. A belsőm egyre jobban vágyott az érintésére, az eszem viszont megálljt parancsolt.<br /><br />Tudtam, hogyha hagytam volna a csábításnak csak Emilynek lett volna baja.<br /><br />Mindig elveszítettem az eszemet szeretkezés közben, aztán meg megöltem a lányt. Mérlegeltem magamnak a helyzetemet és rájöttem, hogyha ez egy fiatal, visszahúzódó csajjal történt volna meg, senki sem vette volna észre. De így, hogy a barátnőm a suli egyik legnépszerűbb csaja volt, nem engedtem meg magamnak semmi olyan testi kontaktust.<br /><br />- Ahova te szeretnél, oda megyünk! – jelentette ki, miközben kezével körkörös simogatásba kezdett combomon. A helyzet egyre kezdett eldurvulni bennem, nagyot nyeltem és elkaptam a kormányt balra, egy kis vendéglő parkolója felé, búcsút mondva Emily tervének.<br /><br />- Megérkeztünk – jelentettem ki fojtott hangon. Leparkoltam az autóval az étterem hátsó udvarában, majd barátnőmmel együtt a bejárat felé vettük az irányt.<br /><br />- Milyen… szép ez a hely – nyögte ki, mikor kitártam előtte az üvegajtót. A látvány valóban gyönyörű volt: az étterem egész stílusa a sárga színhez volt kötve. Az abroszok csipkézett szélei és a fa székek háttámlájának különleges mintája tette magával ragadóvá a helyet.<br /><br />Emily viszont nem volt őszinte. A kis habozás arra utalt, hogy nem akart megbántani, de a hely, ahová hoztam, nem tetszett neki. Igazából nem érdekelt annyira, mert nem terveztem vele hosszútávra. Nem érdekelt a véleménye.<br /><br />- Örülök, hogy tetszik, szívem.<br /><br />Leültünk egy négyszögletes asztalhoz, amit már előző nap délután lefoglaltam két személyre. A pincér rögtön felvette az italrendelésünket.<br /><br />- Mit szeretnél enni Emily? – kérdeztem mélyen a szemébe nézve, valami vonzó arckifejezést kipróbálva. Nem tudtam, mennyire volt ez rá hatással.<br /><br />- Valamilyen salátát – lapozgatta az étlap vegetáriánus oldalait. Kicsit sem lepődtem meg, mikor a végén egy csirkesalátára bökött rá.<br /><br />Leadtam a pincérnek a rendelést. Próbáltam összpontosítani Emilyre, aki folyton az aznapi élménybeszámolóját tartotta. Elég nehéznek bizonyult csak rá koncentrálnom egy ilyen nap után. Valami nem volt rendben velem, ezért két percet kértem.<br /><br />A mosdó felé vettem az irányt, ahol szerencsémre senki nem volt rajtam kívül. Megmostam a kezeimet hideg vízzel és egy kicsit az arcomra is csepegtettem, remélve, hogy elmúlik ez a furcsa érzés.<br /><br />A fejem iszonyatosan elkezdett fájni. Mintha valaki szorította volna, de tükörbe nézve csak a saját nyúzott fejemet láttam. Rákönyököltem a mosdó magas kerámialapjára:<br /><br />- Kérlek, kérlek, kérlek, segíts végigcsinálni! – elkezdtem motyogni alig hallhatóan. Nem tudom, hogy kihez imádkoztam, de végül segítséget kaptam. A fejem már nem zúgott annyira és a közérzetem sem volt olyan rossz.<br /><br />- Meghozták a kajánkat – mondta Emily, amint visszaértem az asztalhoz. Hozzáláttunk a falatozáshoz.<br /><br />- Nagyon szép vagy ma este – dicsértem meg barátnőmet. Kicsit kellemetlen volt bókolni neki, hiszen nem is szerettem.<br /><br />- Köszönöm. – pirult el. Tekintetét az ételre szegezte, miközben arca egyre vörösebb árnyalatokban pompázott. Ez a pillanat örökre bennem maradt. Olyan őszinte volt, olyan megfoghatatlan, amit láttam rajta. Ezelőtt egyszer vagy kétszer fogtam meg egy ilyen mozzanatot.<br /><br />Megfejthetetlennek éreztem Emilyt. Egyszer előadta a plázacica szerepet, máskor pedig ennyire meghatotta egy bók, amit tulajdonképpen csak rögtönzésként ejtettem ki a számon. Felkeltette a kíváncsiságomat, de tudtam, hogy semmilyen más kapcsolatba nem kerülhettem vele. A testi épsége jelen pillanatban fontosabb volt.<br /><br />Körülbelül még egy órán keresztül beszélgettünk értelmetlen dolgokról. A divat, a macskája, a barátai és a kedvenc kajái mind szóba kerültek, de tulajdonképpen már a felénél meguntam ezt az egészet, amit az asztalon könyökölve jeleztem.<br /><br />Alkonyatkor - ami körülbelül fél 7-kor volt, felsegítettem a székéről és két perc leforgása alatt már a házuk előtt voltunk. Búcsúzóul csókot nyomott a számra, ami furcsán kellemes volt. Kicsit elkapkodott és hűvös volt.<br /><br />Megtöröltem ajkaimat, amikor már a házban volt. A vörös rúzs maradékát véltem felfedezni száraz ujjaimon. Egy gyors mozdulattal ezt is eltávolítottam, és indultam haza.<br /><br />Soha nem kaptam büntető cédulát és a rendőr sem állított meg gyorshajtásért, pedig kicsit sem mentem lassan, főleg ezen a napon. Élesen vettem be a kanyarokat, padlógázzal hajtottam végig a főúton és sorban előztem ki az autókat.<br /><br />A felhajtóra érve kicsaptam a kocsiajtót, majd egy hanyag mozdulattal elengedtem. Rohantam a szobámba kettesével szelve a lépcsőfokokat, odaérve pedig már a küszöbön elkezdtem lehámozni magamról az elegáns ruhákat és újak után kutattam. Nem volt sok időm a Hold felkeléséig, körülbelül 15 perc.<br /><br />Egy kék rövidujjasra és farmer rövidnadrágra esett a választásom, amik tökéletesen eltakarták kék és lila foltoktól tarkított testemet. Ugyanis a felsőtestem és a hátam – mint minden alakváltó démonnal, nekem is tele volt kitüremkedő véres erekkel, beazonosíthatatlan színű és formájú púpokkal, vágásokkal, véraláfutásokkal és súlyos zúzódásokkal. Ezért nem voltam még soha strandon, hiszen szégyelltem fajtámmal járó szenvedéseim jeleit. Az átváltozáskor szereztem ugyanis ezeket a sérüléseket, amik a fájdalmat szimbolizálták. A soha el nem múló rémségek még nehezebbé tették életemet.<br /><br />Tudtam, hogy Guy várt rám. Nem csak a kis cetliből, amit valaki az ágyamon hagyott, hanem mert nem felejtettem el az összetűzésünket, miszerint este harcolni hívott.<br /><br />Megtelt adrenalinnal az egész testem, csak azt vártam, mikor verhettem már meg végre túlságosan is beképzelt öcsémet. A hátam megfeszült, kihúztam magam és lépkedtem egyre közelebb a célhoz. Guy a rét közepén állt és kajánul vigyorgott. Körülbelül 6 méterre megálltam és egyenesen a szemébe néztem, miközben kezemet ökölbe szorítva vártam.<br /><br />Így álltunk pár percig és vártuk a megfelelő időt, amikor is a Hold és a Nap váltotta egymást és az átváltozásunk kezdetét vette. Sokkal nagyobb örömet okozott először emberként, majd félig démonként verekedni.<br /><br />Rajtunk kívül senki sem volt a tisztáson. A nyári nap utolsó sugarai gyönyörűen beragyogták a teret lelki erőt adva. Lélegeztem egy mélyet és tudtam, itt volt az idő. Guy mozdulatlanul állt még mindig, arcáról már lefagyott a vigyor és a démoni – mondhatni állati - ösztönök vették át rajta és rajtam is az uralmat. Már nem koncentráltam másra, csak rá. Szinte éreztem számban a vére ízét és hallottam utolsó kiáltásait.<br /><br />Ütött a képzeletbeli óra és ezt mindketten éreztük. A fájdalom még csak a lábamban volt, de teljes erőmből rohantam öcsém felé, majd szempillantás alatt a földre döntöttem. Megragadtam nyakát és fojtogatni kezdtem.<br /><br />A szeme vérvörösre változott és éktelen ordítás tört ki belőle. Kezemnél fogva ledobott magáról úgy, hogy egészen az erdőig repültem. A hátamra estem és a fejemet is elég erősen beütöttem. A szivárgó vér a nyakamon folyt a pólóm alá, amiért Guynak meg kellett fizetnie. Az átváltozás kínja már a szívemet is szúrta, de nem tágítottam.<br /><br />Körbe-körbe rohantam az erdő peremén olyan gyorsan, hogy testvérem nem tudhatta éppen hol jártam. Egy óvatlan pillanatban rárontottam és fogammal belecsimpaszkodtam a nyakába, ahonnan egy jókora darabot ki is szakítottam. Fájdalmas ordításba kezdett, de még mindig nem szálltam le a hátáról. A másik oldalról is kitéptem egy ilyen darabot és elhajítottam. A célom ezzel az volt, hogy tudassam vele, hányadán is álltunk. Hiszen ha egy démonnal a tarkóját megsebesítik, elszáll a lelke. Halál közeli élményének köszönhetően bíztam benne, tanult az esetből valamit.<br /><br />Hátára csimpaszkodva szenvedtem a fájdalomtól, ami kitépte a szívemet a helyéről és elszívta emberi kinézetemet. Guy összerogyott alattam és egyre halványodó emberi alakját felváltotta egy démon. Ordítása összecsengett az enyémmel, miközben kezdtem elveszíteni az uralmat emberi testem felett, tehát nem küzdöttem többet, hagytam átváltozni a lelkemet.<br /><br />Ismét szörnyeteg lettem testvéremmel együtt. A távolból hallottam Esther és Destheni kesergését.<br /><br />Guy lassan feltápászkodott, rám nézett, majd elindult vadászni. Tulajdonképpen nem utáltam őt, csak móresre akartam tanítani. Úgy éreztem, sikerrel jártam és reméltem, hogy nem akart visszavágni. Most kiderült ki volt az erősebb, csúfosan elbukott, de ez a javítás szolgálta.<br /><br />Vadászat közben a következő iskolában eltöltött napomat tervezgettem. Elképzeltem mennyi új dolog és meglepetés várhat rám új életem második napján. Tele voltam izgatottsággal és feszültséggel egyaránt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">*~°~°~*</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br />- Hé, Bertie! Ébredj! – rázogatta a kezemet Leila. Gyors pillantással végigmértem a helyzetet, megtöröltem a szememet és feltápászkodtam. Egy bokor alatt hevertem kora reggel, tehát nem csodáltam, hogy elaludtam a nyakamat. A szokásos barlangban felöltöztem, aztán eszembe jutott valami. Az előző esti sérülésem helyét kerestem a fejemen, de semmit nem éreztem. Megúsztam a maradandó fájdalmat és sérülést.<br /><br />- Mennyi az idő? – kérdeztem Esthert, miközben hazafelé mentünk.<br /><br />- Öt perccel mindig több. – mosolygott gúnyosan, de kedvetlen képemet látva normálisan válaszolt. Érezte, hogy most nem akartam visszavágni. – Fél hét.<br /><br />Hazaérve mindenki ment a saját szobájába. Mindenki készülődött az új tanítási napra, ami elég jónak ígérkezett. A nap első sugarai gyönyörűen beragyogtak a szobámba, amitől akarva akaratlan elmosolyodtam. A kedvem csodás volt, nem tudom miért.<br /><br />Fél órát szántam az elkészülésre: tusoltam, fésülködtem és átöltöztem. Az emelet egyre hangosabb volt testvéreim hangjától. Leila fel-le rohangált és mindenkitől hajsütővasat kért. Egyedül Esthernek volt, amit meglepő módon oda is adott kishúgunknak. Mire ő játszi könnyedséggel ugrált át a szobájába boldogan, akár egy kisgyermek, aki éppen egy szép játékot kapott.<br /><br />Így telt az egész reggel. Mindenki meglepően vidám volt. Furcsán, zavaróan, szinte már rendellenesen is jókedvű. Éreztem, hogy valami itt nagyon nem stimmelt, de próbáltam nem törődni ezzel, hanem csak a jelenre koncentrálni és élvezni ezt a gyönyörű reggelt.<br /><br />Az iskolába beérve leparkoltam a kocsit, amivel én, Leila és Ruby jöttünk. Nővérünk elment a saját osztályához, így mi is Leilával megkerestük a termünket. A folyosók tele voltak az emberek sokaságával, szinte alig lehetett zavartalanul elmenni a radiátorok mellett ácsingózó fiatal között. Az osztályterem ajtaja csukva volt, de már voltak bent. Az óra háromnegyed nyolcat mutatott, amikor megfogtam a fény kilincset és lenyomtam. Leila ment be először, természetesen mindenki szeme megakadt rajta.<br /><br />Nem csodáltam, hiszen gyönyörű volt, mint kívül, mint belül. Térdig érő krémszínű szoknyát, rózsaszín virágmintás felsőt, barna kiegészítőket és pár barna szandált viselt. Nem értettem igazán a női divathoz, de tudtam, hogy Leila igenis szépen öltözködött. Mivel démon voltam, tökéletesen meg tudtam különböztetni a színeket, sok fiúval ellentétben. Még az apróbb árnyalatokat is képes voltam kiszúrni, amit sok más lány nem.<br /><br />Elsősorban irigykedő pillantásokat és sóvárgó tekinteteket kapott, amikor végigsétált az osztályon egészen a padjáig. Tulajdonképpen csak egy lány volt, aki nem rosszallóan és irigykedve nézett végig Leilán.<br /><br />- Szia! – pattant fel Agnes a helyéről, majd húgom nyakába ugrott. Széles mosollyal nyomott egy puszit az arcára és kézen fogva odavezette a helyére, ahol leültek és megbeszélték a fontosabb dolgokat.<br /><br />Tiszta szívemből sajnáltam Leilát. Végre talált egy lányt, aki kedves, okos és aranyos volt, de mikor az előző nap történéseit beszélték meg muszáj volt hazudnia újdonsült barátnőjének, hiszen nem fedhette fel alakváltó démon létét.<br /><br />- Mi jót csináltál tegnap? – faggatta Agnes testvéremet. Közben lassan helyet foglaltam, kezet fogtam Aaronnal és érdeklődve figyeltem Leila arcát. Kicsit sem lepődött meg a kérdésen, inkább csak örült volna, ha barátnője nem hozta volna szóba. Rutinosan beindította a beszélgetést:<br /><br />- Délután voltam vásárolni élelmiszereket. Végezetül maradt még időm és egy kicsit benéztem egy butikba is. Tényleg oda majd elmehetnénk együtt, ha van kedved – mosolygott, hogy oldja belső feszültségét – Aztán a délután többi részét lustálkodással és főzéssel töltöttem. Zenét hallgattam, rajzoltam és olvastam. Este meg voltam futni. Fontosnak tartom a testmozgást.<br /><br />A beszélgetés többi részét nem tudtam figyelemmel kísérni, mert Emily megérkezett. Még nem is volt bent a teremben, de már tudtam, hogy közel volt a vég. Lassan elvált barátnőjétől két puszi kíséretében az ajtóban és hangosan üdvözölt mindenkit. Odafordultam Aaronhoz, Lionelhez és Brianhoz és csatlakoztam a beszélgetéshez. Szinte belassítva hallottam a történéseket abban a pillanatban, ahogy meghallottam Emily kopogó lépteit a parkettán. Tudtam, mire készült, de meglepődve fordultam hátra, mikor kezei a vállamat érték és belesikított a fülembe:<br /><br />- Szia, cukorbogyó! – szembe fordított magával és egy cuppanós csókot nyomott ajkaimra. Az epres szájfényétől hányni tudtam volna, de erőt vettem magamon és fancsalian elmosolyodtam.<br /><br />- Szia, édesem!<br /><br />Szerencsémre ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Egy egész szikladarab esett le a szívemről, amikor Emily búcsút intve táncolt a helyére. Földrajz óránk volt az első, amin tulajdonképpen akárhogy ülhettünk, tehát nem ragaszkodva az előző ültetésrendhez Brian mellé tettem le cuccomat.<br /><br />A padon négy oszlopban voltak, középen a kettő összetolva. Miaz ablak felől ültünk a harmadikban, Leila Agnessel és Aaronnal a középső oszlop negyedik során választotta. Emily nagyon távol ült tőlem, szerencsémre.<br /><br />A tanárnőnk, Miss Winslov késve érkezett a terembe. Hosszú barna hajával, fiatalosnak mondható öltözködésével nem volt túlságosan egy tanárnő alkat, de az óra 10. percében sikerült megcáfolnia ezt. Fennhangon elmondta, mikre lesz szükségünk ebben a tanévben az ő óráján, majd rögtön egy kis kikérdezéssel kezdett.<br /><br />Tulajdonképpen eleinte senki sem figyelt rá, mindenki beszélgetett vagy az asztalon könyökölve aludt. Kihasználva az időt lassan végignéztem az osztályon, hiszen eszembe jutott, hogy még nem is igazán néztem meg új osztálytársaimat. Egy pár arc ismerős volt a bálról, de a legtöbb nagy meglepetést okozott számomra. Az előttünk lévő padban egy lány ült a sarokban, mellette egy duci fiú. A lány rövid sötétbarna göndör haja az arcába hullott, ami érdekessé tette számomra. Csak félig láttam a sápadt arcát, ezért behúztam magam alá a széket és előrehajoltam. Sötétkék hosszú ujjú blúza tökéletesen illett hozzá és a rövid farmernadrág kicsit kislányossá tette. Lábaira szandált húzott, amikben jól látszottak sötétkékre lakkozott körmei.<br /><br />Egy idő után észrevette, hogy őt vizslattam, ezért hátrafordult és gyönyörű zöldes barna szemével mélyen az enyémbe nézett. Kicsit elpirult és mosolyra húzódott a szája, majd elnevette magát.<br /><br />- Mióta bámulsz? – csilingelte.<br /><br />- Nem olyan régóta, mint azt te gondolod! – nevettem én is – Amúgy Bertie vagyok – nyújtottam kezet. Hideg ujjait szorosan a kezem köré csavarva mondta:<br /><br />- Kristen - bólintott – De szólíthatsz Krissynek, ha nagyon akarod – mosolygott. Észre sem vettem, de a még mindig fogtuk egymás kezét. Szégyenlősen elrántotta az övét és felém fordította székét hangtalanul. Percekig nem szóltunk egymáshoz.<br /><br />- Pszt! Bertie, bébi! Imádlak! – suttogta Emily ,,alig” hallhatóan a hátam mögött. Kezeivel egy szívecskét formált és kajánul vigyorgott rám, majd Kristenre nézve elsötétült a tekintete.<br /><br />Krissy először Emily-re, majd rám nézett és mosolygott. Szeme tele volt fájdalommal, de kitartóan próbálta leplezni elkeseredését. Pont, mint én. Valami igazán megfogott benne, olyan megfejthetetlen volt. Gyorsan előre fordult.<br /><br />Könyökölve rajzolgatni kezdett a földrajz füzetébe. Egy darabig figyeltem, aztán figyelmemet a tanárnőnek szenteltem.<br /><br />- A következő órára nézzétek át a földrészeket és Amerika városait. Nem írunk dolgozatot, de azért kikérdezem itt a táblánál. És így az óra végén már csak egy feladat lenne. Mondtam, hogy kelleni fog atlasz. Akik tavaly is ebbe az osztályba jártak, azok beadták év végén. Hogy nekik ne kelljen újat venni, kiosztanám most. Kérlek titeket, gyertek majd ki értük egyesével, ahogy mondom a neveiteket.<br /><br />Egy nagy köteg könyvet az asztal egy sarkából maga elé húzott és a fedőlapról leolvasta az atlasz tulajdonosát.<br /><br />- Lionel Wyman! Kérlek, gyere! – a fiú felpattant helyéről és kiballagott a tanári asztalhoz. Kézhez kapta a könyvet és folytatta a tanárnő a kiosztást – Agnes Darwin!<br /><br />Ebben a pillanatban megszűnt körülöttem minden. A tanárnő hangja a többiekével összefolyt, csak Leila, Agnes és én számítottunk. Kétségbeesetten fordultam hátra és kerestem húgom pillantását. Belül imádkoztam, hogy bárcsak nem ez a név jelentené a rejtély megoldását, de mikor Leila rám nézett, tudtam.<br /><br />Megtaláltuk az angyalt, aki nem más volt, mint Agnes.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy tetszett a fejezet? Kérlek, tudassátok velem!</b></span></span></div>
<br />
<div>
<div>
</div>
</div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-54084905303414182012-05-20T17:06:00.001+02:002012-09-01T16:54:32.135+02:00Szünet, de nem végleges!<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-family: "French Script MT"; font-size: 22.0pt; mso-bidi-font-family: Arial;">Sziasztok,
kedves olvasóim és ide téved</span><span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 22.0pt;">ő</span><span style="color: #351c75; font-family: "French Script MT"; font-size: 22.0pt; mso-bidi-font-family: Arial;">k!</span><span style="font-family: 'French Script MT'; font-size: 22pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Sajnálattal közlöm, hogy
szünetet tartok a fejezeteket illetően.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Magányügy és internethiba
következtében most egyenlőre nem tudom folytatni rendszeresen az írást...</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Igazán sajnálom és bocsánatot
kérek azoktól, akik tényleg követik, amit írok. De ígérem, hogy semmiképpen nem
hagyom abba az írást, hiszen egyre jobban imádom csinálni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Most sem a saját gépemről írok,
így bennem a félelem, hogy vajon megint elromlik-e a rendszerem... Na mindegy!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Lehet, hogy ma gyorsban meg
tudnék írni egy fejezetet és felrakni, de mire lenne az jó? Egy összekapkodott,
hibás fejezetre szerintem senki nem kíváncsi. Ezért írom folyamatosan a dolgot
és mikor már elképzelhetőnek találom a folytatást, rakom is fel a fejezetet!
Szóval ne aggódjatok, visszatérek még! :)</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><br />
Nem akartalak titeket untatni ezzel a hosszú bejegyzéssel :D De a lényeg
tényleg az, hogy össze kell magam szednem!</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><br />
Reményeim szerint nemsokára új bejegyzéssel várlak titeket kiengesztelésül.
Lehet, hogy meglepetést is hozok, de kérlek titeket, hogy szavazzatok. Nagyon
fontos lenne, hogy tudjam, olvasnátok-e még tőlem majd valamikor egyéb
sztorikat...</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Cathy R.</span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-19355625441999785132012-04-15T21:41:00.003+02:002012-09-01T16:49:57.758+02:0012. fejezet - Első nap<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Old English Text MT'; font-size: 18pt;">Sziasztok!</span><span style="font-family: 'Old English Text MT'; font-size: 18pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 13.5pt;"><br />
</span><i><span style="font-size: 14pt;">Meg is hoztam a 12. fejit, egy nappal korábban. Hétfőn nem lett
volna időm feltenni, ezért remélem, senki sem haragszik rám.</span></i><i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Nagyon szépen köszönöm az előzőkben kapott komikat és
hálás vagyok rendszeres olvasók számának növekedéséért! :) Köszönöm nektek,
hogy támogattok!<br />
A fejezethez annyit fűznék hozzá, hogy remélem mindenkinek elnyeri majd a
tetszését és ha igen, kérlek írjatok nekem pár sort, amiben kifejezitek őszinte
véleményeteket ;)</span></i><i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Indítottam pár szavazást, amin örülnék,
ha részt vennétek. A fejezettel kapcsolatban is :)<br />
UI: Kinek a nevében olvasnátok több fejezetet? (komiban írjátok a választ, vagy
szavazzatok a szavazáson) Érdekel, mert szeretnék a kedvetekre tenni.</span></i><i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Cathy R.</span></i><i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/UJtB55MaoD0?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="font-family: 'Freestyle Script'; font-size: 48pt;">12. fejezet – Els</span></b><b><span style="font-size: 48pt;">ő</span></b><span class="apple-converted-space"><b><span style="font-family: 'Freestyle Script'; font-size: 48pt;"> </span></b></span><b><span style="font-family: 'Freestyle Script'; font-size: 48pt;">nap</span></b><span style="font-family: 'Freestyle Script'; font-size: 48pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGiffb8k4pSi8UAgBnSJrCmjnKVN2iJpRv_jPV4muPhLMUjvy8hrxR6lAyp3sqsxbMiF41mThpPJ__VMo5MRBRnihyphenhyphennCpCf145kKRkFZcUG6oS-EMbQrgt8a5HXprGaKXnqcfQP0TzHA/s1600/12.+fejezet+-+Els%25C5%2591+nap.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGiffb8k4pSi8UAgBnSJrCmjnKVN2iJpRv_jPV4muPhLMUjvy8hrxR6lAyp3sqsxbMiF41mThpPJ__VMo5MRBRnihyphenhyphennCpCf145kKRkFZcUG6oS-EMbQrgt8a5HXprGaKXnqcfQP0TzHA/s320/12.+fejezet+-+Els%25C5%2591+nap.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 18pt;"><span style="color: #351c75;">- Bertie –<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">,,Hirtelen
megértettem, hogy bizonyos fokig mindenki hazudik. Az emlékek olyan
különbözőek, mint a festőtanoncok képei: az egyik kékre veszi az alapot, mások
inkább vörösre. Egyesek erőteljesek, szigorúak, mint Picasso; mások pedig
inkább gazdagok, mint Rembrandt volt. Van, aki perspektívában rajzol, van, aki
nem. Az emlékképek a saját szemszögünk által élnek - nincs két egyforma kép
ugyanarról a dologról.”</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Vladimir Script'; font-size: 48pt;">A</span><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"> </span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">buli után csak pár napunk volt a tanév
elkezdéséig. Furcsa módon egyre nagyobbodott bennem az izgalom, ahogy
közelítettünk a jeles nap felé. Ezt annak tudtam be, hogy már régen nem voltam
iskolában, és kíváncsian vártam az újrakezdést.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">De mikor egyre többet gondolkoztam ezen, rájöttem, hogy mégsem
ez volt a nyugtalanság forrása. Tudniillik a bizonyítási vágy, ami
érthetetlenül fűtött, erősebb volt akármilyen gyerekes izgulásnál.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A bál is nagyon jól sikerült, véleményem szerint, kivéve
egyetlen aprócska részletet. Miszerint, Emily – álnevén Miss Barbie – lett az
új barátnőm. Beszéltünk pár szót, amiből nem jött le pozitív
tulajdonsága. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Szia – köszönt – Emily vagyok! – Majd kezet nyújtott, amit
vonakodva, de elfogadtam. Érintésében volt valami furcsa, de persze nem akartam
udvariatlan lenni, ezért elviseltem. – Esther, a nővéred, nagyon jó fej. –
mosolygott. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem panaszkodhattam. Első osztályúan nézett ki, és a mosolya…
Szép lány volt, csak éppen észben nem túl gazdag. Szőke, félhosszú haja
kiengedve pihent a vállain és egészen dekoltázsáig ereszkedett. Kivágott ruhája
nem mutatott érdekfeszítő felső testéből. Ez egy részről elszomorított, más
oldalról viszont örültem, hogy nem egy kurvával kellett járnom.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Fogai hibátlanok voltak, arca hosszúkás pattanás nélküli. Apró
orra és hosszúkás, mandulaformája szája tökéletesen passzoltak kis mosoly-gödröcskéihez.
Már majdnem elhittem, hogy jó lesz nekem a vele töltött idő. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ha te mondod! – hagytam rá furcsa elméletét. Az, hogy a
nővéremet kedvesnek találta, már felháborító volt számomra. Vitába ez miatt nem
akartam keveredni. – Lenne kedved táncolni? </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Tervem a következő volt: El akartam játszani a csajnak, hogy
mennyire kedveltem és ehhez hasonlók. Lassan, de nem túl romantikusan felkérni,
hogy legyen a barátnőm, majd randevúkra hívni és kibírni vele pár hónapot</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem volt nagy büntetés Esther részéről, hogy egy ilyen bomba nőt
választott nekem, bár túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Szent
meggyőződésem volt, hogy ő már régebb óta – ha nem is annyira, de valamennyivel
biztosan – ismerte már Emilyt. Tapasztalataim szerint sok nő az elején még adta
az ártatlan, szolid ruhás oldalát, majd átváltozott egy igazi házisárkánnyá.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Megdicsértem a ruháját, sokat táncoltunk – lassú zenére, mivel
csak azt adtak szinte - , ismerkedtünk és randit kértem tőle.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Az első csókot és a felkérést nem itt akartam elsütni, hanem a
randin, amit egy elegáns étterembe beszéltünk meg még a hétvégére.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Az iskola előtti hétvégére. Egy napom volt már csak addig, tehát
egy szakértőhöz fordultam, hogy elfogadhatóan viselkedjek majd a jeles
napon. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Leila, tudnál segíteni? Randim lesz holnap… - kezdem esetlenül
kis történetemet húgomnak, aki éppen a konyhában törölgette a pultot. A sárga
ronggyal együtt megállt a keze, majd szemét a takarított felületről egyesen rám
emelte. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Randid? – ismételte kis gúnnyal a hangjában. – Ez most komoly?
– fogta a hasát a nevetéstől. Kedvem lett volna valami csípőset visszaszólni,
de szórakozása mégse volt teljesen alaptalan. Fogalmam sem volt, mikor voltam
utoljára ilyen találkozón, és mint a helyzetből kiderült, Leila sem. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Igen, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak. – bámultam a
padlót. Kicsit megalázónak éreztem így segítséget kérni. Kellemetlenül éreztem
magam, hogy egy nőtől kellett tanácsot kérnem, de Leila csak jobban értett
hozzá, ezért kértem meg őt. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- De hogyhogy találkozol valakivel? A bálon szedtél össze
valakit? – szegezte nekem sorban a kérdéseket. - Én miért nem tudok róla? </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Komolyan, Leila. – kezdtem mély levegőt véve. – Nem értelek. –
Nem akartam megbántani. – A bál óta, mintha el lennél varázsolva. – Kis
szünetet tartottam, miközben átgondoltam azt, hogy valójában mit is akartam
mondani. – Nem ismerek rád. Máskor minden részletre odafigyelsz, most meg, azt
se tudod, hogy Esther beváltotta az üvegezéskor kapott lehetőségét, miszerint
keres nekem egy csajt a suliban, akivel járnom kell. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nagyon sajnálom. – Elengedte a sárga anyagdarabot és a márvány
pultnak támaszkodott. Keresztbe fűzte karjait mellkasán és elszégyellve magát
nézte a linóleumot. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Mi van veled? – vizslattam arcát kicsit sem feltűnően. Nem
nézett a szemembe. – Történt valami, amiről tudnom kellene? – faggattam tovább
türelmemet lassan elveszítve. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nem… - habozott rám nézve – csak szégyellem magam valami
miatt. – sürgetően megköszörültem a torkomat, mire nagy nehezen folytatta –
Tudod, a bálról már nem volt időm eljönni. Annyira lefoglaltak az újonnan
szerzett haverok, hogy elveszítettem az időérzékemet és nem indultam hazafelé.
A suli mögötti erdőbe rohantam. – tágra nyílt szemmel bámultam rá.
Felelőtlennek tartottam. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Ne aggódj, – folytatta rögtön, mikor észrevette reakciómat –
nem vett észre senki, direkt figyeltem. Legalábbis nem ember. Láttam egy
démont. Biztos valamelyik testvérünk sem indult el a megfelelő időben. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Emlékképei között kutatva lehetetlennek találtam Leila
feltevését. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Közülünk biztos nem. – válaszoltam hangom nyugodtságát
megőrizve. – Én a többiekkel mentem. Mindenki ott volt, kivéve téged. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- De… az lehetetlen. – keresgélte a megfelelő szavakat
fölöslegesen. Tudtam, hogy miről volt szó. – Egy démon változott át pontos
mellettem. Az arcát már nem láttam, mert elmosódott, viszont úgy viselkedett,
mint egy vadállat. Rohangált fel-le és ordított teli torokból. Meg is lepődtem,
hogy hogyan viselkedhet így. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Viszont nem közülünk való volt és ez komoly baj. – vakartam
meg államat. – Ez azt jelenti, hogy nem csak mi vagyunk. – Leila egyetértően
bólogatott. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A továbbiakban hanyagoltuk ezt a témát és helyette hagytam, hogy
testvérem oktasson a női szívek rejtelmességéről. Őszintén szólva nem sok információt
jegyeztem meg. Túl sok új dolgot hallottam, ami már elején felfoghatatlannak
bizonyult, így nem is erőltettem meg magam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A nappaliban vettem részt a továbbképzésen, ahol többi
testvéreim is szabadon jártak. Kérdően néztek ránk, ahogy meghallották, hogy
miről folyt a beszélgetés. Ruby illedelmesen – bár belül jót szórakozott
helyzetemen – nem szólt semmit, Guy hülyére röhögte magát, Esther gúnyosan
mosolygott saját terve sikerességén, Destheni… ő csak adta önmagát, mint
mindig.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Vele sosem voltam jóban. Igazság szerint nem is terveztem, hogy
valaha is lesz egymáshoz kedves szavunk. Körülbelül, mint tűz és víz, a teljes
ellentét.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Mikor megismerkedtünk a barlangban, teljesen más volt a
felállás. Emlékszem, az átváltozási szertartáson én voltam az utolsó, Destheni
pedig az előttem lévő. Mivel a többiekre hamarabb került sor, ezért utána a
barlangban értelem szerűen ők hamarabb kezdték el az átváltozást.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Rémes éjszaka volt. A szeánszhoz hasonlító ördögi körben ültünk
mind a hatan, középen pedig William állt. Tűz kör formájában égett a hátunk
mögött kísértetiesen megvilágítva a sötét erdőt. Teremtőnk a kör közepén valami
varázsigét mormolt, majd egyesével elkezdte a kiteljesítést, kezdve Ruby-val.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Kézen fogta a törökülésben ülő lányt, majd felsegítette. Mélyen
a szemébe nézett és varázsigét duruzsolt. Egy éles tőrrel Ruby csuklójára egy
keresztet rajzolt és a kezével is ugyan ezt tette. Nézte pár percig, ahogy a
lányból kiszökött az élet. A mágikus tűz furcsa ködöt füstölt felénk, aminek
segítségével pontosan lehetett látni, hogy a lélek hogyan távozott a testből.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Akár egy kísértet, úgy bújt ki Ruby szelleme az erőtlen testéből
lassan. Ekkor William egyre hangosabban kántálta a varázsigét, mire a tűz is
felerősödött. Le sem tudtam venni a szememet a halál szélén állt nővéremről.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Mikor a lelke már majdnem teljesen elhagyta, teremtőnk feketén
vérző csuklóját hozzányomta Ruby vörösen fénylőéhez. Ebben a pillanatban
villámok csaptak át a fejünk felett, majd William elengedte a testet, mire az
nagy puffanással a földre hullott. A segédek - akiket eddig alig ezen
pillanatig észre sem vettem – elhurcolták Ruby-t a barlangban, ahol az
átváltozás zajlott.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Sorban mindannyiunkkal ugyanezt tette. A barlangban tértem csak
magamhoz, miután oda hurcoltak. Testvéreim mind a földön hevertek és
iszonyatmód szenvedtek. Leila a szívéhez szorította a kezét és ordított
fájdalmában. Sosem felejtettem el ezt a pillanatot.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Felültem és csuklómat vizsgálgattam, amin egy csepp karcolás sem
látszott. Destheni még magánál volt, amikor észrevette, hogy én is ébren
voltam, barátságosan mosolygott és elkezdtünk beszélgetni. </span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Félek. – mosolygott és egyenes barna haját kikotorta az
arcából. </span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Én furcsa módon nem. Tudod, ezt már nem tudjuk
visszafordítani. – bólintottam, mert értelmesebb dolog nem jutott eszembe.
Valóban nem féltem. – Tudod, ha még félnék is, akkor csak a saját dolgomat
nehezíteném meg. – fejemet nekinyomtam a barlang hideg sziklájához. Éreztem,
hogy a fejem iszonyatmód sajgott és a forróság egyre jobban áradt az egész
testemben. Tudtam, hogy innen nem volt visszaút. </span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Végül is igazad van. – helyeselt Des. Hirtelen a szívéhez
kapott, majd a fájdalomtól összegörnyedt, mint egy kifli és elterült a nyirkos
földön. – Köszönöm, hogy itt vagy velem. Már nem is félek annyira. – utolsó
szavait alig bírta kinyögni, de jól esett, amit mondott. </span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Nincs mit. – vigyorogtam vissza, remélve, hogy a forróság
elmúlik minél hamarabb. </span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Úgy érzem, nem bírom már sokáig, tehát örültem, hogy
megismerhettelek emberként is. – lassan és alig érthetően ejtette ki a
szavakat, amiknek utolsó betűi éles sikoltásba mentek át. – Már nem félek,
érzem, ahogy átjár William vére. Tudod, gyűlölöm őt. Legalábbis azt hiszem.
Tönkretette az életemet teljesen, meg a tiéteket is. – bökött állával felém és
a többi szerencsétlen testvérünk felé. – Remélem, jóban leszünk az átváltozás
után is és hogy nem fog neked fájni az átváltozás. – ismét szóra nyitotta a
száját, de éktelen sikítás tört fel torkából szavak helyett. </span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Arca teljesen eldeformálódott és körvonalai eltűntek és
hempergett a homokban. A többire nem emlékeztem, mert a szívem elkezdett a
szúrni és levegő után dőltem a földre.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Igazából a reménykedése, hogy valaha is jóban leszünk, nem
valósult meg a körülmények miatt. Elviselhetetlenül okoskodó stílusba
nyilvánult meg, ami nekem soha nem tartozott az elfogadható kategóriába.</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Mit vegyek fel? – tettem fel magamnak a kérdést az iskola első
napján a gardróbomban állva. Sosem jeleskedtem a ruha kiválasztásában, főleg
akkor nem, amikor késésben voltam. Választásom végül egy egyszerű rövid
farmernadrágra és egy fehér pólóra esett. Fogalmam sem volt, hogyan kellett
volna felöltöznöm másképp. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Gyors készülődés után újonnan beszerzett iskolatáskám felé
nyúltam, majd rohamos tempóban, kettesével szedve a lépcsőfokokat siettem le a
földszintre. Szerencsémre Guy-t és Esthert még itt találtam.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A többiek már elindultak, és mivel nem volt saját kocsim, velük
kellett utaznom. Háromnegyed nyolckor indultunk, de még bőven beértünk
csengetés előtt.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Guy vezetett és mivel én jöttem a legkésőbb, nekem kellett hátra
ülnöm, Esther foglalhatta el az anyósülést. Rögtön, miután beült, lehajtotta a
napellenzőt és a tükörbe bámulva furcsa arckifejezéseket erőltetett magára.
Először felhúzta az orrát, akár egy malac, majd csücsörített. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Te meg mit csinálsz? – tágra nyílt szemekkel néztem testvérem
különös játékát a tükörrel. Először nem vette észre, hogy tőle kérdeztem, majd
mikor senki sem válaszolt, rám pillantott és találkozott várakozó
tekintetemmel. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Valami elfogadható arckifejezést próbálok magamra erőltetni. –
nézett ismét a tükörbe. Pirospozsgás arcát két oldalról összenyomva koncentrált
a várt hatásra, ami láthatóan nem következett be. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem értettem, mire kellett neki ez. Bár igazság szerint, már
régen feladtam, hogy megértsem bonyolult észjárását. Próbáltam nem röhögő
görcsben kitörni egy-egy furcsa arcjátékán, de többet nem szóltam hozzá, csak
sajnáltam a velünk szembe jövő kocsi sofőröket, akiknek végig kellett nézniük
testvérem nevetséges és különös pillanatait.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A parkolóba bekanyarodva elég szokatlan látvány fogadott, amihez
még hozzá kellett szoknom. Mindenhol embereket láttam és autókat. Nem igazán
láttam ebben az időben diákokat ilyen mennyiségben és kellemetlenül éreztem
magam. Első gondolatom a hazamenet volt, de nem hátrálhattam meg éppen itt
éppen most. Kényszerítettem magam, hogy szálljak ki a kocsiból és vágjak jó
pofát az egész naphoz.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Megpillantottam Leilát, aki az új barátnőjével, Agnessel
lépkedett az iskola épületébe. Már messziről kiszúrtam Mickey egeres
narancssárga pólójában és elmosolyodtam rajta, ez erőt adott. Tudtam, hogy ez
lenne számomra is helyes: haverokat keresni.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Leváltam testvéreimről és táskámból előkerestem az órarendemet,
amin rajta volt, hol volt az első órám. Mikor leolvastam a kusza napirendről a
102-es számot, elindultam megkeresni. Volt még pár percem becsöngetésig, mikor
beértem a terembe. Régi, kicsit kopott festésű terem volt, meglehetősen új tartozékokkal.
Irodalom órára való kellékekkel volt berendezve, mint például híres költők és
írók képeivel. Shakespeare volt a falon lógok között a legnagyobb és
legtehetősebb.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Körbenéztem osztálytársaimon, akik már régen ott voltak.
Pillantásom megállapodott Emilyn, majd Leilán, Brianon, Agnesen és végül
Aaronon. Elég sok ismerőst szereztem már.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Mikor Leila észrevett, integetett, hogy menjek oda hozzá. Egyes
padokban ültünk, amik négy sorba voltak elrendezve. Leila viszonylag elöl ült,
mellette Agnes és mellette Aaron egy sorban. A harmadik sorba volt még egy
hely, de nem oda ültem végül. Leilához érve váltottunk pár szót, majd a
negyedik sorba ülő Brianhoz léptem. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Szevasz, haver! – köszönt, majd megrázta a kezemet. – Neked
foglaltuk ezt a helyet. – bökött állával a mellette álló felé. Lionel az ő
másik oldalán ült. Helyet foglaltam, majd elkezdtem vizslatni az
osztályt. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem sok mindenki ismert minket, ezért mentek a kibeszélések.
Emilyt megpillantva elmosolyodtam. A randevúnkra gondoltam és felidéztem az
első csókunk emlékét. Szép csajnak tartottam és jól csókolt, de alig voltam
képes kibírni egész este.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Nem sok közös volt bennünk, de kárpótolt a tudat, hogy jól néz
ki, de csak az ilyen meghitt jeleneteknél. Csak pár hónapot kellett vele
kibírnom, nyugtatott a tudat, mégis túl hosszúnak látszott az idő.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Barátnője padjára támaszkodott és heves pletykacsatát vívtak.
Nem tudtam levenni a szememet a szájáról, ahogy olyan ritmikusan mozgott és ezt
ő elég hamar ki is szúrta. Elmosolyodott, amikor a szemembe nézett egy lopott
pillanatra, majd ismét ontotta a szavakat. A táska még a vállán volt, tehát nem
foglalta még helyet.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Rimánkodtam, hogy csak ne a közelembe üljön, de pontosan az
előttem lévő asztalra pakolta le a cuccát becsöngőkor. Huncut mosolyt
csempészett az arcára, majd hátrafordulva üdvözölt. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Csáó! – integetett frissen manikűrözött kezével. Válaszul csak
egy intést kapott. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Hirtelen belépett a tanárunk, Mr. Bernard. Ősz hajú, jóvágású
professzornak nézett ki első pillantásra. Szigorú tekintetét végigfuttatta az
egész osztályon, majd kész volt egy tájékoztató osztályfőnöki órát tartani
nekünk.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Elmondott minden lényegeset az iskolával és az órarenddel kapcsolatban,
ami igazán jól jött.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A következő óráink már tanmenet szerűen következtek, tehát
végigültem egy matek, két francia, egy irodalom, egy biológia és egy történelem
órát. A tanárok nagyjából normálisak voltak.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Az ebédszünetünk éppen elég hosszúnak ígérkezett. Bár mi nem
ettünk, csak úgy csináltunk. Mindenki klikkekbe tömörülve fogyasztotta az
ebédjét, velünk mit sem törődve. Az, hogy egy ilyen nagy tömegben hat ember nem
eszik, teljesen elenyészik a többi között, így nem is törődtünk a látszat
fenntartásával.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Szerencsémre Brian és haverjai befogadtak maguk közé, így velük
lógtam egész nap. Az első benyomásom róluk jó volt és reméltem, hogy ez így is
fog maradni. Ahogy láttam, testvéreim is megtalálták a maguknak kedves és
szimpatikus társakat: Esther inkább a végzős fiúkkal vegyült, Ruby egy nagyobb
társaságban volt, mégis inkább csak egy csajjal dumálgatott, ahogy láttam, Guy
is új barátokra tett szert, Leila Agnessel és még egy-két osztálytársunkkal
beszélgetett egész nap, Destheni pedig az osztálytársaival tengette az idejét.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Úgy látszott, beilleszkedtünk. A tanárok, az iskola
szellemisége, barátok, osztálytársak, iskolatársak, igazgató és minden más
tökéletesen kielégítette az igényeinket.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Történelem óra után ismét randevút akartam kérni Emilytől, ahogy
megbeszéltem Estherrel. Gyorsan le akartam tudni ezt a pár hónapot, aztán ismét
szabadon élni. Tehát a teremből kiérve odaszlalomoztam hozzá és két
barátnőjéhez, akik kísértetiesen hasonlítottak rá. A stílusuk, a beszédük,
minden stimmelt, amitől a hátamon állt a szőr. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Sziasztok! – intettem kicsit bénán a többi csajnak. – Emily,
beszélhetnénk? – majd bizalmaskodva fordultam a lány felé. Rögtön bólintott és
elköszönt klónjaitól. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Na, miről szeretnél beszélgetni? – kérdezte jól artikulálva a
szavakat. Idegesített, amikor ezt csinálta. Kezét csípőre téve nekidőlt az
szekrényeknek, ezzel felhívva figyelmemet alakjára. Ezen a napon kék toppot,
fehér rövidnadrágot és ezüstszínű papucsot viselt. A nadrág tökéletesen
kiemelte hosszú lábait, a topp pedig kívánatos dekoltázsát.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Lenne kedved ma is találkozni? – egyszerűsítettem le az
alapból elég bonyolultan hangzó kérdést:<span class="apple-converted-space"><i> </i></span><i>A
nővérem fogadásából nekem téged ismét muszáj randira hívnom és megkérnem, hogy
legyél a barátnőm, tehát lenne kedved még körülbelül két hónapig boldogítani
engem, hogy utána jól lapátra tehesselek végre, hiszen már most is
utállak? </i></span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Randira hívsz? – sikkantott alig halhatóan. Az öröm suhant
végig az arcán és most egyszer, láttam a tekintetében valami őszintét és
elragadót, de ez körülbelül két másodpercig tartott, mert ismét átvette felette
az uralmat Barbie. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Valami olyasmi. – hagytam rá, kevésbé boldogan. Amint
feltettem a kérdést, már meg is bántam. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Persze, elmegyek veled randizni! </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Jó, akkor 4 óra megfelel? – kérdeztem. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">- Igen, gyere értem akkor! – mosolygott fülig érő szájjal,
amitől nekem inkább sírhatnékom támadt. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Tehát elindultam haza, hogy gyorsan összeszedjem magam és
induljak a randimra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy tetszett a fejezet? Kérlek írjátok meg nekem!</b></span></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-36178947105193443992012-04-08T00:55:00.001+02:002012-09-01T16:42:18.968+02:0011. fejezet - A csók<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style","serif"; font-size: 20.0pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: "Bookman Old Style","serif"; font-size: 20.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br />
Nagyon köszönöm a sok támogatást, amit tőletek kapok. :) Igazán hálás vagyok a
komikért és a rendszeres olvasásért!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Ha szeretitek, amit írok,
akkor mutassátok ki és légyszíves írjatok nekem egy-két sort a véleményetekkel.
Nekem nagyon jól fog esni, hogy őszinték vagytok, és ebből fejlődni fogok, és
egyre jobb leszek, remélem.</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br />
De nem is rizsáznék tovább, íme, a fejezet! Ja és a szavazásokon is szavazzatok.
;)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br />
Zene mellett olvassátok, én is úgy írtam, na, kellemes olvasást és sok puszi!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Cathy R.</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/W-w3WfgpcGg?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "Old English Text MT"; font-size: 36.0pt;"><span style="color: #351c75;">11. fejezet – A csók<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8FK1PM_qLrws7V4fdijR0k7djjycMmG8NETEJtWsKH7oesTdJRtoT5xKRyW3DleO7PYY8qaWnv-WFN1Qj-xQ4cj0fsdfc33RaOW23jkUPFoOXtRAM0Cjkzr1BJRkRH9ym7hwol4pLDg/s1600/11.+fejezet+-+Cs%25C3%25B3k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8FK1PM_qLrws7V4fdijR0k7djjycMmG8NETEJtWsKH7oesTdJRtoT5xKRyW3DleO7PYY8qaWnv-WFN1Qj-xQ4cj0fsdfc33RaOW23jkUPFoOXtRAM0Cjkzr1BJRkRH9ym7hwol4pLDg/s320/11.+fejezet+-+Cs%25C3%25B3k.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Mistral; font-size: 20.0pt;">- Leila –</span></i><span style="font-family: Mistral; font-size: 20.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="color: #351c75;"><u1:p></u1:p>
</span><div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
<i>,,Minden ragyogó csók és minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a
szívből, amit vissza soha nem kapsz, s nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek
vannak mögötte. Épp ez a lényege.”</i><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 13.5pt;"><br />
</span><span style="font-family: "Old English Text MT"; font-size: 48.0pt; mso-bidi-font-family: Arial;">Cs</span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">ak bolyongtam körbe-körbe a folyosókon. Az, hogy az
igazgató bemutatott pár új osztálytársnak jó volt, mégis kicsit furcsán éreztem
magam. Miután visszamentünk Bertievel a többiekhez megint olyan üresnek éreztem
magam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem jártam ezelőtt sem sokat emberek közé, de most, hogy ennyire sokan
körbevettek olyan érzés volt, mintha a levegőt szívták volna el előlem. Pár
száz évvel ezelőtt imádtam az embereket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nagyon sokat jótékonykodtam és élveztem, ha segíthettem a bajbajutott
sorstársaimon. Azóta túl voltunk pár költözésen, így elég nehéz lett volna
mélyebb kapcsolatokat kialakítani. Most ismét itt álltam körülvéve egy csapatra
való tinédzserrel, amit muszáj volt megszoknom.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem csak az alkalmazkodással voltak eleinte gondjaim, hanem a beszélgetéssel
is. Elszoktam teljesen a lélegző lények különbözőségétől és attól, hogy
mindegyiknek teljesen más volt a véleménye. Csak testvéreim egyhangú szavait
hallgatni minden nap, nem volt valami nagy változatosság az életemben.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Tulajdonképpen volt egy részem, ami kicsit sem bánta William ránk szabott
küldetését. Mindig is pörgős csaj voltam, abból a belevaló fajtából és nem az
az „otthonülős” típus. Viszont mostanság nem voltam a toppon ismerkedés
szintjén. Kicsit lelkiismeret furdalásom is volt e miatt. Testvéreimnek nem is
beszéltem különös élvezeteimről ebben az igencsak kilátástalan helyzetben.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Titkon mégis örültem annak, hogy végre ugyanaz a lány lehettem, mint régen.
Megkaptam ezt az esélyt az élettől és remegve vártam az alkalomra, hogy új
barátokat szerezhessek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Igazgató úr bemutatott nekünk pár osztálytársat, akik közül majdnem mind
szimpatikus volt első látásra. Elhatároztam, hogy szólok testvéreimnek, majd
pedig elváltam tőlük.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Menjek veled? – kérdezte Bertie féltő hangon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Nem kell, köszi. Aranyos vagy bátyó, de nem foghatod mindig a kezemet. –
ráztam meg a fejemet és mosolyogtam kedvenc testvéremre. Szóváltásunknak Esther
vetett véget, miközben megragadta Bertie kezét és a puncsos tálak felé húzta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Elmegyek innivalóért. Bertie, nem jössz velem? – rángatta választ nem várva.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Tudtam, hogy valamire készült, de éppen idejét éreztem annak, hogy egyedül
keressem az utamat nélkülük. Ki is használtam az alkalmat, megfordultam és
lassan kimentem a nagyteremből testvéreimnek búcsút intve. Volt még több, mint
egy órám felderíteni a terepet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem tudtam, merre induljak, tehát követtem a tömeget ismerős arcok után
kutatva. A hosszú folyosók dzsungelében megpillantottam két előbb látott arcot.
Odaaraszoltam hozzájuk és megpróbáltam társalogni új osztálytársaimmal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Sziasztok! – integettem nekik egész közelről. Első gondolatom az volt, mikor
rám néztek, hogy nem ismertek fel. Szerencsére ez a feltevésem gyorsan köddé
vált, mikor Agnes tárt karokkal üdvözölt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Jaj, Leila! Úgy örülök, hogy ismét látlak. – Ölelése furcsa volt, de nem
rossz. Meleg karjai, amik szinte sütötték bőrömet egyre jobban olvasztották fel
az enyémeket. Sajnáltam, hogy nem tudtam olyan szívélyesen viszonozni ölelését,
de nem szoktam hozzá ehhez. Mikor észrevette erőtlen karjaimat, amikkel
küzdöttem forrósága ellen és nem fontam szorosan a derekára, elengedett és arca
rögtön zavart formát öltött.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Sajnálom… én csak… tudod, így üdvözlök minden barátot és tudom, hogy mi
nagyon jóban leszünk. – szabadkozott, amitől elmosolyodtam. Csak reménykedni
tudtam abban, hogy nem haragudott béna ölelésemért. Bocsánatkérő szemekkel
néztem rá, majd, hogy oldjam a feszültséget, témát váltottam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Kíváncsi leszek az új osztályunkra. – Jobb téma sajnos nem jutott hirtelen
eszembe. Nem akartam rögtön csajos témákkal letámadni, mivel Aaron is - mint
kiderült számomra, mindig – ott állt mellette.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Mi már ide járunk tavaly óta és elég jó osztályközösségünk van. – mosolygott
Aaron kedvese derekát átölelve. A szívem szinte sajgott, mikor rájuk néztem.
Nem tehettem róla, de rögtön arra gondoltam, hogy hogyan fogom kibírni ezeket
az éveket, ha minden nap őket kell bámulnom, hogy ilyen boldogok voltak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Kereshettem volna először más ismerőst… - morgolódtam magamban. Nem mintha
féltékeny lettem volna a boldogságukra. Nem, azon már túl voltam 100 évvel
ezelőtt, hogy valakinek is az örömére féltékeny lettem volna. Tudtam, hogy soha
nem következhet be a saját boldogságom…<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Kedvesek meg minden? – firtattam. Nem akartam unalmasnak tűnni, tehát
tettetett kíváncsisággal folytattam a kérdezősködést, közben mindvégig az járt
a fejemben, hogy mikor szabadulhattam végre ebből a kis szerelmi jelenetből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Fogjuk rá. – villantotta meg mosolyát a srác. Nem irigykedtem a boldogságra,
csupán csak nem akartam szemtől szemben minden nap ezt látni. Szent
meggyőződésem volt, hogy ezzel még nem tűntem irigynek, nyugtatgattam magam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Elnéztem Aaront és valahogy megértettem, hogy Agnes mit látott benne. Csibészes
mosolya és fehér, rendezett fogai tökéletes összképet alkottak. Látszott, hogy
nagyon szerette a lányt, aki ezt természetesen viszonozta. Előbbi önző
gondolataimat elhessegettem, majd szoktattam magam a gondolathoz, hogy nem ők
voltak az egyetlen szerelmes pár a suliban, akit nap, mint nap bámulnom
kellett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem telt bele sok idő, Aaron megunta a csevejt és pár haverjával a puncsos tál
felé tartott. Nem bántam, hogy kicsit kettesben lehettem végre Agnes-sel. Pár
hasznos információra voltam kíváncsi az itteni szokásokról. Persze a párbeszédet
kínos – az én életemre vonatkozó – kérdések is kísérték, de rutinosan adtam elő
szomorú forgatókönyvünket<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Tudod, szüleink halála után nevelőszülőkhöz kerültünk természetesen és nagyon
sokat költöztünk. – kezdtem előre begyakorolt hangon. Kicsit kétszínűnek
éreztem magam, hogy így meg kellett játszanom magam már az első embernek,
akivel végre szóba elegyedtem. De kárpótolt a gondolat, hogy mi történt volna,
ha az igazat mondtam volna el neki kis családunkról. Nem tudom melyik részleten
akadt volna ki jobban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Nem bántak velünk valami jól, úgyhogy mikor Esther elérte a 18 éves kort a
gyámunk lett és elköltöztünk gonosz pótszüleinktől.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Tehát több testvéred is van? Nem csak Bertie? – kérdezte Agnes. Szinte már
úgy beszélt velem, mint egy baráttal és láttam a szemében, hogy valóban
érdeklődött a dolgaim felől.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Elég sok testvérem van, persze egyikük sem vér szerinti. – világosítottam
fel. Legalább ezen a téren nem kellett sokat füllentenem. – Az igazi szüleink
imádták a gyerekeket, és mivel nem lehetett sajátjuk, örökbe fogadtak párat,
köztük engem is, mint most már tudod. Sokat utaztak – mosolyodtam el az igazi
szüleimre gondolva – így a világ minden tájáról örökbe fogadtak egy kisbabát.
Ezért kevés volt köztünk a korkülönbség. – néztem végül Agnes szemébe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Értem. – mosolyodott el, felfedve gyönyörű fogsorát. Alaposan megvizsgáltam
arcát és meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű lány volt. Arca kerekded, barna
szemei csak úgy sugározták az életkedvet. Pozitív kisugárzása jó hatással volt
rám, csaknem azon kaptam magam, hogy jól esett a közelében lennem, mégis volt
benne valami furcsa, megfejthetetlen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- És hogy hívják a testvéreidet? Persze Bertie-t már ismerem. –
kíváncsiskodott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Esther a legidősebb, Ruby, Destheni és Guy. De itt vannak, majd bemutatom
őket. – legyintettem a nagyterem felé. – Nagyon rendesek, majd meglátod.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Biztos nehéz gyermekkorotok lehetett. – mondta bánatosan. Az együttérzés
mellett kicsit szomorkás is volt a hangja, ami arra késztetett, hogy
kérdezősködjek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- És neked? Van testvéred? – simítottam végig a karján, mire felemelte fejét és
elmosolyodott. Jól esett neki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Igen, van egy öcsém. Nem ígérem, hogy bemutatom ma, mert fogalmam sincs,
merre kószál éppen. Elég… hogy is mondjam… befolyásolható. Ha belekeveredik egy
rossz társaságba, könnyen rá sem lehet ismerni. Pedig szüleink halála óta
eltelt már pár év, de még nem nőtt be a feje lágya. Talán ezért is ilyen.
Igazság szerint nem gyászolt sokáig, inkább magába fojtotta az érzelmeit és
igazságtalannak érzi az élettől, hogy elvette tőlünk őket. Most éli ki a lázadó
korszakát, amibe sajnos nem tudok beleszólni, különben én leszek a rossz
testvér. – sóhajtott egyet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Neked is meghaltak a szüleid? – tudtam, hogy udvariatlanság volt
visszakérdezni, de elsőre, annyira lehetetlennek hangzott. Erről a lányról, aki
itt ült előttem a nyugalom és boldogság rítt le, nem pedig a gyász. Nagyon jól
tartotta magát, legalábbis külsőleg. Eltörpültem mellette a pár száz évemmel,
hiszen én sokszor olyan hisztiket le tudtam játszani néha, pedig gyakorlatot,
azt igazán szerezhettem volna az évek során.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Igen, de ennek már 5 éve. – bólintott bánatosan. Pár pillanatig ilyen volt,
aztán észrevette magát, kezével megtörölte az arcát, haját megigazította –
feltéve a tökéletes álcát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- És Aaron? Vele mióta vagy együtt? – kérdeztem, remélve, hogy válthatunk egy
vidámabb témára. – Olyan aranyosak vagytok együtt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Aaronnal már az általános óta ismertük egymást. Egy osztályba jártunk mindig
is. Őszintén szólva, nekem már akkor szimpatikus volt, de valahogy soha nem
mertem vele úgy beszélni. Aztán eltelt egy kis idő és az egyik
osztálykiránduláson összemelegedtünk. Kiderült, hogy neki is tetszettem, de ő
sem mert csinálni semmit.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Utálom a gyáva pasikat. – forgattam a szemem. – De persze ez nem Aaron ellen
szól, csak sokat csalódtam a pasikban. Olykor már általánosításban beszélek
róluk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Kedvellek. – nevette el magát Agnes. Nem értettem, ezért csak felhúzott
szemöldökkel bámultam rá. – Tudod, eddig akiknek elmeséltem ezt a sztorit
bájologtak velem és azt mondták, hogy milyen cuki szerelmi történet. A szemembe
soha nem merték elmondani a véleményüket, hogy valóban szánalmasnak tartják ezt
a gyávaságot. A hátam mögött beszélték ki inkább a dolgot. Te vagy az első és
örülök, hogy őszinte vagy velem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Szeretem az egyenes beszédet. – mosolyogtam kicsit belepirulva. Amit mondott,
nem volt igaz. Nem mondtam neki igazat magammal kapcsolatban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Ezután rövidre zártam a beszélgetést és illedelmesen elköszöntem tőle, arra
hivatkozva, hogy testvéreim vártak rám. Megbeszéltük, hogy az első nap majd
találkozunk és addig is tartjuk a kapcsolatot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Az Agnessel való, közel fél órás beszélgetésem után feloldódtam és nagyobb
akadályok nélkül szlalomoztam diáktársaim között. Nem akartam csatlakozni
testvéreimhez két okból: az első – nyomósabb ok – miszerint ki kellett élveznem
az ,,egyedüllétet” és hogy a megbeszélt időpont, amikor találkoztunk még nem
jött el, arra késztettek, hogy tovább rójam a köröket az iskola folyosóin.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Néha leültem, vizsgálgattam a fiúkat, aztán ismét útnak indultam. A pasikról
megállapítottam, hogy nehéz dolgom lesz. Láttam néhány igen csak normálisnak
látszót, de mivel megfogadtam, hogy nem lesz barátom, így csak a ,,mindent a
szemnek és semmit a kéznek” elv szerint tekintettem rájuk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Bár nem tudtam ellenállni a kísértésnek, amikor Brian táncolni hívott. Pusztán
baráti közeledést kezdeményeztem és szerencsére részéről sem érzékeltem
különösebb vonzalmat. Lehet, hogy csak az új kihívást érezte.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Egyik kezemet a vállára, másik a tenyerébe tettem és egy lassú zenére
hajladoztunk ide-oda. Költőien nézhettünk ki, én mégis megtörtem a csendet
kettőnk között és próbáltam értelmesen elcseverészni vele. Róla is megtudtam
pár hasznos dolgot és barátok lettünk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Az este többi részében nem akartam táncolni. A DJ-k – lehet, hogy azért, mert
velem akartak kiszúrni – csak romantikus lassú zenét adtak, így aztán végképp
nem volt kedvem bent maradni. A nagyteremből nyílt egy ajtó ki az udvarra, amin
kecsesen távoztam is. Feltűnés nélkül szlalomoztam át a táncoló emberek között.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A levegő meleg volt – számomra túlságosan is. Az udvar is báli díszekkel volt
ellátva, mégis látszott, hogy eredetileg nem ide tervezték a banzájt. Kedves
volt, hogy gondoltak azokra, akik nem akarták az egész éjjelt bent tölteni. Az
egyik fa tövében megtalálható volt egy ugyanolyan büfé asztalt, mint bent, ami
finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal csalogatta maga köré az embereket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Én végül egy – a bejárattól elég messze elhelyezett – padon foglaltam helyet.
Még nem sötétedett, így tökéletesen látott mindenki, ám ez nem zavart.
Nyugodtan ültem és szemléltem a járókelőket. Mindenki boldognak látszott,
élvezték a bált, nem gondolva a pár napon belül kezdődő újabb tanévre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Kis idő múlva meguntam az ücsörgést és újra elindultam még távolabb a
bejárattól. Egy kövekből kirakott út vezetett el egészen az iskola hátsó
udvarán található szökőkútig. Furcsának találtam, hogy pont egy ilyen helyre
raktak szökőkutat. Biztos a diákok kényelme miatt – gondoltam. Nem igazán
foglalkoztatott a kőépítmény, tehát tovább haladtam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Festői szépségű volt az udvar. Mindenhol virágok tarkították a látványt –
természetesen fehér és narancssárga rózsák – és fák magaslottak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nagyon nagy hangsúlyt fordított erre az épület üzemeltetője, nem hiába. Sok
embert meg lehetett ,,vásárolni” pusztán a látvánnyal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Épp egy virágágyást csodáltam, mikor valaki megfogta a karomat. Ijedtemben
megfordultam, így szembe tudtam nézni támadómmal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Ne haragudj, ha megijesztettelek! – szólt egy bársonyos hang. A srác még
mindig nem engedte el a karomat, csak álltunk ott és néztünk egymás szemébe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A pillanatot én törtem meg, de nem szívesen. Kék szemeitől viszont még mindig
nem tudtam szabadulni.<span class="apple-converted-space"> </span><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Mi volt a terved? – kérdeztem lágy hangon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Csak erre jártam és megláttalak. Pusztán nem akartalak egy ilyen szép estén
itt egyedül hagyni. – mosolygott. – Amúgy Fabian vagyok. Benned kit
tisztelhetek? – nyújtotta felém kezét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Leila. Leila vagyok. – ragadtam meg bársonyos kezét, majd feltűnés nélkül
végigmértem tetőtől talpig. Halványsárga inget és fekete öltönynadrágot viselt,
mi előnyös volt világos bőréhez. Teste kigyúrtnak látszott az ing alatt és
magabiztosnak tűnt. Arca állati helyes volt: egy ragya, egy pattanás,
mitesszer, egy bőrhibája nem volt. Állának íve tökéletes volt, szinte zavarba
jöttem, ahogy néztem. Szemöldökei tökéletes ívet adtak mélykék szemeinek. Arca
sápadt volt, haja világosbarna és rossz fiúsan kócos. Mikor észrevette, hogy
bámulom, zavarba jöttem, ő viszont nem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Tudta, hogyan vegyen le a lábamról. Egyik kezében egy narancssárga rózsát
tartott, amit át is nyújtott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Virágot a virágnak. – mosolygott, majd átnyújtotta. Nem húztuk tovább az
időt, sétálni indultunk. Tudtam, hogy nem sok időm maradt indulásig, ezért ki akartam
élvezni beszélgetésünk minden pillanatát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Pontosan nem tudtam, mit csináltam. A bál elején megfogadtam, hogy senkit nem
fogok magamhoz ennyire közel engedni, erre tessék itt ez a helyes, jóképű srác
és rögtön levett a lábamról. Hiába hitegettem magam, hogy az ő hibája volt az
egész. Nem harcoltam ellene, túlságosan élveztem a jelenlétét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Az udvar másik végébe sétáltunk, ahol egy rózsabokor állt. Furcsáltam, hogy a
bokron nem narancs vagy fehér rózsák voltak, hanem lilák, de nem zavart. Az idő
egyre sürgetett, a Hold már majdnem felkelt. Szerencsémre az iskola mögötti
erdő tökéletesen megfelelt az átváltozáshoz, mert sejtettem, hogy haza már nem
tudtam volna menni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Megálltunk a félhomályban, ahonnan még hallottuk szólni a zenét. Mindkét
karomat a vállára helyeztem és lassan elkezdtünk mozogni a lassú zene
ritmusára.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem tudom miért tettem, de felkaptam fejem és mélyen a szemébe néztem. Éreztem,
tudtam, hogy meg kellett tennem. Minden porcikámmal kívántam, tiltakozás nélkül
engedtem, hogy megcsókoljon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Isteni volt. Talán ezek voltak a legjobb szavak. Olyan régen csináltam már
ilyet, hogy szinte teljesen elfelejtettem. Ujjaival az arcomat simogatta,
miközben én a hajában turkáltam és élveztem a pillanatot. Ajkai mágnesként
vonzották az enyémeket. Ritmikusan jártak egyszerre, remélve, hogy soha nem
lesz vége a csóknak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
De vége lett. A pillanat köddé vált, csak az emlék maradt meg. Mikor ajkaink
elhagyták egymást, utoljára megöleltem, jó éjszakát kívántam és elmentem. Nem
rohantam, mint egy félénk kislány, hanem diadalmasan távoztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Remélem, hogy ő is ugyanúgy élvezte a csókot, mint én. Kifele menet ezen
gondolkoztam, és egyre lestem hátra, hátha követett. Elől mentem ki, majd
gyorsan megkerültem az iskolát a parkolón keresztül. Félhomályban alig voltak
ott, mégis zavarban voltam. Így nyilvánosan nem igazán változtam még át.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Magassarkúmat levéve rohantam a fák között egyre beljebb, mikor a Hold fénye
megvilágított. Szúrást éreztem a szívemben, majd térdre rogytam és elkezdődött
az átváltozás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Félig emberi alakban még körbenéztem, nem látott-e meg valaki, de az erdő
csendesnek tűnt, amíg egy másik démon meg nem jelent pár méterre tőlem, szintén
átváltozás közben. Annyi különbséggel, hogy ő már majdnem kész volt, emberi
alakját nem is láttam. Sikoltozott, ordított és rohangált le-föl kínjában.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Én majdnem egészen csendesen tűrtem a fájdalmakat. Testvérem viszont egyre
hangosabban nyögött, majd eltűnt. Nem tudtam kivenni, hogy melyikük volt az,
bár teljesen lényegtelennek tartottam.</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 60.55pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="background: #F4F5F0; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><b><span style="color: #e06666;">Hogy tetszett a fejezet?
Kérlek, írjátok meg nekem!</span></b></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-20477987744214384402012-03-24T21:00:00.004+01:002012-09-01T16:35:02.797+02:00Neveztem<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Constantia, serif; font-size: 20pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: Constantia, serif; font-size: 20pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"> Képzeljétek: jelentkeztem egy versenyre, ha ti
is szeretnétek, akkor kattintsatok erre a bannerre: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i.imgur.com/FiQYd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #351c75;"><img alt="create your own banner at mybannermaker.com!" border="0" src="http://i.imgur.com/FiQYd.jpg" /></span></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">UI: A
fejezethez még nem kaptam semmi visszajelzést. Kicsit szomorú vagyok ez miatt,
úgyhogy ha van kedvetek és elolvastátok a fejezetet, akkor írjátok meg nekem,
hogy tetszett! </span><span style="font-family: Wingdings; font-size: 14.0pt; mso-ascii-font-family: Arial; mso-bidi-font-family: Arial; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Arial; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Cathy
R.</span></span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-65441390007176239392012-03-19T22:53:00.000+01:002012-09-01T16:29:53.484+02:0010. fejezet - Elő buli<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Bookman Old Style","serif"; font-size: 20.0pt;">Sziasztok!</span></i><i><span style="font-family: "Bookman Old Style","serif"; font-size: 20.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br />
Már végre frissel jelentkezem, remélem sokak örömére. Megjegyezném, hogy
visszatértem a rendes kerékvágásba és mostantól pontosan hozom majd a
fejezeteket. :)<br />
Kérlek szépen titeket, hogy ha tetszett a fejezet, akkor mutassátok ki
véleményeteket! Én kíváncsi vagyok rám: Akár jó, akár nem ;)</span></i><i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Már
nem is szaporítanám tovább a szót, itt a fejezet, jó olvasást. Zene mellett
olvassátok, ha ajánlhatom. </span></i><i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Vidám kis rész ez, sok új
szereplővel és KIEGÉSZÍTÉSSEL, amit tudjátok, hol találtok (aki nem, annak
megsúgom, hogy felül a menüpontok között a Kiegészítés részben!!)</span></i><i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br />
Jó olvasást!</span></i><i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Cathy R.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="color: #351c75;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/2J2dwFVZHsY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></span></i></div>
<br />
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="font-family: Broadway; font-size: 36.0pt;">10. fejezet –
El</span></b><b><span style="font-size: 36.0pt;">ő</span></b><b><span style="font-family: Broadway; font-size: 36.0pt;"> buli </span></b><span style="font-family: Broadway; font-size: 36.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha5pG6iiwCAGBU62KEVZcu3YzOofSJmbt_K47v4Hfz8beM8f-sT3pMKSdEuWYA2z5ORPzJzXzvmgTAiE35GE-VoThOIoBLT0Wlgc4kpJozD4MCkgq9s9inXlyvGpnZG0b987VHjLxrUA/s1600/10.+fejezet+-+El%25C5%2591buli.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha5pG6iiwCAGBU62KEVZcu3YzOofSJmbt_K47v4Hfz8beM8f-sT3pMKSdEuWYA2z5ORPzJzXzvmgTAiE35GE-VoThOIoBLT0Wlgc4kpJozD4MCkgq9s9inXlyvGpnZG0b987VHjLxrUA/s320/10.+fejezet+-+El%25C5%2591buli.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Calisto MT","serif"; font-size: 24.0pt;">- Bertie – </span></i><span style="font-family: "Calisto MT","serif"; font-size: 24.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 13.5pt;"><br />
</span><i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">,,Lehet,
hogy a Mennyország szép hely, de a Pokolban több az ismerős.”</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Mistral; font-size: 48.0pt; mso-bidi-font-family: Arial;">S</span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">okat gondolkoztam azon, hogy vajon
miért nem voltak barátaim. Senkiben nem bíztam meg igazán, de most komolyan,
miért tettem volna? Nem mintha én olyan kiváló vagy rendkívüli ember lettem
volna, hogy senki sem volt érdemes a bizalmamra. Inkább csak megkíméltem az
embereket saját magamtól.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A világ nagyon megváltozott. Az emberek egyre jobban ragaszkodtak a kézzel
fogható dolgokhoz, mintsem az érzelmekkel. Olyan dolog, mint a szeretet,
meghaladta a fejlődés igényeit. A virtuális világ, amit tudósok alkottak
megteremtett mindent, amire egy modern lénynek szüksége volt. Ezek mellett ki
foglalkozott egyáltalán az érzelmekkel? A valósággal?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Biztos szuper lehetett, ha egy okos telefon kivetítette sokak előtt az internet
nyújtotta világot. A valóság viszont háttérbe szorult és az emberek inkább
hittek a nyálas filmeknek, amikben két szerelmes harcolt egymásért, majd pedig
a ,,Happy End” koronázta meg az egészet és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Ismerős ugye?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Inkább hittek a jól öltözött reklámügynököknek, akik termékeik sikeréért
képesek voltak még a csillagokat is lehazudni az égről – mint a valóságnak.
Pont ezek vakították el az embereket. Most komolyan, mikor megnézte egy kislány
azt a romantikus filmet, mit gondolt utána? Szerintem beleélte magát a
helyzetbe és elképzelte a saját életét ugyanígy. Majd mikor felnőtt rájött,
hogy a férje megcsalta és váláshoz folyamodott. Még ekkor sem fogta fel az élet
lényegét, inkább élete hátralévő részét is a sajnálkozással töltötte és
elhalmozta magát használati cikkekkel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem fogadták volna el, ha azt mondom, én démon vagyok. Egy ember sem lett volna
erre képes. Éppen ezért féltem mindenféle közeledéstől. Haverjaim mindig is
távolságtartóak voltak – talán érezték rajtam, hogy megtartom a szükséges egy
lépés távolságot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nickolon kívül nem volt igazi barátnőm sem. Mondhatni, hogy a tisztelet, teljes
hiánya volt bennem a lányokkal szemben. Ribancoknak tekintettem őket, hiszen
csak olyanokkal volt dolgom. Szeretetet ezek az egyéjszakás kalandok nem
nyújtottak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Viszont nála ki voltam éhezve a lány társaságra a beszélgetésen kívül is,
különben ha sokáig nem kaptam meg ezt az élvezetet, akkor képes voltam
hülyeségeket véghezvinni. Egy szép kaland után muszáj volt megölnöm szegény
teremtést, mert fontosabb volt a családi titkunk megőrzése, mint egy emberi
élet. Persze ezek után mindig rosszul éreztem magam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Egy idő után megutáltam magamat önzőségem miatt. Innen már egyenes út vezetett
lefelé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Mindezek ellenére vártam az iskolát. Új kihívásokat és lehetőségeket láttam
magam előtt. Ám az, hogy így még több ember életét sodrom veszélybe, kicsit
elvette a kedvemet. Tartottam attól, hogy hogyan fognak alakulni a kapcsolatom
a gyengébbik nemmel. Biztosra vettem, hogy nagyon szép lányokkal fogok
megismerkedni. A kísértésnek viszont, hogy egy kis etyepetye után elvegyem az
életüket tartotta bennem a lelket, és újult erővel vártam a tanévkezdést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Ám előtte még hivatalosak voltunk egy kisebb fajta bulira, amit a gimnázium
szervezett minden tanév elején. Őszintén szólva nem tudtam elképzelni ezt az
abszurd tanár-diák összejövetelt. Mivel szinte biztosra vettem, hogy felügyelet
nélkül nem engednek egy tizenéves bandát randalírozni. Mindenesetre nem volt
kedvem megint az igazgató úrral társalogni, szerintem, érthető indokkal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A napok vészesen közeledtek a pénteki bulihoz, de előtte volt még egy
elintéznivalónk Leilával. Mondhatom, hogy mindkettőnk számára elég kínos volt a
csevej kis családunkkal, különösen, amikor éppen magyarázkodtunk:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Szerintem üljetek le! – markoltam meg erősen a bőrkanapé karfáját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Kezdek megijedni. – Ruby először rám, majd Leilára nézett, aki épp úgy, mint
én leplezni próbálta szorongását. Keresztbetett lábakkal ült egyenes
testtartással.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Kényelmesen elhelyezkedtetek? Kezdhetjük? – nézett körbe Leila kis
családunkon. Utáltam mindig is, mikor húzta az időt. Mellébeszélésben profi
volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Igen, de kezdhetnénk már? – türelmetlenkedett Guy – Fogalmam sincs, mi lehet
ennyire fontos, de nekem dolgoznom kell.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Szóval, - kezdtem nagy nehezen a padlót bámulva. Mikor felemeltem tekintetemet
négy szempár meredt rám sürgetően. A napfény, ami a fehér függönyön keresztül
szűrődött be a szobába, árnyékot vetett mindenkire. Mindig is utáltam
beszédeket tartani, de ez a mostani még jobban megnehezítette a dolgomat. – két
dolgot szeretnénk nektek elmondani. – gyors pillantást vetettem Leilára –
Először is egyik délután senki sem volt itthon, csak én és Leila, rávettem őt,
hogy jöjjön le velem a pincébe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Muszáj volt tartanom egy kis hatásszünetet, mert fel akartam mérni szavaim
súlyát. Mindenki kikerekedett szemmel bámult rám szótlanul. Látszott, hogy nem
éppen erre számítottak, mikor beszélgetni hívtuk őket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Leila hirtelen elkezdett fészkelődni, felé fordultam, mire ő jelezte, hogy ő
szeretné folytatni:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Ne essetek kétségbe! Ez csak … a kíváncsiság vezérelt minket. Nem hiszem,
hogy közületek senki sem jutott még eszébe, hogy lemenjen és kicsit többet
megtudjon a származásunkról.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Dehogynem! Leila, nem kell itt bizonygatnod, hogy nem vagytok hibásak. Én
személy szerint, kicsit sem haragszom rátok. – szólt közbe Destheni – Nekünk is
ugyanúgy megfordult a fejünkben. – mosolygott diadalmasan – Csak, valami védi
az ajtót. – vonta fel egyik szemöldökét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Éppen ez volt benne a legfurcsább. Az ajtót játszi könnyedséggel kinyitottuk.
– mosolyogtam Leilára – A varázslat, amit Amanda olvasott rá… hát… nem volt
rajta. – vontam meg a vállamat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Az hogy lehet? Bertie, biztos nem csaptok be minket? – kérdezte Ruby.
Valójában rosszul esett ez a vádaskodás, mert szent igaz, bebizonyítani úgy sem
tudtuk. Megnéztem, és az ajtó zárva volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Ruby, kérlek, ne kezd! Annyi idő telt már el, hadd fejezzük be. – hízelegtem
kedvesen. Válaszul egy vállrándítást és szúrós tekinteteket kaptam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Mikor kinyitottuk az ajtót – Leila vette át a szót – valami különlegeset
kerestük, ami segíthet kideríteni pár dolgot rólunk. Könyveket, iratokat
kutattunk át, de semmit nem találtunk. Főleg, hogy valami furcsa nyelven
íródtak. – forgatta a szemét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta érdekes történetünket. Testvéreim arcán
egy kis elismerést véltem felfedezni. Bevallom őszintén, jól esett látni, hogy
nem haragudtak ránk, sőt, örültek, hogy valaki meg merte végül tenni, bár
kétkedés halvány árnyéka, még fellelhető volt szemükben<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Aztán hosszas keresgélés után ráakadtunk William naplójára. Körülbelül akkor
írhatta, amikor a háborút tervezgette. Részletesen leírt mindent arról, hogy
hogyan kell démont teremteni. – a mondat befejezése után lehajtotta a fejét.
Nem éppen vidám rész következett ez után és ezt tudatni is akarta
testvéreinkkel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Hé, Leila! Jól vagy? – kérdezte Esther. Csodálkoztam, hogy eddig még nem
szólt egy szót sem. Leila csak bámult maga elé és nem tudta folytatni. Végül is
ez érthető volt számomra, mert ki akarna egy ilyen rossz hírt közölni? Senki.
Látszott rajta, hogy fogalma sem volt, hogyan tálalja az igazságot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Esther felállt a kanapéról, majd közelebb lépett Leilához. Átkarolta vállait és
lehuppant mellé. Számomra ez a gesztus megdöbbentő volt tőle. Nem igazán láttam
még ilyen együtt érzőnek, de biztosan kedveli Leilát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Szegény lány még mindig sokkos állapotban ült nővére karjaiban. Nem
tétlenkedtem tovább, megragadtam a szót és közöltem én a megsemmisítő mondatot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- William részletesen leírta, azokat a dolgokat, amiket mi kerestünk. Beszámolt
arról, hogy a teremtett démon, olyanok mint mi, soha nem hagyhatják el
teremtőjüket, vagyis Williamet. – próbáltam minél jobban leegyszerűsíteni, hogy
ne kelljen még egyszer elmagyaráznom az egészet. – Tehát az igazság az, hogy
soha nem fogunk szabadulni Williamtől. Amit ő mond, az nekünk parancs.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Mindenki döbbenten ült. Nem erre számítottak, határozottan nem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Ezek mellett, – folytattam kihasználva a csöndet és azt, hogy mindenki figyelt
rám – nagyon hosszan beszámolt még egy lányról, Dorotheáról. Lehet, hogy semmi
köze hozzánk, de mikor becsuktam a könyvet kiesett belőle egy lila rózsaszirom.
Olyanokat írt róla, hogy örökre őt fogja szeretni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Tehát, ha ez igaz – szólalt meg Guy – akkor Deliat nem is szereti. Bár lehet,
hogy régen írta, de ha egy férfi ilyet ír, akkor az valószínűleg úgy is van.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Nem bírtam Guy ilyen kirohanásait. Ezzel bennem mindig azt idézte fel, amikor
üvegeztünk és bevallotta, hogy ő még szűz. Alap esetben kiröhögném szánalmas
fickót, de most csak szimplán undorodtam tőle.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Lehet, de erre nincs garancia. A másik, amiről akartam veletek beszélni az
nem más, mint az elbeszélgetés előtti éjszaka. Akkor éjjel majdnem meghaltam,
de valakinek hála, mégsem. – néztem körbe kis családomon. A reakciók vegyesek
voltak. Például Guy csak nézett értelmesen, Esther pedig majdnem elröhögte
magát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Végig kérdeztem mindenkit és közületek senki sem volt. Leila viszont látott
egy démont, aki megmentette az életemet. Olyan volt, mint mi, mármint volt
rajta lepel. Biztos, hogy nem közületek volt valaki? – Válaszul fejrázásokat
kaptam. Nem tűnt úgy, mintha hazudtak volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Szóval, akkor a mai kis megbeszélésünk eredménye az, hogy William fogjai
vagyunk örökre, vagyis soha nem szabadulunk drága teremtőnktől és még egy
titokzatos démon is itt ólálkodik körülöttünk. Ami lehet, hogy jó, lehet, hogy
nem. – összegezte a felállást Esther.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Szuper. – vont vállat Ruby. – Ennél jobb hírekkel nem is szolgálhattatok
volna. – Kis iróniát véltem felfedezni a hangjában. A félreértés elkerülése
végett nagyon szívesen beolvastam volna neki, hogy mi nem hangulatrombolásért
mondtuk el ezeket a fejleményeket, hanem mert muszáj volt tudniuk róla. De
végül megálltam és nem mondtam neki semmit.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Akkor már csak azt kellene eldöntenetek, hogy akarunk-e menni arra az elő
bulira? – kérdezte Ruby egyhangúan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Most miért ne? – vont vállat Esther. – Ki kellene próbálnunk! – lelkesítő
beszéde látszólag nem hatott meg senkit, úgyhogy más oldalról kezdett el érvelni.
– Most komolyan azért nem mennétek el, mert egy ilyen idióta magához láncolt
minket? Azt nem tiltotta meg, hogy szórakozzunk! Ki kell engednünk valahol a
gőzt!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Igaza van, menjünk el! – javasolta Guy is. Mindenki rábólintott végül a
dologra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="background: white; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">˜*•.•*˜</span></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">A
parti előtti egy hetem nagyon unalmasan telt. A forgatókönyv szinte minden nap
ugyan az volt: munka, vadászat, alvás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Egy olyan lénynek, aki már leélt több mint 400 évet, kicsit nehéznek tűnt
feldobnia a napjait. Szinte mindent kipróbáltam már, amit csak egy ember
megtehetett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Az elmúlt egy hét elég békésen telt, viszont nagyon aggasztott nővérkém
rendellenesen normális viselkedése. Esther kimondhatatlanul megemberelte magát
mostanság, ami, hogy őszinte legyek, nem illik hozzá. Még nem tudtam rájönni a
baj okára, pedig már egyre kíváncsibb voltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Jótette kezdődött Leila vigasztalásával, majd pedig a házimunkába is beszállt,
amit alap esetben sosem tett. Felém irányuló csipkelődéseivel is egy kicsit
felhagyott. Próbáltam ezt nem katasztrófaként felfogni, hanem minden egyes
pillanatát kiélvezni, mert nem tudtam meddig fog ez még tartani.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A buli egy pénteki napra esett, 4 nappal a tanévnyitó előtt. Egy utolsó bulizás
és józanodásra alkalmat adó időpont volt. 16 órára voltunk hivatalosak az iskola
dísztermébe lebonyolított partira.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A készülődéssel nem sokat vacakoltam, viszont próbáltam elegánsan festeni.
Öltöny és nyakkendő volt az elvárás, akár tetszett, akár nem. Választásom egy
fekete együttesre esett egy hozzá illő kék nyakkendővel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Ahogy elnéztem, testvéreim – Guy-t kivéve – sokkal többet töltöttek
cicomázkodással, mint én. Azt kell mondanom, hogy mindezek ellenére megérte,
mert csodálatosan festettek. Ruby kékes öltözékben pompázott, Destheni kevésbé
fényűző zöldben, Leila egy hozzá tökéletesen passzoló kislányos rózsaszín
koktélruhában, Esther pedig vadmacskának öltözött. A ,,kié-a-legszexibb-ruha”
versenyben nálam első helyezést ért el.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Autóval nem volt vészesen messze a gimnázium. Már messziről láttuk a
kivilágított narancssárga épületet és a csodaszép virágokat. A parkolóban már
nem volt sok hely, de Guy-nak mégis sikerült egyet találnia. A kocsik körül
minden tele volt szebbnél szebb ruhákba öltöztetett lányokkal, akik a bulira
igyekeztek vagy csak álltak a parkolóban és pletykáltak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Feltűnt egy fekete ruhába bújtatott kistermetű lány, aki magányosan állt az út
szélén. Hosszú barnás haja eltakarta az arcát. Meglehetősen alacsonynak
látszott, mikor elmentünk mellette. Destheni megszólította, mire az ijesztő
kislány felénk fordult:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Jól vagy? – firtatta Des.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Igen, igen, köszi. – csilingelt a kislány magas hangján. A világosban
feltűnt, hogy kicsit ijesztő kinézettel áldották meg. Keskeny arcához
szabálytalanul nagy, fekete szemek villogtak és körülbelül úgy nézett ki, mint
egy anorexiás. – Csak várok valakit. – bólintott, majd újra az utat leste. –
Bent gondolom, még összefutunk, mellesleg Mo vagyok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Fogalmunk sem volt, hogy merre helyezkedett el a díszterem, csak követtük a
beszédelgő tömeget. Mindenki párosával vagy csoportokban érkezett. Jól
összeszokott csapatoknak néztek ki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Bevallom idegesített, hogy húgomat megbámulták a fiúk. Leila tényleg elbűvölően
nézett ki, elég szemrevaló teremtés volt, de mikor menet közben olyan szavakat
kiabáltak utána, hogy ,,cica” meg ehhez hasonló gusztustalanságokat, akkor
legszívesebben a védelmére keltem volna, akár egy jó báty.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Az iskola egész épületét ellépték a szórakozó diákok. Nem szoktunk hozzá ennyi
emberhez, ezért eleinte nem váltunk szét. Próbáltuk felfedezni a helyet, nem
sok sikerrel. Ismerkedni akartam és kicsit gáznak éreztem testvéreim jelenlétét
szorosan a nyakamon. Nem volt sok időnk naplementéig, tehát nem csak
tétlenkedni akartam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Szétválásunk után Leilával maradtam. Ketten masíroztunk le-föl a folyosón, de
mivel nem tudtuk kik lesznek az osztálytársaink kicsit értelmetlennek tűnt. Már
kezdtük feladni, amikor megjelent az igazgató úr:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Á, Mister Elsey, örülök, hogy látom! – veregette meg a vállamat, mintha
haverok lettünk volna. – Miss Elsey, csodálatosan néz ki, ha szabad ilyet
mondanom! – méregette Leilát, szerintem egy kicsit pedofilos beütéssel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Mi is örülünk, hogy látjuk, igazgató úr. – válaszoltam elrejtve undoromat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Gondolom, senkit nem ismernek! - mosolygott megvillantva ezzel kopott
fogsorát. – Jöjjenek, bemutatok Önöknek pár leendő osztálytársat. Maguk úgyis
egy osztályba fognak járni, ugye? – bökött ráncos ujjával először rám, majd
pedig húgomra. Válaszol csak két bólintást kapott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A zene időközben felerősödött, így egymás szavát alig hallottuk. Kacskaringózva
az élő akadályok között vezetett minket a diri. Őszintén szólva, nagyon
kíváncsi voltam már új osztálytársainkra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Hadd mutassam be Önöknek Agnest és Aaront! – Kicsit kényelmetlenül éreztem
magam ebben a bemutatósdi-játékban. Első újonnan szerzett ismerőseink kedvesnek
tűntek mindezek ellenére. Agnes egy barna hajú, kissé kerekded arcú lány volt,
fekete-fehér ruhába, ami kiemelte dekoltázsát. A mellette álló srác, Aaron jó
havernak látszott. Kezet nyújtottam neki, majd bemutatkoztunk egymásnak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Elraktároztam agyamban Agnes és Aaron arcát. Leila rögtön elkezdett fecsegni az
új barátnője, aki totálisan szerelmes volt a srácba. Egymás kezét szorongatták.
Nem hagyott az igazgató sok időt az ismerkedésre, vezetett is tovább minket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Kicsit lemaradva araszoltam Leila után. Hirtelen belém jött egy gyönyörű lány,
látszólag nem látta, hogy ott voltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Jaj, sajnálom! – már majdnem szabadkozni kezdtem, hogy kicsit sem baj, amit
csinált, mikor hirtelen kezet nyújtott – Mellesleg Dora vagyok. – mosolygott a
szépséges lila ruhás lány. Eszembe jutott, hogy nem fogom tudni, merre kell
mennem, ha elveszítem Leilát szem elől, ezért gyorsan kerestem a tekintetemmel,
majd mikor visszafordultam Dora felé, ő eltűnt. Körbenéztem, de sehol sem
láttam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Megismerkedtünk még két sráccal: Lionellel és Briannal. Mikor kis felfedező
túránk véget ért, az igazgató magunkra hagyott. Javasoltam Leilának, hogy
keressük meg a többieket, majd én szerettem volna kicsit összehaverkodni új
osztálytársainkkal. Így is tettünk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
A többiek is kihasználták az alkalmat, ismerkedtek és beszélgettek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Elmegyek innivalóért. Bertie, nem jössz velem? – kérdezte Esther sejtelmesen.
Zavartam pislogtam rá, majd követtem egészen a bárpultig.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Emlékszel még az üvegezős estére testvérkém? – kacsintott rám. Soha nem
tekintettem még rá testvéren kívül máshogy, de most megmutatta nekem szexis
oldalát. – Te, öcsikém, mertél! – kacagott. – Most pedig keresek neked egy
csajt, ha már itt vagyunk. – nyújtogatta a nyakát a tömeg felé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- De valami jót, ha lehetne. – kértem, de tudtam, hogy felesleges. Én mertem, ő
meg nyert. Elképzeltem magam előtt a legrosszabbat, amit választhatott volna
nekem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Nyugi, nyugi. Ne legyél ilyen feszült, már kiválasztottam neked a tökéletes
csajt. – mosolygott gúnyosan – Számításba vettem, hogy milyen lányokat nem
kedvelsz és ekkor megszületett a döntés. – bökött állával egy csapat lányra. –
Közöttük van a Nagy Ő.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Megijedtem. Ahogy elnéztem azokat a csajokat rájöttem, hogy Esther mennyire
ismert. Igaza volt, utáltam, ha egy lány riszálta és megjátszotta magát. Ő pont
ilyen lány választott nekem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- A rózsaszínruhás az. Köszönj szépen az új barátnődnek Bertie! – mosolygott
önelégülten, majd otthagyott a puncsos tál mellett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Odament a rózsaszínruhás szőkeséghez és valamit a fülébe súgott. A csaj
elmosolyodott, majd elindult felém hosszú lábait szabályosan egymás után
rakosgatva. Egy igazi cicababa tartott felém, körülbelül, mint Barbie.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Szia, Emily vagyok! – nyújtott kezet, közben mélyen a szemembe nézve. Mindeközben
azt hajtogattam magamnak, hogy lehetne rosszabb is. Végül is, nem egy ronda
lányt választott nekem nővérkém, hanem egy olyat, akitől bizonyára két hét után
meg fogok őrülni – gondoltam magamban.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 60.55pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 60.55pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="background: #F4F5F0; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy tetszett a fejezet?
Kérlek, írjátok meg nekem!</b></span></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-7658027367805441752012-03-11T18:08:00.003+01:002012-09-01T16:19:54.465+02:00Díj!<i><span style="color: #351c75;">Sziasztok!</span></i><br />
<i><span style="color: #351c75;"><br /></span></i>
<i><span style="color: #351c75;">Sajnálom, de még nem frissel jelentkezem. Nem tudom, hogy ez kinek jelent csalódottságot... Na, mind egy, erről majd később írok. </span></i><br />
<i><span style="color: #351c75;"><br /></span></i>
<i><span style="color: #351c75;">Kaptam egy újabb díjat, három embertől!! <u><b>Encynek, Vadóckának és Kharexnek rettenetesen köszönöm, nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem!</b></u></span></i><br />
<span style="color: white;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTREVZjhegFecNzTr_lFz61YsO4rb1UKGfXb4Rr3KKPXdF-T5P4Sko4nSsiHjKmX_z-BTqo-0-5hnyPYfLDDN2CWUuoXiiMogL9Apjoa3qiRdvcVA_LBawHN0AxL9UrbxZJE_SpdEBrMY/s320/D7.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: white;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTREVZjhegFecNzTr_lFz61YsO4rb1UKGfXb4Rr3KKPXdF-T5P4Sko4nSsiHjKmX_z-BTqo-0-5hnyPYfLDDN2CWUuoXiiMogL9Apjoa3qiRdvcVA_LBawHN0AxL9UrbxZJE_SpdEBrMY/s320/D7.png" /></span></a></div>
<br />
<div style="font-style: italic;">
<i><span style="color: #351c75;"><br /></span></i></div>
<span style="color: #351c75;"><u style="font-style: italic;"><b>Szabályok:</b></u><br /><i>1.Tedd ki a képet a blogodra! /kész/</i><br /><i>2.Köszönd meg annak akitől kaptad! /kész/</i><br /><i>3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik! /kész/</i><br /><i>4. Hagyj megjegyzést a blogjukon! /kész/</i><br /><br /><u><i><b> Akiknek küldöm:</b></i></u></span><br />
<div>
<i><span style="color: white;">Angel - <a href="http://dark-angel-star-by-angel.blogspot.com/">http://dark-angel-star-by-angel.blogspot.com/</a></span></i></div>
<div>
<i><span style="color: white;">Emy - <a href="http://theinvinciblelove-emy.blogspot.com/">http://theinvinciblelove-emy.blogspot.com/</a></span></i></div>
<div>
<i><span style="color: white;">Ariel - <a href="http://by-ariel.blogspot.com/">http://by-ariel.blogspot.com/</a></span></i><br />
<i><span style="color: white;">Sophie - <a href="http://sophie-asorsakarata.blogspot.com/">http://sophie-asorsakarata.blogspot.com/</a></span></i><br />
<i><span style="color: white;">Elle - <a href="http://loveinthehellchicago.blogspot.com/">http://loveinthehellchicago.blogspot.com/</a></span></i></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-30473082492868291472012-02-26T21:45:00.001+01:002012-09-01T16:18:45.976+02:009. fejezet - Elbeszélgetés és Prológus<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; font-size: 18pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; font-size: 18pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Nagyon
sajnálom, hogy ennyit késtem. Fogalmam sincs, mikor fogom hozni a következő
részt, de igyekszem. Lehet, hogy nem marad meg a kéthetes határidő és ezért
bocsánat. Kicsit sok a tanulnivaló gondolom mindenkinek :)</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Olvashattátok a címben, hogy egy prológust is hoztam. Ez tényleg
igaz, viszont nem ide raktam. Erről részletesen itt olvashattok: <a href="http://lilarozsa.blogspot.com/p/egyeb-irasaim.html" style="text-overflow: ellipsis;"><span style="border: 1pt none windowtext; font-family: Arial, sans-serif; padding: 0cm;">Egyéb írásaim</span></a></span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Ha tetszik majd
a fejezet, kérlek, írjátok meg nekem!!! :)</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Kiegészítést találtok felül a kiegészítés részben képek
formájában. Zene mellett írtam, tehát úgy olvassátok majd. Megváltoztattam a
dizit is, remélem tetszik nektek. Kérlek, szavazzatok majd a szavazásokon,
amiket kiírtam.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Ha tetszett a
fejezet, kérlek, szavazzatok itt is a blogversenyes szavazáson:
www.kritikanektek.blogspot.com Nagyon sokat jelentene. :)</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Örülnék neki, ha írnátok véleményeket a részhez, mert ettől én
csak jobb és jobb leszek majd! :) Köszönöm szépen előre is.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Cathy R.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/3UoXqOGNR9U?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;"><span style="color: #351c75;">9.
fejezet – Elbeszélgetés <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7pHW_OkqwOrXUPYKNxJR6hZQhNAo2v3fCCnnW1iTrn8023ad0fhJncHNL59Jsle-ygYIlKvqDbTpg5DshhHLvkKn2m0ELYeMvQaYYvA08OTYjPrdchIm_BirfxaXeJ_pHzdmNgQibzA/s1600/9..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7pHW_OkqwOrXUPYKNxJR6hZQhNAo2v3fCCnnW1iTrn8023ad0fhJncHNL59Jsle-ygYIlKvqDbTpg5DshhHLvkKn2m0ELYeMvQaYYvA08OTYjPrdchIm_BirfxaXeJ_pHzdmNgQibzA/s320/9..jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: 'Kristen ITC'; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Bertie -<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">,,</span></i><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">N</span></i><i><span style="font-size: 14pt;">agyjából ötven százalékban a genetika dönti el, hogy ki képes a
boldogságra. Ez sok embernek rossz hír. Jó hír viszont, hogy a maradék
negyven-ötven százalék befolyásolható. Hogy mivel? Négy teljesen egyszerű
dologgal. Jó cselekedettel (legyen az akármilyen apró), az emberi kapcsolatok
ápolásával, konkrét célok kitűzésével és testmozgással.” </span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Gigi; font-size: 48pt;">H</span><span style="font-size: 14pt;">irtelen Leila
nyitott be a szobámba, mire reakciószerűen fordultam hátra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Leila, te
mit keresel itt? – kérdeztem meglepetten. Haja csapzott volt és elég
szétesettnek tűnt. A szomorúság már eltűnt arcáról, az izgatottság vette át a
helyét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Te
tudtad, hogy ma megyünk arra a beszélgetésre!? – Hangja kicsit felháborodott
volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Teljesen
kiment a fejemből, úgyhogy nem te vagy az egyetlen. – vágtam rá, majd gyorsan
folytattam is – Csak ezért rontottál rám? – vontam fel egyik szemöldökömet
mélyen a szemébe nézve. Valahogy éreztem, hogy nem csak ez van a dologban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Hát,
tulajdonképpen nem. – szégyellte el magát. Szemeit a padlóra szegezte és egyik
lábával kis köröket rajzolt a linóleumra. Utáltam, mikor ezt csinálta, mert még
én éreztem magam rosszul, hogy meg mertem vádolni ezt a kis törékeny lányt.
Magától soha nem mondta el a dolgot, mindig nekem kellett belőle kihúznom.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Csak nem
értek valamit... – folytatta hangját kicsit lehalkítva, mintha azt akarta
volna, hogy senki ne hallja rajtam kívül, amit mond – Tudod éjjel, mikor
szétváltunk és úgy vadásztunk történt valami.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Meglepett a
téma, amiről beszélni akart velem. Igazából nem is értettem, mire akart
kilyukadni. Az tény volt, hogy nem értettem az éjjel történt dolgokat. De vajon
ő mit tudhat? – fordult meg agyamban a kérdés. Hellyel kínáltam magam mellett,
utalva arra, hogy kíváncsi vagyok az észrevételére. Gyorsan leült és kislányos
szendeséggel folytatta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Azt
mondtam neked, hogy nem tudom ki segíthetett neked. Ez részben igaz, viszont
láttam valamit… Vagy inkább valakit. – helyesbített, amitől a hideg futkosott a
hátamon – Biztos, hogy alakváltó démon volt, de lehet, hogy a testvéreink közül
valaki. – Gyorsan félbeszakítottam, mielőtt tovább tudta volna mondani.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nem
hiszem, hogy közülünk lett volna valaki. – ráztam meg rosszallóan a fejemet –
Megkérdeztem mindenkit. Guy hozta a szokásos formáját, – vigyorogtam Leilára –
Ruby nem is tudott az ügyről Esther pedig … a lényeg, hogy nagyon beégtem
előtte. Odamentem hozzá és elkezdtem hálálkodni neki, mire ő teljességgel
kinevetett. Kicsit megalázó volt a szituáció. – Ráztam meg rosszallóan a
fejemet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- És
Destheni? Őt kérdezted már? – kérdezte kicsit oldalra billentett fejjel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Még nem
kérdeztem. – válaszoltam a kelleténél kicsit gyorsabban. Igazság szerint nem
gondoltam volna, hogy Destheni mentette meg az életemet. Soha nem voltunk
jóban. Minden pillanatot megragadtam, hogy cikizzem és gúnyoljam nekem nem
tetsző magatartása miatt. Pont ő mentené meg az életemet? Váltig állítottam,
hogy ő nem lehet képes erre, inkább végignézte volna a halálomat, minthogy
segítsen. – Szerintem nem ő volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Végül is
soha nem voltatok jóban. – helyeselt Leila. Láttam arckifejezésén, hogy
végigfuttatta magában Destheni-vel való durva veszekedéseimet. – Biztos, hogy
nem Ruby volt?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Kérdése
kicsit elgondolkoztatott. Viszont nem kellett démon külsőt öltenem, hogy
észrevegyem, valamit tudott. A reakciói olyan zavartak voltak és most meg ez a
kérdés. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha győzködni akarna valakit. De
kettőnk közül kit? Olyan régóta ismertem már Leilát. Minden mozzanata már nyitott
könyv volt számomra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Ruby,
amikor elkezdtem neki is köszöngetni a jótettet, – fintorogtam – nem is
értette, hogy miről beszélek. Először meg is lepődött, hogy megint mit
csináltam, aztán bevetettem – mert persze beégni nem akartam megint – a mellébeszélést.
Előadtam, hogy csak viccelek és nem történt semmi az éjjel. Annyira el volt
havazva a mai utunkkal kapcsolatban, hogy el is hitte. – bólogattam elégedetten
a saját kis sikeremre. – És most őszintén, szerinted Ruby miért hazudna?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Szerintem
sem ő volt. – ráncolta gondtelten a homlokát. Keresztbe tett lábakkal ült
mellettem és karjait combján pihentette. Testtartása megadást sugárzott.
Látszott, hogy teljesen beleélte magát az ügybe, viszont én még mindig nem
értettem, hogy miért. Kicsit idegesített ez a mellébeszélés és végre a tárgyra
akartam térni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Teljesen
mindegy. Nem te, nem Esther, nem Guy és nem Ruby volt. Desthenit majd
megkérdezem, de biztos, hogy ő sem mentette meg az életemet. Fölösleges is ezt
tovább ragozni. Inkább mondd, hogy mi a baj! Látom, hogy valami nem stimmel,
hadd halljam mi az! – változtattam a hangsúlyomon, kicsit túlságosan is
parancsolóra. Csak azt reméltem, hogy Leila nem sértődik meg ezen és végre
elmondja a baját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Csak meg
akartam győződni arról, hogy biztos, nem-e közülünk mentett meg valaki, mielőtt
elmondom mit láttam. – sóhajtott egy nagyot. Lábát leemelte a combjáról és a
másik mellé helyezte. Kicsit távolabb húzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon
nézni. –<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Mikor
éjjel elváltunk és másfelé indultunk, akkor én az erdő teljesen másik részére
kormányoztam magam és gondoltam felfedezek új vadászatra alkalmas helyeket.
Emlékszel, mikor ideköltöztünk ebbe a házba, és Amanda segített nekünk bezárni
William ajtaját varázslattal? – válaszul bólintottam és kikerekedett szemmel
figyeltem tovább. Hogyan kapcsolódhat ez most ide? - gondoltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Azelőtt én már ismertem Amandát, elég régóta és barátnők is
voltunk, így jutott pont ő akkor az eszembe. És ezt te nem tudtad, de én
egyszer, még nagyon régen megkértem, hogy hajtson rajtam végre egy varázslatot,
miszerint, ha veled történik valami baj, akkor az én receptoraim reagáljanak és
érzékeljem azt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Hitetlenkedve
néztem testvéremre. A kérdések sorban fogalmazódtak meg bennem, de megszólalni
nem tudtam, igazából esélyem sem lett volna, mert Leila rögtön észrevette a
meglepődöttségemet és folytatta:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Ezt azért
tettem, mert ebben az átkozott családban máshoz nem kötődöm, csak hozzád és
teljesen úgy szeretlek, mintha az igazi testvérem lennél. Ha veled történne
valami baj, azt nem élném túl. Itt vagy nekem és így nem érzem magam egyedül,
így vészhelyzet esetén közbe tudok lépni és meg tudlak védeni. Csak sajnos
ezzel az a baj, hogy csak akkor érzékelek valamit, amikor a baj már megtörtént.
Akartam is szólni Amandának, hogy ezen javítsunk, de sehol sem találtam, de ez
most nem lényeg.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Kis
szünetet tartott és közben az arcomat vizsgálta. Felmérte, hogy mennyire
taglózott le a vallomása, majd egyik kezével felém nyúlt és megsimogatta
vállamat. Igazság szerint csak meglepett a dolog, de biztos ez kívülről kicsit
durvábban nézett ki. Valójában jól esett, hogy így érzett irántam, hogy a
testvérének tartott és még egy ilyen baj-érzékelő berendezést is alkalmazásba
vett – aminek tulajdonképpen semmi haszna nem volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Kicsit
meglepett a dolog, de jól esik, hogy testvérként tekintesz rám. – mosolyogtam
rá, mire ő is lazított arckifejezésén. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült,
sokkal rosszabb reakcióra számított. Végül is nem minden nap derül ki, hogy az
ember – még nem is testvére – bevet egy ilyen vészjelzőt. – Na, igen éjjel
jelzett gondolom a riasztód és? – kíváncsiskodtam tovább.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Rögtön
tudtam a pontos koordinátákat és elkezdtem rohanni feléd. Elég messzire
elkóboroltam, mert az út nem éppen két perc volt, még teljes sebességen sem.
Amikor már a közelben voltam, nagyon meglepő dolgot láttam. Ott feküdtél a
földön és rángatóztál, én rögtön oda akartam rohanni, de aztán egy másik
alakváltó démon megelőzött. Ugyan úgy nézett ki, mint mi. Mármint volt rajta
fekete lepel, úgyhogy gondoltam, hogy közülünk való. Reggel azért is hazudtam.
Sajnálom, de nem akartam leleplezni a közöttünk lévő varázslatot. – szeme tele
volt megbánással, kötelességemnek éreztem megölelni, hogy egy kicsit enyhítsek
a fájdalmán, de tudtam, hogy még nem végzett, ezért tovább kérdezgettem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Aztán
kiderült, hogy nem közülünk való a megmentőm. – bólogattam. Kezdett összeállni
minden. Az éjjel, a lány, a titokzatos alak, a köd. A köd!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Leila,
véletlenül, amikor a közelembe értél, nem láttál lila ködöt körülöttem? –
kérdeztem mohón.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Lila
ködöt? – minden szót alaposan megformált. Hangja hitetlen volt, amiből
sejtettem, hogy nem látott semmiféle ködöt. Erősen ráncolta homlokát és a
távolba révedt. – Nem, nem láttam… Kellett volna?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nem
lényeg. – legyintettem. Talán csak az álmom része volt- gondoltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Úgyhogy
most nem értem ki lehetett az. Mert ha nem közülünk valaki, akkor … -
elhallgatott egy rövid időre, majd ismét folytatta. De felesleges volt, én értettem
aggodalmát. – Az nem lehet, hogy Thalia, Stev vagy Anabel hazajöttek? –
csillant fel a szeme az új ötlettől.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">-
Esélytelen. Nem mondtuk meg nekik, hogy hová költöztünk. Lehet, hogy
valamelyikük megtalált, de akkor miért nem jött oda hozzánk reggel? – vetettem
fel az újabb kérdést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- TI MÉG
MINDIG NEM VAGYTOK KÉSZ? – rontott ránk Ruby egy szempillantás alatt. Nem is
hallottam, hogy a közelben lett volna. Elegáns öltözetéhez nem illett ez az
ordibálás. Kilökte az ajtót és majdhogynem kirángatta Leilát a szobából. – Ezt
nem hiszem el! Nem fogom ezt sokáig bírni! – pattogott tovább. Cselekednek
kellett, mielőtt még valaki súlyosan megsérült volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Jól van
Ruby, már készülődünk! Különben is, Leila csak azért van itt, mert megkérdeztem
tőle, hogy mit vegyek fel. Egy ilyen fontos eseményen normálisan kell kinéznem
és gondoltam egy profira bízom a ruhaválasztást. Úgyhogy nyugi, két perc és
kész leszünk! – kacsintottam Leilára.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Azt
ajánlom is! Van még fél órátok, aztán indulunk. Lent a kocsinál találkozunk
majd. Igyekezzetek! –<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Próbáltam kicsit elviccelni a dolgot, és Ruby-t meggyőzni arról,
hogy valójában mi csak öltözködési tanácsokat adtunk egymásnak, ami persze nem
igaz. - Haptákba vágtam magam katonás kijelentése után, mire ő nagy lendülettel
becsapta az ajtót és bosszús léptekkel trappolt le a lépcsőn.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Hallottad
a főnök asszonyt, irány öltözni! – vigyorogtam Leilára, mire csak a szemét
forgatta. – Majd folytatjuk a beszélgetést, ha hazajöttünk! - Adtam ki a
parancsot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Leila is
kiment a szobámból és végre egyedül voltam. Gondolkozni nem volt kedvem, mivel
eddig csak azokon a dolgokon járt az eszem, amik még rám vártak. Mint például
az elbeszélgetés a polgármesterrel és az igazgatóval és a William szobájában
tett látogatásról elcsevegni a testvéreimmel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ráadásul
most itt volt még ez az éjjeli rejtély is. De akármennyire nem akartam ezeken
agyalni, annál jobban pörögtem a kis képek az agyamban. Folyton a lila köd és a
Nickollal való találkozásom járt a fejemben.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Gyorsan
beálltam a tus alá és langyos vízzel megmosakodtam. Frissítő érzés fogott el
rögtön a meleg ellenére. Szobámba visszaérve magamra kaptam egy krémszínű
selyeminget és egy hozzá passzoló szövetnadrágot. A lányoktól már megtanultam,
hogy nyáron nem túl előnyös fekete holmikat felvenni, ha az ember nem akarja
magát elevenen megsütni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nyakkendőt
nem kötöttem – pedig abból is volt elég a gardróbomban – inkább ingen két felső
gombját lazán kigomboltam. Reméltem, hogy így nem tűnök majd tiszteletlennek
ezen a jeles eseményen, és hogy Ruby nem harapja majd le a fejemet. Nem akartam
elhagyatottnak festeni, csak azt a jó-kisfiúsálruhát hagytam el.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A cipő
hosszas kiválasztása után, lementem a lépcsőn és kész voltam kilépni a
forróságba. Az egész délelőtt elment úgy, hogy Leilával beszélgettem. Már
délután 3 óra volt, így pont a legmelegebb napszakban indultunk el.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Az ajtón
kilépve megpillantottam családom többi tagját, akik éppen várakoztak valakire.
Gyors számolás után rájöttem, hogy nem én voltam az a valaki, majd beültem Guy
nagy dzsipjébe. Mindig az anyósülésen ültem ebben a kocsiban, természetesen
azért, mert nem akartam annyi lány közé hátra ülni. Nem mindig vagyok
ráhangolódva a milyen-táskát-válasszak problémára, amin általában vitatkoztak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Leila kis
késés után megérkezett, így indulhattunk végre. Érdekes, még soha nem jártunk
az oregoni gimnázium közelében, mégis Guy pontosan tudta, hogy merre kell
menni. Ez kérdéseket vetett fel bennem, de nem foglalkoztam vele túlzottan.
Egyfolytában a múlt éjjel járt a fejemben. Próbáltam összerakni a képeket és
egy elfogadható választ találni a szituációra. Sajnos nem sikerült.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Végre az
iskolához értünk és még csak el sem késtünk. Az épület szerkezetileg gyönyörű
volt és a kinézete is meglepően hívogató tulajdonságokkal bírt. Óriási udvar
terült el előtte és egy óriási parkoló. Alig pár autó díszelgett benne, így
kicsit furcsa látvány volt. Iskolaidőben biztos mindig tömve volt. Köves út
vezetett egészen az épület fő bejáratáig. A külső falak narancssárgában
pompáztak, ami a napsugarak hatására még szebb arcát mutatta. Igazi jó helynek
tűnt ez a hely, első pillantásra. Kicsit átverésnek tartottam a vonzó külsőt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Ez
csodás! – ámuldozott Destheni a kocsiból kiszállva. Lassan szemügyre vettük
közelebbről az udvaron található kör alakú virágágyást, amiben narancssárga és
fehér rózsák díszelegtek. Az iskola vezérszíne narancssárga lehet – gondoltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A főbejárat
egy hatalmas üveges ajtóból állt, ami felett egy nagy táblára ez volt felírva:
Orange megyei Oregon Állami Gimnázium. Kicsit ironikusan jött ki az „orange”
megyei iskola színeként a narancssárgát megválasztani. Legalább lesz min még
egy pár éven keresztül mosolyogni minden nap– gondoltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Egy lélek
sem járt az épület közelében. Mikor bementünk, akkor sem fogadott más helyzet.
A bejárati ajtóval szemben egy lépcső volt, körülötte pedig osztálytermek
mindenfelé. Az előtér rettenetesen nagynak ígérkezett, viszont a tisztaság és a
narancssárga szín itt is elengedhetetlen volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nem
mozdultunk el egymás mellől, mindenki a látványt próbálta befogadni. Szinte
árváknak éreztük magunkat ebben a rettenetesen nagy épületben, egészen addig,
míg hirtelen egy női hang meg nem szólított minket:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Bizonyára
önök Elsey-ék. – mosolygott ránk kedvesen a semmiből előkerült asszisztensnő
féleség. – Én Rose vagyok, az igazgató úr titkárnője. Ő már várja magukat,
úgyhogy fáradjanak velem. – majd még egyszer oldalra billentette fejét és
mosolygott. Még csak most ismertem meg, de már kicsit idegesítőek voltak a
vonásai. Középkorú nő létére kicsit öregesen öltözködött. Barna haját
összefogva hordta és meglehetősen beesett volt az arca. Testalkata inkább
mondható soványnak, mint vékonynak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Egy hosszú
folyosón vezetett minket egészen az igazgató irodájáig. Előtte megtorpant, majd
szembe fordult velünk és elköszönt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nyissanak
be nyugodtan, már várja magukat. – válaszul csak elmormoltunk egy köszönömöt,
majd Guy bekopogott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Szabad! –
egy erős hang hallatszott bentről. Lenyomtam a rézkilincset, ami egy tágas
szobába vezetett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Jó napot!
– köszöntünk sorba, mikor beléptünk és megláttuk az iskola szigorúnak tűnő
igazgatóját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Üdvözlöm
magukat! – állt fel karosszékéből a mahagóni íróasztala mögül. – Örvendek! –
egyesével megrázta a kezeinket és bemutatkoztunk neki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">-
Foglaljanak helyet, kérem! – intett egy nagy megbeszélő asztal-féleség felé. –
Sajnálattal közlöm, hogy a polgármester úr nem tudott eljönni. – mosolygott
kedvesen ránk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Helyet
foglaltunk a kerek asztalnál, majd elkezdődött az igazi beszélgetés.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Szóval,
kezdjük az elején. – kulcsolta össze kezeit az asztal tetején. Az igazgatónk
nem volt annyira idős, viszont haja már ősz árnyalatba ment. – Alá kellene
írniuk ezeket a papírokat, mert, mint írtam levelemben, kötelesek iskolába
járni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ezek után
hosszú beszélgetésbe bonyolódtunk. Faggatott minket előző tanulmányainkról,
iskoláinkról, szüleinkről és egyéb dolgainkról. Annyiszor mentünk már keresztül
ezen a forgatókönyvön, hogy már folyékonyan tudjuk előadni szüleink
autóbalesetéről szóló történetünket meg az ehhez hasonlókat. Ruby-nak
köszönhetően megvoltak a hamis papírjaink is, és így sztorink még hitelesebbnek
tűnt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Két órás
tárgyalás után aláírtunk még pár lapot, amivel igazolhattuk, hogy biztosan ide
szeretnénk járni, majd kaptunk még pár ismertetőt az iskola történetéről, a
házirendet mindenki külön példányban. Testnevelésre használatos pólóinkat is
odaadta, amik természetesen narancssárga színűek voltak. Egyenruhát nem
kaptunk, mert olyat nem vezettek be náluk, de felhívta a figyelmet az igazgató,
hogy a megfelelő öltözködés elengedhetetlen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Odaadta az
órarendünket és pár prospektust és térképet az iskoláról. A várható
programokról is tájékoztatott és felhívta a figyelmünket egy esedékes Elő
bulira, amit minden évben megrendeztek még tanév előtt. Állítólag nagyon nagy
sikere volt mindig.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mindent
megtudtunk tehát a következő tanévünkről és – magam nevében, én nagyon vártam
már ezt az érdekes évet.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><b><span style="color: #e06666;">Hogy
tetszett a fejezet? Kérlek írjátok meg kommentben!</span></b></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-65821707241076358822012-02-18T20:55:00.003+01:002012-09-01T16:10:21.524+02:00Közérdekű!<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Gigi; font-size: 18.0pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: Gigi; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Még
nem frissel jelentkezek, mint látjátok.:)</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig0ckbcLOBe5HuZy079c1oN6Y7pFOtKP2VvWxV9f_yn_AY8HkrxrvvWMtS1q37TAh6WYfnvCOltKDh3Z5vjSHfXNGRcFJVYc2WWFA1CEdX1I7NmfQl2xVsJJUp38GzR6316GwRrj3d9A/s1600/Cathy+R..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #351c75;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig0ckbcLOBe5HuZy079c1oN6Y7pFOtKP2VvWxV9f_yn_AY8HkrxrvvWMtS1q37TAh6WYfnvCOltKDh3Z5vjSHfXNGRcFJVYc2WWFA1CEdX1I7NmfQl2xVsJJUp38GzR6316GwRrj3d9A/s1600/Cathy+R..jpg" /></span></a></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Úgy gondoltam, hogy a Minipötyipuding név már
kicsit unalmas, ezért beújítottam. Az új nevem ezentúl<span class="apple-converted-space"> </span><b><i><u>Cathy R</u></i></b>. ! <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Azért
jutottam erre a döntésre, mert egyszer szeretnék könyveket kiadni és milyen
furcsán nézne ki a borítón, hogy ,,Minipötyipuding írta" A saját nevemet
meg ugye nem szeretném felhasználni :)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Új
oldalakat is készítettem,a miket örülnék, ha megnéznétek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">-<span class="apple-converted-space"> </span><b><i><u>Főszereplők<span class="apple-converted-space"> </span></u></i></b>oldalt kibővítettem,<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">-<span class="apple-converted-space"> </span><b><i><u>Mellékszereplők</u></i></b><span class="apple-converted-space"> </span>részt létrehoztam<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">-
Egyéb írásaim menüpontot most csináltam!!!!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Ezekből
a legfontosabb az<span class="apple-converted-space"> </span><b><i><u>Egyéb
írásaim</u></i></b><span class="apple-converted-space"> </span>rész.
Olvassátok el, hogy miket írtam ide - elég hosszú a monológ :$<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">A
lényeg, hogy ide máris feltöltöttem egy új sztorimnak a prológusát. Sajnálattal
közlöm - egyesek számára - hogy nem kezdem el még ezt az új történetet, csak<span class="apple-converted-space"> </span><b>kíváncsi vagyok a véleményetekre,
tehát olvassátok el kérlek. Nem annyira hosszú</b>!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Igazából
csak ennyit akartam volna!</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Legyetek
jók, ha tudtok!</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Cathy R.</span></span></i></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-83125122385341117642012-02-14T14:35:00.000+01:002012-09-01T16:08:27.351+02:00Újabb díj!<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Harlow Solid Italic"; font-size: 18.0pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: "Harlow Solid Italic"; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Sajnos
nem új fejezettel jelentkezem, még nem :) Abban a meglepetésben volt részem,
hogy ismét megajándékoztak egy díjjal.</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Még
egyszer hálás köszönet Arielnek! :) Sokat jelentett, de tényleg.</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">A
mai napom úgy sem alakult valami jól, legalább ez hozott egy kis örömet!</span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 17.77777862548828px;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 17.77777862548828px;">( A díjat megtaláljátok a ,,Díjak" menüpontban)</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Szabályok:</span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Értesítsd
azt a bloggert aki adja, hogy megkaptad!<br />
Tedd ki a blogodra!<span class="apple-converted-space"> </span><br />
Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!<br />
Add tovább négy - azaz 4 - írónak!<br />
Értesítsd a díjazottakat!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">6
dolog rólam:</span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">1. Mostanság gyakran változik a hangulatom az
egyik percről a másikra. (persze ez ne riasszon vissza senkit :))<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">2. Szeretek idegennyelveket tanulni, bár
olykor eléggé bele tudok fáradni és mindent csinálok, csak ne keljen leülnöm és
foglalkoznom vele.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">3. Imádom a kakaót. Fejezet írás előtt mindig
szoktam inni, vagy esetleg csokit eszem. Valahogy meghozza az ihletemet :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">4. Egyik nagy álmom, hogy írónő leszek és ki
is adják majd a könyveimet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">5. Szeretek szerelmes történeteket olvasni,
viszont filmben inkább kíméljenek a túl csöpögős részektől.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">6. Zene nélkül egyszerűen nem tudok élni. Bár
borzalmasan tudok énekelni - ez tény és való - de azért szoktam próbálkozni...
Nem túl sok sikerrel! :D<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Akiknek továbbküldöm:</span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Elle: <a href="http://loveinthehellchicago.blogspot.com/"><span style="color: windowtext;">http://loveinthehellchicago.blogspot.com/</span></a><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Alexa: <a href="http://jolcsakaszivevellat.blogspot.com/"><span style="color: windowtext;">http://jolcsakaszivevellat.blogspot.com/</span></a><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Vickyke: <a href="http://valora-valt-almok.blogspot.com/"><span style="color: windowtext;">http://valora-valt-almok.blogspot.com/</span></a><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Kharex: <a href="http://sirnakazangyalok.blogspot.com/"><span style="color: windowtext;">http://sirnakazangyalok.blogspot.com/</span></a><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Lady: <a href="http://neverforgivelove.blogspot.com/"><span style="color: windowtext;">http://neverforgivelove.blogspot.com/</span></a><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Másik díj:</span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Úgy gondoltam, hogy
ennek nem kezdek megint új bejegyzést, ezért ide raktam. FIGYELEM: a két díjat
nem egy időben kaptam, tehát akiknek ma írtam (febr. 16), hogy tovább küldöm,
azok ezt a képet rakják ki, a másik nem rájuk vonatkozik :)<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Mellesleg köszönöm a
díjat Encinek és Csillagfénynek!!<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: medium;">(A díjat megtaláljátok a ,,Díjak" menüpontban)</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Szabályok:</span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">1. Tedd ki a képet a blogodra!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">2. Köszönd meg annak akitől kaptad!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">3. Írj le 6 dolgot magadról!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">4. Küld tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Magamról: </span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">már feljebb megtettem és nem fogom még
egyszer leírni :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Akiknek továbbküldöm:</span></u></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Kharex:</span></i><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"> </span></span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">http://sirnakazangyalok.blogspot.com/<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Lady</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">: http://neverforgivelove.blogspot.com/<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Nileve:</span></i><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"> </span></span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">http://orangyal.blogspot.com/<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Krisz</span></i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">: http://newsun-krisz.blogspot.com/<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">Elle:</span></i><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"> </span></span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">http://loveinthehellchicago.blogspot.com/<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-33581262946984129732012-02-12T00:13:00.001+01:002012-09-01T16:04:43.585+02:008. fejezet - A köd<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Copperplate Gothic Bold', sans-serif; font-size: 18pt;">Sziasztok, drágáim!</span></i><span style="font-family: 'Copperplate Gothic Bold', sans-serif; font-size: 18pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Mint látjátok, frissel jövök. Először is ezer bocsánat, hogy nem hoztam
időben (hétfőn). Első sorban azért nem, mert újra csináltam az egész blogot és
ehhez időre volt szükségem. Meg sok volt a héten a tanulnivaló stb. Szerintem
ne menjünk bele, mert órákig lehetne itt magyarázkodni :D</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Kicsit elcsúsztam a fejezetekkel, eredetileg nem ezt a címet adtam volna
ennek a résznek és nem erről szólt volna, de hirtelen megjött az ihlet és úgy
éreztem, muszáj leírnom ezt!</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Emellett új szavazásokat is készítettem, amikre léccives szavazzatok! :)
Alap dolgok szerintem, úgyhogy nem lesz megerőltető a véleményeteket
bepöttyözni. A FEJEZETHEZ TALÁLTOK KIEGÉSZÍTÉST IS FELÜL A KIEGÉSZÍTÉS MENÜBEN.
ÉRDEMES MEGNÉZNI, MERT SZÉP KÉPEKET KERESTEM!! </span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">ZENÉT KETTŐT KAPTOK, LEHET VÁLOGATNI. ÉN IS EZEK MELLETT ÍRTAM,
SZERINTEM ÚGY KÖNNYEBB OLVASNI IS! A CSILLAGOS RÉSZHEZ ODATETTEM A MÁSODIK
VIDIT, DE AZT CSAK AHHOZ HALLGASSÁTOK, AMIKOR VÉGE A CSILLAGNAK, TÉRJETEK
VISSZA AZ EREDETIHEZ! JA, ÉS ÉN CSOKIT IS ETTEM, MIELŐTT ÍRTAM VOLNA, SZERINTEM
AZ MÉG JOBBAN MEGHOZZA HOZZÁ A KELLŐ HATÁST!</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Kérlek titeket, ha tetszik a fejezet írjátok
meg vélemény formájában!</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Köszönöm szépen azokat, amiket eddig kaptam, nagyon hálás vagyok
értük!!!!!! :) A rendszeres olvasóimat is kérem, hogy szavazzanak és
komizzanak, hiszen azért rendszeres olvasók!</span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Nem is szaporítanám tovább a szót, itt a fejezet. Kicsit hosszúra
sikerült, remélem, nem haragszotok ez miatt. :$</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;"><br /></span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Jó olvasást!</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Minipötyipuding (Cathy R.)</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/76RbWuFll0Y?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="font-family: 'Harlow Solid Italic'; font-size: 36pt;">8. fejezet – A köd</span></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLwuFBTh883ol7qixwKIdrL85CspSmh6Tixj3Gef82Mvee9sebEdot0-9pOZ4fSTtRUWI9YTUEmouSn265qD7bBn7K3KUxfAjW0lCPlxKknC5r1evFqoK2yCEGYpeQk8YkMsvQKGY2VA/s1600/8.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLwuFBTh883ol7qixwKIdrL85CspSmh6Tixj3Gef82Mvee9sebEdot0-9pOZ4fSTtRUWI9YTUEmouSn265qD7bBn7K3KUxfAjW0lCPlxKknC5r1evFqoK2yCEGYpeQk8YkMsvQKGY2VA/s320/8.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; font-size: 20pt;">- Bertie –</span></i><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; font-size: 20pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">,,Olyan jó néha angyalt lesni<br />
s angyalt lesve a csillagok közt<br />
Isten szekerét megkeresni.<br />
Ünneplőben elébe menni,<br />
mesék tavában megferedni<br />
s mesék tavában mélyen, mélyen<br />
ezt a világot elfeledni.”</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Kristen ITC'; font-size: 48pt;">A</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">z erdőbe vezető úton meg sem szólaltam. Az
előbb olvasott adatokat és információkat próbáltam feldolgozni – nem sok
sikerrel. Leila sem volt túl beszédes kedvében. Csak a földet bámulta és néha
felnézett a szemembe. Mindketten tudtuk a titkot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Pillantása elgyötört volt és bánatos. Máskor
nem bírt csöndben maradni, csak locsogott és locsogott olykor érthetetlen
dolgokat. Néha elmosolyodtam ezen és éreztem, hogy minden rendben volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">De most a cserfes kislány – aki eddig az
életembe az egyetlen boldogságot csempészte – rosszkedvű és bánatos volt.
Hirtelen úgy éreztem, minden kihullott a kezemből. A menedék nem volt menedék,
helyette a nyers valóság maradt. Az erdő, a többiek, a sok titok, amire fény
derült. A valóság. Eltűnt az álomvilág és helyette maradt az az érzés, ami az
átváltozásunkkor.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Eddig hittünk valamiben. Hittük, hogy egyszer
megmenekülhetünk ebből a szörnyű démonvilágból.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Leila szomorúsága csak az én hibám volt.
Bűntudatomat próbáltam azzal csillapítani, hogy legalább megtudta az igazat. De
miért éreztem magam mégis rosszul?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mert tudtam, hogy önző dolog volt, amit
tettem. Egész éjjel ezen járt az agyam, próbáltam megfejteni a rejtélyt, amit
William naplója tartalmazott. Pár információ már a birtokomban volt, de mégsem
tűnt elégnek. Túl sok üres, tátongó lyuk maradt a tények között.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Puszta létezésével vonzott magához és tudat
alatt irányított minket. Amit akart, hogy megcsináljuk, azt megcsináltuk.
Választásunk tehát nem volt. Mindenképpen meg kellett keresnünk az angyalt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Most, hogy kiderült számomra, soha többé nem
szabadulhatok ebből a démonos mizériából kicsit magamba voltam roskadva. A
magányosság és a tudat, hogy most már örökre egyedül leszek, aggasztott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Állítólag mindenki megtalálja az igaz és
egyetlen társát. Fájt, hogy én mégis egyedül voltam és a sok szerelmes embert
kellett néznem, amit kézen fogva sétáltak. Legszívesebben odarohantam volna
hozzájuk és teli torokból üvöltöttem volna, hogy ne legyenek már ilyen
boldogok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mikor már elegem lett az önsajnálatból, végre
tudtam a vadászatra koncentrálni. Úgy döntöttem, hogy inkább kikapcsolom az
emberi érzéseimet és csak az ösztöneimre fogok hagyatkozni. A vadságnak és az
erőszaknak szabad utat engedtem, megbánás és bűntudat nélkül szívtam ki egy
medve életerejét. Küzdeni sem volt ideje szegény állatnak, olyan gyorsan
végeztem vele.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Sajnos nem tudtam teljesen érzéketlenné
válni. Puhányságom legyőzött és egy embert menekülni hagytam, aki az erdőben
kóborolt és kereste a barátja.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Mike! Mike, itt vagy valahol? Mike! –
hangja már kétségbeesett volt. Hisztérikus sírógörcsöt kapott és le-föl
rohangált a fák között.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A kísértés nagyon nagy volt. Aztán egyszer
csak megsajnáltam, mert hallottam, hogy Esther éppen Mike-ot marcangolja
darabokra az tisztás szélén. Szegény lány soha többet nem látta a barátját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Szánalmat és együttérzést éreztem vele
szemben. Fél órán keresztül követtem és nem tudtam meghazudtolni magamat. Öld
már meg! Már úgysincs semmi értelme az életének! Elvesztette a pasiját,
valószínűleg nagyon ki lesz akadva, ha megtudja… Legalább megkíméled az
idegösszeomlástól! Tedd már meg! Na! – biztattam magam kétségbeesetten. Olyan
könnyű lett volna mögé lopódzni és elkapni a nyakát. Eltörni karjait és megbénítani
egy nyakkitöréssel, majd kiszívni az erejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A lány már-már összeesett a kimerültségtől és
egyre könnyebben becserkészhető prédának tűnt. Még néha felkiáltott, de a
keresést nem adta fel. Nagyon szerette a fiút és ez még jobban fájt. Meg akartam
szüntetni az ő és a saját fájdalmamat is. Szegény, mikor rádöbbent volna, hogy
soha többet nem látja Mike-ot, akkor összetört volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Démonként éreztem a körülöttem lévő lények
érzelmi állapotát. Őszintén szólva utáltam, hogy mindig bele kellett bújnom
mások bőrébe és az olyan dolgokról is kellett tudnom, amikre nem voltam
kíváncsi. Legszívesebben kikapcsoltam volna ezt a képességemet, de nem
lehetett. Ez volt a végzetem, ami egyre jobban elnyelt. A fájdalom, félelem és
a végtelen szeretet – persze, amiket próbáltam magamtól távol tartani – attól
függően, hogy az illető éppen milyen erősen koncentrált rá, én is annyira
éreztem, csak egy kicsit felturbózva. Volt, mikor teljesen elöntött a gyász,
fájdalom vagy éppen a mérhetetlenül nagy szerelem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Tudtam, hogy úgy is végeznem kell vele, de
valahogy megsajnáltam. Olyan erősen koncentrált a fiúra és fohászkodott az
Istenhez, hogy majd’ összeestem a megsemmisítő erőktől. Istentől.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A démonok világ életükben egy dologtól
rettegtek a legjobban. Attól, aki teremtette az angyalokat és a legfőbb jóságot
képviselte, annak az ereje puszta létezésével megbénította a gonosz erőket.
Isten nem volt jelen a való életben, mégis sokan követték és hittek benne.
Benne és a jóságában, ami akár egy halálos helyzettől megvédhette őket<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A lányból áramló erő megszédített és egy
sziklára estem. Soha ez előtt még ilyet nem tapasztaltam. Egy áldozatomnál sem
véltem felfedezni ekkora erő felszabadulást. Bódultan próbáltam megdörzsölni
csonka végtagommal a szememet. Ahogy a lány egyre távolodott tőlem, úgy
csökkent az előbbi bódultság, de még mindig nem tudtam felállni. Mindenképpen
végezni akartam vele.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Tíz méterre elfutott és szólítgatta barátját.
Semmi. A fák visszaverték hangját, aztán csend lett. Nem bírta tovább, kimerülten
csuklott össze. Kezdte elhagyni a remény, de még mindig nem tudtam a közelébe
férkőzni. Időközben feltápászkodtam és ismét megközelítettem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Elhatározásom az volt, hogy egy gyors
támadással ott termek és kitöröm a nyakát. Más választást nem hagyott. Meg
kellett ölnöm. Támadásra készen állva felmértem, hány másodperc alatt tudok úgy
mellette teremni, hogy ne bénítson meg a belőle áramló erő. Türelmem kezdett
elfogyni és kezdtem magam úgy érezni, mint a macska, mikor egy madarat akar
elkapni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mikor kidolgoztam tervem utolsó részletét is,
elindultam villám gyorsan. Körülbelül húsz méter távolságban voltam tőle, mikor
a szívembe szúrt valami elég erősen. Jóval bent voltam a lány erejének
övezetében és nem tudtam menekülni. Fogva tartott. Szemem eközben vörössé
változott és éktelen démonsikításban törtem ki. Úgy éreztem, mintha valaki
fojtogatott volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Éreztem, hogy mindjárt itt a vég. Nagy
puffanással értem földet, immár félig ember testben. Levegő után próbáltam
kapkodni, de nem sikerült. Utolsó erőmmel a lányt kerestem a szememmel. Nem
láttam mást, csak lila ködfoltot és őt. A köd engem is szorosan magába font és
nem eresztett. Lassan eltűnt a köztünk lévő gát és eggyé váltam a furcsa
ibolyaszínű folttal. Átjárta testemet és már nem küzdöttem ellene. Már elnyelt
és úgysem volt miért életben maradnom.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/RgyLi8seHl4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<b style="color: #351c75; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;">˜*•.•*</b><span style="background-color: white; color: #351c75; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;">~</span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Szorosan lehunytam a szememet és próbáltam
felidézni a lány arcát. Egy bál díszletét képzeltem el, ahol ő és Mike
táncolnak. Halk zene szólt és a körülöttük táncoló párok mind elegáns ruhákban
voltak. A terem inkább hasonlított egy iskolai tornateremhez, mint egy
palotához. Kétségtelenül egy iskolai bálon voltak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Hirtelen megváltozott a kép. Magamat véltem
felfedezni a fiú ruhájában. Párom már nem az a lány volt, hanem egy gyönyörű
szőke hajú teremtés. Háttal állt nekem, így az arcát nem láttam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Majd ismét feltűnt valami. Illetve valaki. A
szőke haj eltűnt, helyébe barna loknik díszelegtek a lány fején. Én körbe –
körbe vezettem őt a termen. Testünk egyszerre ringatózott a lágy zenére, de még
mindig nem láttam az arcát. Ekkor úgy gondoltam, hogy ideje a kezembe vennem a
dolgot és lassan elkezdtem apró köröket leírni a lánnyal, hogy hadd lássam meg
végre, ki is ő.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A felismerés, akár egy arculcsapás, úgy ért.
Nickol nézett velem farkasszemet. Lassan egyik kezemmel végigsimítottam a
vállán majd az arcához értem. Annyira valóságos volt az egész, hogy muszáj volt
megcsókolnom. Lassan a derekán pihentetett kezemmel még szorosabban magamhoz
húztam, másik kezemmel a füle mögé nyúltam. Mélyen a szemébe néztem, mire ő
elmosolyodott. Számmal közelítettem az övéhez mindaddig, amíg végre megéreztem
a világ legédesebb csókját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nem akartam abbahagyni, egyre nagyobb erővel
vontam magamhoz. Lassan elengedte szájával az enyémet és kezeit a mellkasomra
tette. Arca elgyötört volt, majdnem sírt. Próbálta leplezni, de nem ment neki.
Mikor észrevette, hogy őt lesem, vajon mi lehet a baj, elmosolyodott és így
szólt:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Most már menned kell. – Óvatosan
bontakozott ki ölelésemből és elindult az ajtó felé. Szívem hevesen zakatolt és
nem értettem semmit. Talán ez volt a búcsúcsókja?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nicki! Várj! – rohantam utána. Közöttünk a
távolság megsokszorozódott és minél jobban mentem felé, ő annál jobban
távolodott. Elveszítettem. Megint. – Mi ez az egész?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Választ nem adott, csak mosolygott.
Szerencsétlennek éreztem magam, mert míg itt volt mellettem megfoghattam volna,
de elengedtem. Hagytam neki, hogy másodszor is elmenjen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Már nem próbáltam utána rohanni, mindössze
csak álltam és néztem, ahogy egyre jobban távolodik. A nagy terem már nem volt
ott, helyette egy erdő fái magasodtak körülöttem. Nickol eltűnt a távolban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">˜*•.•*˜</span></b><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ismét éreztem azt a levegő nélküli világot,
amit az álom előtt. Félig démon, félig ember testben vergődtem a földön és
ordítottam teli torokból. A lila köd meg sem mozdult, ugyanúgy temetett minket
maga alá. A lány csak sírt és sírt. Észre sem vett. Bizonyára nem festettem
valami jól, ezért nem is bántam, hogy kimaradt ebből a jelenetből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Tüdőmet és a többi belső szervemet kezdte
teljesen megbénítani a köd. Mint egy partra vetett hal, úgy rángatóztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Egyre csak a lányt figyeltem, mikor forogni
kezdett az egész világ. Éreztem, hogy vége. Végre vége. A távolság közöttünk
nőtt és kettéágazott. Az egyik egy fehér ösvény volt, a másik egy fekete.
Középen a lány feküdt a földön. Választás elé állított, ezt jól tudtam. Vagy a
pokol, vagy a mennyország.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A választásom természetesen a fekete útra
esett. Majdnem elindultam rajta, de előtte egy utolsó pillantást vetettem a
földön fekvő teremtésre. Hirtelen egy sötét alak termett mellette és karját
belevájta a lány hátába. Sikítani sem volt ideje, mert holtan dőlt oldalra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A lila köd felszívódott és a két út is
eltűnt. A halálával minden fájdalmam véget ért. A távolság ismét ugyanannyi
volt és a forgás is abbamaradt. Gyengének éreztem magam, csak feküdtem a
földön. Minden erőmet kiszívta belőlem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A fekete leples alak egyre közeledett felém,
aztán lehajolt hozzám és megnézte, jól vagyok-e. Nem ismertem fel, de ez jelen
pillanatban nem is érdekelt. Intett, hogy menjek oda a megölt személyhez és
fogyasszam el. Óvatosan megközelítettem és már nem árasztotta azt a borzalmas
erőt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mikor végeztem vele, felnéztem az égre és
láttam, hogy alkonyodik. Ebben a pillanatban a hold is eltűnt az égről és az én
démon testemet is vitte magával. Újra emberi testben pompáztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Az erdőt már úgy ismertem, mint a saját
tenyeremet. Elindultam az egyik ösvényen a barlangunkhoz a ruháimért. Útközben
találkoztam Guy-al .<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Milyen éjjeled volt? – kérdezte, mikor
meglátott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Hagyjuk. – intettem. Nem volt kedvem az
elmúlt óráimról beszélni. Az emlékek még túl frissek voltak és nem akartam
feleleveníteni a piszkos részleteket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Sziasztok, srácok! - kiáltott ránk Leila.
Az arca még mindig elgyötört volt, ezt a köszönést is csak úgy préselte ki
magából.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Úgy intéztem a dolgokat, hogy lemaradjak
kicsit és intettem Leilának, hogy ő is tegye ugyan ezt. Mikor már csak ketten
voltunk, közelebb mentem hozzá és megkérdeztem:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Jobban vagy?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Őszintén? Nem igazán. – válaszolta kis
szünettel. – De ha jól hallottam neked mozgalmasabb éjszakád volt. Mi történt?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Hosszú. De legyen elég annyi, hogy majdnem
meghaltam. Esther-nek köszönhetem, hogy még élek. – mondtam. Nekem is kicsit
nehezemre esett elismernem, de így volt. Éjjel Esther mentett meg.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A barlangban magunkra vettük a ruháinkat és
megvártuk egymást. A hazafelé vezető úton ismét hangtalanul mentünk. Nem
tudtam, hogy hányan hallottak az éjjel történt dologról, de reméltem nem sokan.
Guy biztos nem, de Leila itt volt a közelben, Ruby pedig nem mondott semmit,
tehát valószínűnek tartottam, hogy ő sem tudott róla.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Muszáj volt megköszönnöm Esthernek, amit
értem tett. Kicsit nehezemre esett, de végül is ő mentett meg. Odalopóztam
mellé és belekezdtem kis beszédembe:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Esther, figyelj kösz, hogy megmentetted az
életemet az éjjel. Nem is tudom, hogyan tudom majd meghálálni. – Lassan felém
fordította az arcát. Szemei kigúvadtak és tátott szájjal bámult rám.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Te miről beszélsz? – Nem értettem a dolgot.
– Megmenteni? Téged? – kérdezte kihangsúlyozva minden egyes szót.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">-Az éjjel. Amikor megmentettél. Az te voltál,
nem?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nem értem, miről beszélsz. Én nem itt
szoktam vadászni mostanában és most sem itt voltam. – Hangjában a hitetlenkedés
és a tökéletes undor volt felfedezhető. Ezzel nem sokra mentem, maximum magamat
égettem le.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ezek szerint
nem Esther volt. Teljesen hülyének nézett. Mikor megköszöntem neki a dolgot,
már én is kicsit kételkedtem benne, aztán kimondta, hogy mégsem ő volt, akkor
megértettem: nem tett volna értem semmi ilyet. Határozott elképzelésem utána
Ruby volt, tehát át is kormányoztam hozzá, miután végighallgattam, hogy Esther
miért nem mentett volna meg.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Ruby, beszélhetnénk? – léptem hozzá
közelebb.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Persze, de aztán sietnünk kell, mert ma
lesz az elbeszélgetés az iskolában. – Teljesen kiment a fejemből ez is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Először is köszönöm szépen. – mosolyogtam
rá. – Nagyon köszönöm.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Oké… - húzta el a mondat végét. – De mit
is?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Hát, hogy megmentettél. Tényleg hálás
vagyok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Bajba keveredtél? Mit csináltál már megint?
– nézett mélyen a szemembe. Nem ő volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Megbénultam. Nem Esther és nem Ruby. Guy
semmit nem tudott a dologról és Leila csak hallotta. De akkor ki mentett meg?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Hahó!? Bertie, mit csináltál már megint? –
szögezte nekem a kérdést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Semmit. – haboztam, aztán eszembe jutott
egy jó kibeszélő módszer – Csak gondoltam beugratlak. – Próbáltam nem
hisztérikusan röhögni a saját baklövésemen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Ha-ha. Nem értem, ezen mi olyan nagyon vicces,
de te biztos tudod. Na mindegy, menj öltözni mert mindjárt indulunk!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Kettesével szeltem a lépcsőfokokat. Minél
hamarabb a szobámban akartam lenni, bár ez sem volt számomra biztonságos.
Tisztázni akartam a fejemben kavargó gondolatokat. Nem értettem mi történt az
éjjel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Valaki megmentett, de ki? Vagy valaki
hazudott a családomból vagy … Annyi kérdés merült fel bennem.<span class="apple-converted-space"> </span><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Hirtelen Leila nyitott be a szobámba.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy tetszett a fejezet? Kérlek írjátok le a
véleményeteket!</b></span></span></div>
<br />
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-56736707582684037272012-02-05T17:50:00.001+01:002012-09-01T15:53:37.948+02:00Díjjak<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 18.0pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok!</span></span></i><span style="font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Nagyon nagy meglepetés ért,
miközben szerkesztettem oldalt. Kácsa írt hozzám, hogy nála meglepetésre
számíthatok. Tágra nyílt szemekkel bámultam érthetetlenül a monitorra.
Azt hittem, hogy az új fejezete miatt szólt, de nem :) Két díjat ajándékozott
nekem, amiért nagyon nagyon hálás vagyok. </span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Kácsa, komolyan,
KÖSZÖNÖM!!!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Akkor kezdjük az elején.</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Köszönöm szépen a díjakat Kácsának!!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">(A díjakat a ,,Díjak" menüpontban találjátok!)</span></i></span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><b><u><span style="font-size: 14.0pt;">Szabályok:</span></u></b><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">1. Tedd ki a képet a
blogodra!<br />
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!<br />
3. Írj le 6 dolgot magadról!<br />
4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!<br />
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><b><u><span style="font-size: 14.0pt;">Szabályok teljesítve:</span></u></b><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">1.
Megvolt. :)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">2.
Kész!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">3.
Minden itt van.</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">4.
Örömmel teljesítettem!!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">5.
És ez is kész!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><b><u><span style="font-size: 14.0pt;">Magamról:</span></u></b><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">I:
Szeretek emberekkel megismerkedni és barátkozni. Akárkinek a problémáit
meghallgatom és szeretek barátkozni :)<br />
II: Nagyon szeretem a kutyákat és nekem is van egy Beaglem(L)<br />
III: Az őszinteség számomra a legfontosabb minden kapcsolatban.<br />
IV: Nagyon szeretek írni és olvasni is.<br />
V: Szeretem az Alkonyatot, de nem a kedvenc könyvem.<br />
VI: Nagyon sokáig piszkáltak engem az általános iskolában, azért mert tanultam
és a jövőmet tartottam első sorba fontosnak.</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><b><u><span style="font-size: 14.0pt;">Akiknek
továbbküldöm:</span></u></b><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Vickyke<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Puszmó<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Lexy<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Dream
Cherry<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Lady<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-89746693557468119062012-02-05T17:32:00.000+01:002012-09-01T15:51:16.233+02:007. fejezet - Szirom<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: Gigi; font-size: 18pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">És elérkeztünk idáig. Megint egy kis
frissel üdvözlöm a csapatot. Az előző blogomból ez volt az utolsó fejezet és
már ezt is átmásoltam. Most már ígérem, hogy nincs sok és nem sokára olyan
lesz, mint a régi blogom - vagy talán kicsit jobb. Már csak az oldalakat kell
szerkesztenem és az új fejezetet megírni.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Apropó fent van a kövi előzetese,
kuksizzátok meg! :) Ja és elfelejtettem kiírni az előző fejikhez, de akkor most
itt mondom - hogy kiegészítést találtok fent az egyik menüben. Nézzetek meg,
szerintem érdekes.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Csinálok majd új szavazásokat és
szeretnék kérni megjegyzéseket is. :) Köszönöm szépen az előzőket.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Jó olvasást, természetesen adok zenét
is. Egy idézetet is találtok az elején, ami felveszi a fejezet hangulatát :)
Most egy kicsit szomi rész következik és nem is beszélve a zenéről. Talán már
beindulnak az érdekes fejezetek. Kérlek bocsássatok meg, de a 8. fejezet kicsit
késni fog :$<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Minipötyipuding
(Cathy R.)<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">UI: Az előző
blogomhoz kapott megjegyzéseket alul találjátok ;)<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/OmLNs6zQIHo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="font-family: Castellar, serif; font-size: 36pt;">7. fejezet - Szirom </span></b><span style="font-family: Castellar, serif; font-size: 36pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_rtFIj3G9tOu8CiqwVYojBQ-TNO3g8DcCQMV0Hdua_K3tw31Lw5WolkL6haviYnfXUslfE-YmCtsJQjf5NxpgInnDBO0RsuiLDHvhKy5KtpTTC_mp2szYGVqQ_VLd1CLvoBPhe6gC6Q/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #351c75;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_rtFIj3G9tOu8CiqwVYojBQ-TNO3g8DcCQMV0Hdua_K3tw31Lw5WolkL6haviYnfXUslfE-YmCtsJQjf5NxpgInnDBO0RsuiLDHvhKy5KtpTTC_mp2szYGVqQ_VLd1CLvoBPhe6gC6Q/s1600/images.jpeg" /></span></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: 'Brush Script MT'; font-size: 22pt;"><span style="color: #351c75;">-
Bertie –<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 13.5pt;">,,Fáj a lét, a létezés,<span class="apple-converted-space"> </span><br />
A lefekvés és az ébredés.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
Fáj a múlt és fáj a jelen,mindez azért, mert nem vagy velem.”</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'French Script MT'; font-size: 48pt;">A</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">z idő rettenetes gyorsasággal haladt. Szinte
alig hevertük ki a kapott levelet, már ott volt majdnem, hogy aktuálissá
váljon. Két hetünk volt a nagy megbeszélésig, ami az iskolába való
felvételünket elősegítette.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az idő gyors múlását nem csak én viseltem nehezen. Példát nem tudtam volna arra
találni, hogy mikor izgultunk az elmúlt években utoljára így egy normális
iskolai év miatt. Talán, mert mindannyian éreztük, hogy az idei kis rovás
tanulmányaink hosszú listáján minden lesz, csak nem normális nem. A remény
csírája egyre csak nőtt bennünk, hogy végre megtaláljuk a keresett angyalt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Őszintén szólva, a gyűlölet, amit William iránt éreztem, kicsit sem
csillapodott az évek múlásával. Az, hogy ilyen szörnyeteggé tett
megbocsáthatatlan volt. Nem is csak az én életemet tette tönkre, hanem Leiláét,
Destheniét, Estherét, Guyét, Rubyét és a többiekét, akik nem maradtak velünk.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Mint mondtam, a gyűlölet nem változott, de a düh csillapodott. Boldog
mosollyal, csillogó szemekkel tudtam volna rá nézni és közben szánalmas
senkinek tartani. Az egyetlen fél siker ebben a dologban az volt, hogy nem volt
velünk. A mi kis ,,magán küldetésünk", amit kellett tennünk neki, kicsit
sértette az önbecsülésemet. Az áhított angyal kissé bizarr volt. Nem
találkoztam ezelőtt soha ilyen szerzettel. Fogalmam sem volt, hogyan fogjuk mi
és ő lereagálni a helyzetet.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nagyon sokat agyaltam ezen. Biztos nem fogja csak úgy, félvárról venni a
dolgokat és kiszabadítani a világ leggonoszabb teremtményét. Az alku viszont
kétoldalú lett volna: ha William kiszabadult - általunk, jó tevők által- akkor
nekünk is fel kellett volna oldoznunk az angyalokat az átok alól, ami egy újabb
jó és rossz ellentétet szült volna.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az aranyközépút nem arról híres, hogy az ember csak úgy rátalál. Nem tudtam,
hogy testvéreim hogyan képzelték el a találkozást. Ruby, a fő szervező sem ismertette
velünk, hogy mi a terve.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ha a városban fogunk járni - gondoltam - akkor csak rábukkanunk valaha arra az
angyalra. De ha ő vesz minket észre hamarabb, amikor nagy esély van ara, hogy
elmenekül - megint.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az idő vészesen gyorsan telt. Esther nem igazán törődött az üggyel, csak úgy el
volt, mint általában. Előre közölte velünk, hogy ő szeretné majd a piszkos
munkát elvégezni az angyal után. Gondoltam ez alatt a megölést értette, ami
több mint valószínű volt, hogy nem szerepelt a teendőink listáján. A terv, hogy
megöljünk az egyetlen segítséget, aki tehet valami az ügyünk érdekében nagyon
nagy ostobaságnak hangzott. Csak legvégső esetben akartunk valamiféle kárt
tenni az angyalban.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Én szerettem a tiszta ügyeket, de a többiek nem éppen. Az alku az alku,
számukra pedig az alku megszegése is benne volt a pakliban, ha az úgy nekik
jobban megérte. Nem, ez a dolog szent és sérthetetlen bolt, viszont a
fenyegetőzést és az erő fitoktatást sosem utasítottam el. A célom elérése és a
szóbeli - vagy néha tettleges- fenyítés csak hab volt a tortán, és a javamat
szolgálta.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ruby és Destheni hosszasan beszélgettek esténként a dolgozó szobában. Egy-két
részletet hallottam, amikből kiderült, hogy tanácstalanok, inkább próbálkoznak
a megegyezéssel. Számomra Ruby nyugodtsága és ésszerű gondolkozása volt a
legmegdöbbentőbb. A titkos énjét nem nagyon mutatta még meg, nekem és a
többieknek. Vagy lehet, hogy csak én nem figyeltem eléggé.Az elmúlt négyszáz évben
nem jártam soha nyitott szemmel. Nem néztem a dolgok mélyére, inkább csak a
külsőségekből ítéltem. Akár a szerelemben, vagy bármilyen más emberi
kapcsolatomban. Leila volt talán az egyetlen, akinek valamit is elmondtam, a
többieken csak úgy átnéztem. Gyűlöltem velük lenni, mert az emlékeztetett arra,
hogy milyen szörnyeteg vagyok. Idővel ez már enyhült, aztán már csak pusztán
nem kedveltem őket.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egész eddigi életemben nem volt egy normális haverom se, akivel megoszthattam
volna sötét titkaimat. Megkíméltem az emberiséget ettől. Őszintén szólva, csak
felületes dolgokról tudtunk kommunikálni, így nem maradt meg a kapcsolat. A sok
költözés miatt pedig alig pár évet tudtam velük lenni. Utána új város, új
barátok- az egész elölről. Nem leveleztünk, mert kicsit fura lett volna egy
idős 85 éves nagypapával levelezni, mikor én maradtam örökre 18. Az idő múlása
számomra nem jelentett semmit. A találkozók sem jöttek össze évek után, mert az
ember azt vágta volna a fejemhez: ,,Hé, cimbi, te semmit nem változtál!" -
Erre nem volt szükségem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A csajok egymenetes szórakozásnak voltak jók. A megnyílás és a lelkizés nem az
én stílusom volt. A „szeretlek” szót négyszázkilenc éve senkinek nem mondtam-
számoltam ám! - Az érzelem kimutatás a legnagyobb puhányságnak tűnt, és nem
akartam, hogy az ember vagy akármilyen lény ilyet váltson ki belőlem. Ahogy
mentem a parkban és láttam egy-egy szerelmes párt kézen fogva sétálni, elfogott
a hányinger. A legsebezhetőbb, legkönnyebben becserkészhető példányoknak
tűntek, ahogy andalogtak a rózsabokrok mellett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
De az érzés még bennem élt - néha az első nagy szerelmem képe visszalopódzott a
fejembe. Ilyenkor elárasztott az a féktelen boldogság és hirtelen nem voltam
egyedül. Akármennyire is fájt elszakadni Nickol gyönyörű képétől, meg kellett
tennem és elhesegettem, a gondolatokat. Egy pillanatra sem akartam visszahozni
őt magam mellé, inkább egy másik valakit, akivel egy kicsit is normális
érezhettem volna magam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A kanapén ülve olvadoztam a gondolatok sűrű felhőjében és néha az önsajnálatban,
amikor Leila szólalt meg mellettem- Haja egyenesre vasalva, ruhája eléggé
elegáns volt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Relaxálsz? - lépett elém. Fejemet ingatva, elég kómásan válaszoltam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem. - A csend, ami ezután következett kicsit kínos volt. Pillantását éreztem
az arcomon, folytatásra várt, mint ahogy én is.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Miért vagy így kiöltözve? - Néztem végig rajta felhúzott szemöldökkel.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem vagyok kiöltözve. - vigyorgott vissza huncutul - Csak randin voltam.-
sejthettem volna<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Neked is ki kéne mozdulnod néha. Olyan vagy már, mint egy szobanövény!<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Majd elgondolkozok rajta. - hazudtam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Mikor szemébe néztem láttam a csillogást és az izgatottságot. Várta, hogy a
találkozóról faggassam és elmesélhessen minden kis részletet. Bocsánatkérően
viszonoztam pillantását, mert kicsit sem volt kedvem végighallgatni a
boldogságát. Az önsajnálat megint maga alá temetett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Hé, ráérsz most egy kicsit? - kérdeztem Leilától.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Igen, de mire is? - vágta rá rögtön.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Majd meglátod! - kacsintottam rá sokat mondóan.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
<b><span style="background: white;">˜*•.•*˜</span> </b><br />
<br />
Tervem kicsit sunyi volt és csak reméltem, hogy nem érti majd félre.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Hogy akarod csinálni? - sandított rám, miközben lépkedtünk lefelé a lépcsőn.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Azt hiszem nem lesz könnyű, úgyhogy ügyesen szeretném. - Tekintetemet a földre
szegeztem. A gondolatok hevesen kavarogtak a fejemben. Cinkostársam kielégítőbb
válaszra várt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Hát itt volnánk! Na és hogyan tovább? - nézett az ajtóra, aztán rám.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Van nálad egy hullámcsatt? - vontam fel szemöldökömet. Az érthetetlenség áradt
a tekintetéből.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Na ne. Ez most komoly? Hullámcsattal akarsz kinyitni és elvarázsolt, titkos
ajtót? - nézett rám nagy boci szemeivel. Tiszta hülyének nézett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egy próbát megér! - Na, van nálad? - Mikor átnyújtotta a csattot közelebb
léptem az ajtóhoz és gondosan megvizsgáltam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egyszerű, de régi vágású ajtó volt, fa berakással és fém díszekkel. A díszítés
mintája szimmetrikus volt és a középen található nagyméretű zár köré futottak.
A kulcslyuk az ajtóhoz képest kicsit kicsinek tűnt, talán, mint egy rendes
záré. Sehogy nem illett bele a korábbi emlékeimbe. A szoba, amibe be akartunk
jutni, a pincében volt elzárva. Megvártuk, míg mindenki elmegy valahová és
gyorsan leosontunk. Nem voltam teljesen összeszedett a tervvel kapcsolatban,
rögtönözni akartam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A hullámcsattot óvatosan behelyeztem a kulcslyukba és kerestem az érintkezést
valamilyen kallantyúval. Mikor megtaláltam, álmélkodva hallgattam, ahogy a zár
kioldódik egy másodperc alatt. Az ajtó nyitva volt. Büszke fejjel néztem
Leilára, aki kimeredt szemmel meredt hol rám, hol a zárra. Kis hatásszünet után
megszólalt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egy varázszárral lezárt ajtót ilyen könnyű kinyitni? – kérdezte.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ez nekem is furcsa volt, de ajándék lónak ne nézd a fogát. Ha már egyszer ilyen
segítséget kaptunk, akkor éljünk vele.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Te ezt nem tartod különösnek? – Kérdésén kicsit elgondolkoztam. Nagyon is
természetellenesnek tartottam, hogy egy varázsszóval lezárt zárt ilyen könnyű
volt kinyitni. Mikor nem válaszoltam, újabb kérdéseket tett fel:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Amanda nem bonyolult szöveget olvasott rá, hogy soha ne tudjunk bemenni? – A
választ mindketten tudtuk. – Azért csinálta, hogy ne léphessük át a küszöböt,
nemde? Most meg hirtelen minden visszatartó erő egy szempillantás alatt eltűnt
és egy hullámcsattal kinyitottad az imént. – Kérdően nézett rám. Fogalmam sem
volt, erre mi lett volna a jó válasz, éppen ezért megragadtam a kezét és
hadartam:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ha megijedtél, nyugodtan felmehetsz. Nem kell itt paráznod ilyen dolgokon.
Igen, jó, bevallom ez nem mindennapi és nagyon különösnek tartom, hogy nincs
bezárva, de ez van. Élvezzük ki a dolgot, lehet, hogy többet nem lesz ilyen. –
Nem akartam durva lenni vele, de az idő vészesen sürgetett és nem engedhettem
meg a feleslegesen eltöltött időt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Jó, menjünk! – sóhajtott – Csak utánad! – Válaszán elmosolyodtam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Majd körültekintően lenyomtam a kilincset. Az halk kattanással és nyikorgással
megadta magát és kioldódott.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Én mentem be elsőnek a szobába. A látvány nem mindennapi volt. Vörös színű
falak, szép kárpitok és régi képek felakasztva a falakra. Gyönyörű, de mégis
olyan sablonos látványt nyújtott. Leila halk szisszenéssel követett engem
beljebb.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Tudom, mire gondolsz. – nyugtattam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ahogy körbenéztem az antik holmikon elöntött a gyűlölet. Ezt a szobát mi
rendeztük be, pontosan emlékszem. Minden költözésünkkor kartondobozokba
pakoltuk az apróságokat és gondosan szállítottuk új helyükre. Pontosan
emlékeztem az összes költözésünk pillanatára. Amikor miatta kellett
továbblépnünk és magunk mögött hagyni régi életünket...<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ez a szoba az összes eddigi házunkban megtalálható volt. Mindig ugyanúgy
berendezve. William régi dolgai között nem azt éreztem, mint amikor az ember
bemegy az anyukája szobájába és az ő régi dolgai között kotorászik emlékek után
kutatva.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem, sehogy sem éreztem otthon magam ezen a szépen berendezett, ízléses helyen.
A kapcsok közöttünk nem volt meg. Miért is lett volna? Ki volt ő nekem? Az
életem megkeserítője és ő tett ilyen szörnyeteggé.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A kétszínűség és a keserűség söpört végig rajtam. Belül pontosan tudtam, hogy
mennyire utáltam ezt az embert, közben meg a drága holmiját minden egyes
helyre, ahova költöztünk hurcolásztam. Ez volt a világ legnagyobb kétszínűsége.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Pontosan mit is keresünk? – kérdezte Leila, miközben a régi komód oldalán
húzta végig az ujját por után kutakodva. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Elsősorban nem port. – mosolyogtam rá, mire gyorsan elrántotta a kezét a
bútortól. Mint egy kis óvodás, úgy tudott néha viselkedni. – Valamiféle
kivonatot, vagy olyan iratokat, amik ránk vonatkozik. Tudod, a teremtett
alakváltó démonokra. – bólintott.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A terem közepén egy íróasztal szerűség terült el, rajta különböző ereklyékkel.
Mögötte a királyi székre egy fekete lepel volt felakasztva. A szekrénysoron
végig polcok voltak, régi szobrokkal és egy üveges ajtó, ami mögött iratok és
tekercsek voltak. Semmi rendszert nem tudtam felfedezni benne, de Williamnek
valaha biztosan fontosak voltak.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Én itt kezdtem el keresgetni, Leila pedig a komódot nézte át. Túl sok volt a
papír két ember számára. Benne volt a félelem, hogy nem tudjuk befejezni és nem
találunk semmit.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem tudom, mit is kerestem igazából. Azt mondtam, hogy ránk vonatkozó dolgokat
kell találnunk, de ezek akárhol lehettek. Furcsa, hogy ennyi év alatt még
egyszer sem néztünk bele ezekbe. Miután megkaptuk a parancsot, hogy nem szabad
belenéznünk, azóta hozzá sem értünk – mostanáig.<span class="apple-converted-space"> </span><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Hogy mi
vezetett most mégis erre? – ezen gondolkoztam én is, miközben a lapokat
nézegettem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Talán a kíváncsiság. William nem közölt velünk soha sokat mondó dolgokat, hát
itt volt az ideje, hogy megtudjunk valamit. Furdalt a kíváncsiság és nem bántam
a tervemet.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egy óra keresés után Leila megszólalt:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Hé, ide nézz! – lebegtetett meg egy lapot. – Talán találtam valamit. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Közelebb csúsztam hozzá és együtt vizsgáltuk a kis könyvecskét.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Milyen nyelven van írva? – kíváncsiskodtam, miközben a vörös, plüssborítást
simogattam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nyisd ki! – türelmetlenkedett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Egy pillanat. Csak … nézd. – nyújtottam közelebb a szerzeményünket. A kemény
fedeles borító kicsit már viseltes volt és a piros anyag pora csiklandozta az
orromat. De mégis valamiféle írást véltem felfedezni rajta.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
-<span class="apple-converted-space"> </span><i>Napló.</i><span class="apple-converted-space"> </span>Ez William naplója! – kiáltott fel
Leila boldogan.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Óvatosan elkezdem lapozgatni az oldalakat. Déja vú érzésem lett. Ez az írás
minden rossz emlékemet előhozta. Az első levelek, amiket tőle kaptunk és a
többi is ugyanezzel a borzalmas kézírással íródtak.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nézd már!<span class="apple-converted-space"> </span><i>1105.</i><span class="apple-converted-space"> </span>– mutatott rá a bejegyzés dátumára
húgocskám. – Azta, de régi. Biztos vissza kell mennünk ennyire az időben? –
ráncolta szemöldökét.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nem tudom, de… - Szememet végigfuttattam az oldalakon. – Nézd!<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ez meg ki? – nézett rám értetlenül. Egy női nevet William több oldalon
keresztül is megemlített, nem közömbös hangvételben. –<span class="apple-converted-space"> </span><i>Dorothea Elisabeth Luciana
Remington Lemadamser.</i><span class="apple-converted-space"> </span>–
komoly erőveszítésbe került Leilának, míg kiolvasta.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- És itt is.<span class="apple-converted-space"> </span><i>,,Dorothea a
világ legelbűvölőbb ifjú hajadonja.”<span class="apple-converted-space"> </span></i><br />
<br />
- Szerelmes volt belé. – vágta rá. A tények tényleg ezt mutatták. – Szerinted
itt William mi volt? Ember? Démon? Vagy mi?<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nehéz megmondani, de várj egy kicsit. Nagyon sok mindent elmond erről a
csajról itt. – mutattam rá.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
<i>,,Ma is találkoztam Dorotheaval és nagyon élveztem. Azt mondta segít, hogy
olyan lehessek, mint ő. Azt mondta szeret és ez mindennél fontosabb. Nagyon sok
dologba avatott be és ez azt mutatja, hogy megbízik bennem. Szerelmünket senki
sem választhatja szét.”<span class="apple-converted-space"> </span></i><br />
<br />
- De oltári nyálas! – röhögött Leila. – Voltak benne valaha emberi érzelmek?
Ja, igen mert itt még ember volt, ugye?<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Igen, úgy látszik. És ez a Dorothea nem ember. William nagyon szerette őt és
olyan akart lenni, mint a csaj. Démon? – Nem értettem semmit. – Folytatom. Most
már többet mond róla:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
<i>,, Ma kint voltunk a réten és Dorothea beavatott mindenbe. Elmondta, hogy ő
micsoda. Amikor kimondta, hogy démon, alig hittem neki, de aztán
bebizonyította. Mondta, hogy nem szeretne örökké egyedül élni, mert ő
halhatatlan. Azt is mondta, hogy nagyon szeret, és megtalálta személyemben a
tökéletes társat.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Azt mondta, hogy a szertartás kicsit fájdalmas lesz, de számomra megéri. Már
tudom, hogy vannak alakváltó démonok és vannak a valódiak. Én valódi démon
leszek, mert Ő változtat át és nem egy másik normális démon. Azt is mondta,
hogy szerelmünk elválaszthatatlan lesz így, és mindig őt fogom szeretni. Ehhez
kétség sem fér.<br />
<br />
Lesz közöttünk egy tudatalatti kapcsolat, amivel a rendes démonok – mint
amilyen én leszek – magukhoz láncolhatják az általuk teremtett alakváltó
démont. Ez ellen az a démon nem tehet semmit, mindig az ő alattvalója lesz.”<span class="apple-converted-space"> </span></i><br />
<br />
Szememet kimeresztve bámultam a papírra. Két másodperc alatt söpört át rajtam a
gyűlölet -ismét- és a harag. Darabokra tudtam volna tépni azt a rohadt könyvet
és az egész szobát megsemmisíteni. De nem tehettem. Nem volt szabad.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Mert a teremtőnk, -William- ezt megtiltotta nekünk. Az igazság fájdalmasabb
volt, mint egy arculcsapás. Már értettem mindent. Értettem, hogy miért
csináltuk azt, amit William mondott. Hozzá voltunk láncolva, akár a marionett
bábuk.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Hirtelen visszaugrottam a valóságba és Leila arcát kezdtem fürkészni. Kerestem
a kiakadás és a tanácstalanság jeleit, de nem találtam mást csak
elhagyatottságot és szomorúságot. Meredten ült és meg sem mozdult hosszú
percekig. A szabadulásról szőtt álmaink szétfoszlottak mindkettőnkben.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ő erős volt, egy könnycsepp sem hagyta el a szemét. Én ordítani tudtam volna,
de ő csak önuralommal telve gubbasztott. Ez volt a különbség közöttünk.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ezt nem hiszem el. – szólalt meg végül. Arcán mosoly húzódott. Megrendített,
hogy ennyire nyugodtan tudta kezelni a dolgot. – Vége mindennek.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ahogy mondod. Figyelj, szerintem tovább kéne olvasnunk, hátha megtudunk még
valamit. – sandítottam rá.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Rendben. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
- Itt már úgy látom a szertartás után van, mert pár napig nem írt semmit.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
<i>,,Igaza volt, rettenetesen fájt. A forróság, ami elöntött kezelhetetlen volt
számomra, és nem bírtam normálisan végigcsinálni, ahogy akartam. Legalább az
segített, hogy ő ott volt. Örökre együtt leszünk, és csak ez lebegett egész
végig a szemem előtt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Dorothea szépségéhez semmi sem fogható. Gyönyörű szőke haja és kék szeme
teljesen magával ragadott, ahányszor ránézek. A lila szín áll neki a legjobban
és ezt már szóvá is tettem neki. Előtte is sok lilát hordott- igen, szinte csak
azt – és most még szebbekben pompázik.”<span class="apple-converted-space"> </span></i><br />
<br />
- Szerinted ki volt ez a Dorothea? – nézett rám Leila.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Valami azt súgja, hogy nem éppen jó. – találgattam – Már csak ha azt veszed,
hogy kihasználta Williamet. Mert ugye az tiszta sor, hogy a csaj nem szerette.
Kihasználta. Egyéb naplóbejegyzés pedig erről nincs, úgyhogy szerintem csak
ennyit tudtunk meg.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Hol lehet most ez a csaj? Mert ugye ő is démon, vagyis halhatatlan.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Tényleg fogalmam sincs, de jó lenne tudni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Szólunk erről a többieknek? – kérdezte.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Majd holnap. De figyelj, jól vagy?<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Persze, remekül. – mosolygott. Nem úgy nézett ki, de ezt most nem akartam
mondani neki.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Mikor felálltam, hogy visszategyem a könyvet a helyére, egy virágszirom esett
le a földre. Lila színű rózsasziromra tippeltem, és amikor megmutattam Leilának
ő is megerősítette.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ez vajon Dorotheatól van? – találgatott, miközben visszazártam William titkos
szobájának ajtaját.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><b><span style="color: #e06666;">Hogy tetszett a fejezet? Kérlek tudassátok
velem komment formájában!</span></b><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMm5S3-AzMYkiBQ8WDX60SOSDlmwtDzITJcsARqnPL8WOcO1C3fbnspi0_CfwHLe0FwFPSIc3PDYmyDcFGPhSJNPjZwI1goSBuyYjA_RIKa6tx-rAOigchsj5fXni_G9JHzenpBIfK4g/s1600/elvalaszto63.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="31" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMm5S3-AzMYkiBQ8WDX60SOSDlmwtDzITJcsARqnPL8WOcO1C3fbnspi0_CfwHLe0FwFPSIc3PDYmyDcFGPhSJNPjZwI1goSBuyYjA_RIKa6tx-rAOigchsj5fXni_G9JHzenpBIfK4g/s320/elvalaszto63.gif" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<b><u><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;">Hozzászólások az előző blogomból:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Dream
Cherry:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Tetszett a fejezet
:) A blog új címét majd írd meg nekem az üzifalamon légyszi :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszii♥<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Alexa:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Helló!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">HÚÚÚÚ!!!! Ez
fantasztikus!!!!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nagyon jó volt,
imádtam az egészet!!!!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszika<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Vickyke:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szerintem ez egy
zseniális fejezet lett - akárcsak a többi! :D Egyszerűen imádtam! *-*<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Kérlek, mindenképp
írd meg az új címet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">És fel a fejjel!
;)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi: Vickyke ^.^<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-27229198190027371512012-02-05T17:11:00.000+01:002012-09-01T15:44:20.824+02:006. fejezet - Felesz vagy mersz?<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Agency FB","sans-serif"; font-size: 18.0pt;">Sziasztok, drágáim!</span></i><span style="font-family: "Agency FB","sans-serif"; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Frissel jelentkezem megint.
Már nemsokára készen vagyok a feltöltésekkel :)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Kérlek titeket, hogy
kommenteljetek, mert ez nagyon fontos lenne számomra!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Ruby után most megint
visszatérek Bertie-hez. Valahogy az ő szemszögéből könnyebb a dolog. Kicsit
világfájdalmas a hangulata, de ez csak segít :D Zene mellett sokkal könnyebb
olvasni, ezért megint kaptok hozzá. Kicsit hosszúra sikeredett a fejezet, de remélem
nem fogtok utálni ez miatt :$</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Nem is húzom tovább az
időt.</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Jó
olvasást!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Minipötyipuding (Cathy R.)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">UI: Ehhez a fejezethez is
kaptam az előző blogomon megjegyzéseket. Nem vesztek el, ott találhatóak alul.
:)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br /></span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object width="320" height="266" class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://1.gvt0.com/vi/Ahha3Cqe_fk/0.jpg"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/Ahha3Cqe_fk&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/Ahha3Cqe_fk&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: "Copperplate Gothic Bold","sans-serif"; font-size: 36.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;">6. fejezet - Felelsz, vagy mersz? </span><span style="font-family: "Copperplate Gothic Bold","sans-serif"; font-size: 36.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiIwphMSY7TrPojc85qAd35hwTmtlJbwmctm2xFZkyjuHRKBMqOyplk5g_NahOjvyZ7J1eK_w50RrMoJbCPCX5qWabQD6FulwjqgbcH93CqYd1ER9KV2FIvUi2YXyJzfzhq3RV9x014w/s1600/6.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiIwphMSY7TrPojc85qAd35hwTmtlJbwmctm2xFZkyjuHRKBMqOyplk5g_NahOjvyZ7J1eK_w50RrMoJbCPCX5qWabQD6FulwjqgbcH93CqYd1ER9KV2FIvUi2YXyJzfzhq3RV9x014w/s320/6.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Brush Script MT"; font-size: 24.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;">- Bertie - </span></i><i><span style="font-family: "Brush Script MT"; font-size: 24.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Gigi; font-size: 48.0pt;">D</span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;">élután
Leila és én dolgozni mentünk. Akármilyen luxus óriási lakásunk is volt, azt
valahogy fent kellett tartani. William nem éppen soknak mondható összeget
hagyott ránk korábban. Az idők során elég sokat költöztünk, így az összes
félrerakott pénzünk elúszott.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Ruby letette a manikűrös vizsgát és egy magán vállalkozó szépségszalonban
dolgozott, amikor volt időpontja bejegyezve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Leila
könyvelőknek segített iratokat rendezni és legfőképpen számítógéppel
kapcsolatos ügyekben.<br />
Én gyorsétteremben voltam felszolgáló, Destheni külön órákat adott egy tanítási
központban olyan embereknek, akik valamilyen tantárgyban nem voltak jók, Guy
pedig kézbesítőként tevékenykedett.<br />
És végül Esther ... Na ez jó kérdés. Azt pontosan nem tudtam, hogy mivel
kereste a kenyerét, de talán kocsmában vagy az utcasarkon csalta ki az emberek
pénzét.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Leila vitt be engem is a Monet's gyorsétteremhez. Ez a kis büfé nem volt
túlságosan messze az otthonunktól. Két várossal odébb, az autópálya szélén
helyezkedett el, hogy az éppen éhes vezetők betérhessenek gyorsan enni valamit.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Mióta ide költöztünk Oregonba, ebben a kis koszos épületben dolgoztam. Many a
tulajdonos kicsit zsugori ember volt, mindenen spórolt, amin csak lehetett.
Fizetés emelést nem kaptam, de valahogy megértettem. Soha sem túlóráztam.
Kicsit furcsa is lett volna, ha egy démon szolgálta volna fel a vacsorát. Mivel
a munkaidőm mindig délután kettőkor kezdődött és este hatkor ért véget, soha
nem mehettem délelőtt plusz pénzt keresni. 24 órás nyitva tartás mellett mindig
volt állandó személyzet.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Háztartásunk nem igazán igényelt sok pénzt. Ételt alig ettünk, este nem
használtunk elektromos áramot. Viszont a benzinpénz és a ruhákra fordított
összeg magas volt. Leila és Destheni értettek valamit a varráshoz, mert ők
intézték mindig a mindennapi öltözetünket. Volt, hogy csak anyagot vettek és
elővarázsolták a végén egy szép darabot. A lényeg, hogy ennyi munkával sosem
szenvedtünk semmiben hiányt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A műszakom nagyon gyorsan véget ért és Leila ott várt rám a parkolóban .
Szempillantás alatt haza értünk. Fél hétkor az egész család a nappaliban
várakozott, természetesen Estherre.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Bocsi, hogy késtem. - mosolygott, mikor belépett az ajtón. Ha nem ismertem
volna már régóta el is hittem volna ártatlan szavait. De sajnos már késő volt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ne is zavartasd magad! Már hozzászoktunk. - legyintett Guy, miközben felállt
a fotelből.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az ajtó bezárása után elindultunk az erdő sűrűjébe. Én mentem elöl a kitaposott
ösvényen, mögöttem Destheni haladt. Mintha egy gyászszertartásra készülődtünk
volna, olyan csendesen haladtunk a még elég világosnak mondható erdőben. Egy
lélek sem járt erre felé. A fák visszaverték a madárhangokat és a csörgedező
patak moraját. Lassan haladva is - mert sehova sem siettünk - időben odaértünk
a megszokott helyünkre. Egy barlang, bent egészen az erdő mélyén jelentette
számunkra - mármint ruháink számára - a biztos menedéket. Moha és páfrányok már
néhány éve körülölelték a bejáratot. Igazság szerint, látszatra kicsit sem
hasonlított barlangra. Guy-jal kerestünk egy jó nagy darab vékony fakérget és
ajtó helyett odaillesztettük a főnyíláshoz. Bent csak polcok voltak, a nevünk
kezdőbetűjével ellátva. Ruháinkat leterítettük ezekre, majd megvártuk egymást.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A meztelenség már nem okozott számunkra problémát. Elég hosszú ideje éltünk már
együtt ahhoz, hogy hozzászokjunk a látványhoz. Testünk úgy is teljesen
eltorzult és így ruhadarabjainkat elhagytuk volna, úgyhogy közös megegyezés
után így döntöttünk.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Amint mindenki kész lett, visszazártuk a bejáratot és lassan elindultunk a
szokott helyre. Egy kis rét az erdő közepén nyújtotta az átváltozáshoz
szükséges teret. Az égre pillantva nyugtáztam, hogy mindjárt itt az idő. Kis
körbe helyezkedtünk el, hogy mindenki lásson mindenkit. Az erdő egyre sötétebb
és hátborzongató arcát mutatta a kis tisztás körül.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az átváltozás mindig akkor történt, mikor a hold - akár a felhők mögött -
feltűnt és bevilágította a testünket. Persze, ha a felhők eltakarták a
kilátást, akkor a világítás elmaradt, de az energiáját éreztük a bőrünkön. A
mai estén tökéletesen látszott az égitest és bevilágította a teret.
Visszafojtott sikollyal a földre rogytam a fájdalomtól miatt és a mellkasomat
szorítottam. Kidülledt ereim még erősebben pumpálták a vért. Füleim éktelenül
zúgtak, de Leila utolsó ordítását még hallottam. Szememet erősen szorítottam és
könyörögtem, hogy legyen vége. Egy erős nyomás taszította össze a két tüdőmet,
a maradék oxigént is kinyomva szervezetemből.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Fájdalom egy pillanat alatt véget ért. Ahogy körbenéztem testvéreimen, láttam,
hogy az ő átalakulásuk is már a végét járta. Esther még a földön feküdt
görcsölve, sikítva és nyüszítve. Egy villanás alatt megszűnt létezni a fájdalma
és démon alakban állt - illetve lebegett - előttem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Furcsa volt, hogy démon alakban minden érzelmünk kikapcsolt, csak a nyers
gyilkolás takarta az ijesztő külsőnket. Egy fekete lepellel fedett szellem -
kézzel nem fogható - alak, ami kísértetiesen elmosódott az erdő és a fák
sokaságában. A fekete lepel nélkül emberi szem számára teljesen láthatatlanok
voltunk. Hogy miért kellett köntös, ha úgy is emberekre vadásztunk?
Maradhattunk volna teljesen áttetszőek, ha a gyanútlan erdőben kószáló
kirándulókat akartuk zsákmányba ejteni, nemigaz? Talán így elkerülhető lett
volna a halálfélelem és a menekülés, amit akkor láttak, amikor egy szakadt
külsejű árny üldözte őket.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A fedő textil igazság szerint arra szolgált, hogy felismerjük egymást. Nem
tudhattuk, hogy mennyi alakváltó démon mászkált rajtunk kívül. Nekünk meg volt
ez a kis “egyen-jelmezünk”, ami elősegítette, hogy ne támadjunk egymásra.
Hiszen nem minden fajtársunk volt olyan jó módú, mint mi.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Néha szerettem volna sírva, hisztizve elrohanni ebből a világból, akár egy
kislány. Nem számított volna, hogy hova, csak el innen, jó messzire. Ezt az
egész démonos mizériát gyűlöltem tiszta szívemből. A gyilkolás nem boldogított.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egyszerre indultunk el vadászni különböző irányokba. Én az erdő nyugati oldala
felé vettem az irányt. Az éhség rettenesen égette a torkomat. Meresztettem a
szememet valami féle táplálék után. Mikor már majdnem feladtam, megláttam a
tökéletese célpontot. Szegény eltévedt turista rosszkor volt rossz helyen.
Pánikolva kereste az erdőből kivezető utat, mikor meglátgott. Hosszú percekig
farkasszemet néztünk. Éreztem a benne tomboló feszültséget, aztán futásnak
eredt. Mint egy macska, aki az egeret akarta megfogni, úgy iramodtam utána.
Szinte teljesen feleslegesnek éreztem ezt a kergetőzést. Csak a még megmaradt
tudatalattimat kínozta szegény ember. Nem akartam megölni, de az ösztönök
erősebben voltak.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Mikor beértem, muszáj volt elé állnom, mert különben egész éjjel ezt
játszhattuk volna. Puszta kézzel képtelen voltam megérinteni, mivel kezem sem
volt. Csak felé emeltem csonka szellemszerű végtagomat, mire ő kidülledt
szemekkel bámult rám. Láttam benne a félelmet és a kíváncsiságot az irányomba.
46 év körüli férfinak tűnt, talán még családja is volt. Nem vártam tovább, mert
a bűntudat, ami egyre jobban hatalmasodott el bennem, arra biztatott, hogy
hagyjam menekülni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Felé emeltem mindkét karomat, megfogtam az arcát. Éreztem az ereiből áradó
melegséget. Egy pillanatra a gyilkolás előtt az otthonom - a valódi otthonom -
jutott eszembe. Vörös, pont szemeimmel mélyen a szemébe néztem. Teste éltető
erejét már az én szívemben éreztem. Folyamatosan, szívtam el belőle az ártatlan
életét. Minél gyorsabban igyekeztem végrehajtani a mészárszéki feladatot. Mikor
végeztem, élettelenül esett le elém a földre. Teste hófehér volt, szemei
feketék és szemöldöke fölött egy vágásszerű vonalka húzódott. Ezt a kis rést én
okoztam, innen szívtam el előle a erejét, akár egy pók.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
<b><span style="background: white;">˜*•.•*˜</span> </b><br />
<br />
- Jól vagy? - kérdezte Destheni, miközben vonultunk vissza a reggeli
napsütésben a házunkhoz. Kérdése igencsak elgondolkoztatott. Jól vagyok? - ezt
kérdeztem magamtól én is. A válasz egyszerűbb volt, mint gondoltam. Nem. Én
soha nem voltam jól. Mióta alakváltó, lélekzabáló szörnyeteg lettem, az összes
emberi érzelem eltűnt belőlem. Éjjel gyilkoltam, nappal a gyilkosság miatt volt
bűntudatom. Az egész életemet William szúrta el, és ezt a testvéreim is
pontosan így érezték.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Igen. - hazudtam a szemébe. Ezek a könnyed hazugságok már gyakorlottan
ömlöttek belőlem. Hiszen az egész életem ebből állt. Ez a kis apróság már
igazán nem jelentett semmit.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Pedig nem úgy nézel ki. - erősködött. Most komolyan? Nem nézek ki jól? -
akartam a fejéhez vágni. Neki soha nem volt bűntudata. Ő a karót nyelt Destheni
marad mindig is. Aki csak simán megölt egy ártatlan embert, aztán elő tudta
adni a világ felé a kis színjátékát. A tökéletesen tanuló példás magatartással
bíró strébert. Gratula neki! Kétszínűségénél már csak a színjátéka volt
rosszabb, amit előadott.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem válaszoltam. Fölöslegesnek találtam. Agyban elküldtem őt a fenébe, és ez
bőven elég volt. Utálatomat iránta már nem múlhatja felül semmivel.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Házba érve felmentem a szobámba, végignyúltam az ágyon és bámultam a plafont.
Reggel tíz óra körül volt, a nap már szikrázóan sütött be az ablakon. Az
újraüvegezett ablak valahogy sokkal szebben adta át a kinti fényt, mint az
előző, amit Esther kitört - velem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Bertie? Bent vagy? - kopogott Leila az ajtómon. Majd' leestem az ágyról
ijedtemben. Órámra nézve nyugtáztam, hogy egy kicsit elaludtam. Kijelzője 3
órát mutatott. Kicsit nagyon elaludtam...<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Igen, itt vagyok! - kiáltottam, miközben próbáltam összeszedni gondolataimat
és visszatérni a jelenbe - Gyere be!<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Aludtál? - mosolyogva nézett végig nyúzott arcomon. Tudta a választ. - De nem
ezért jöttem. - kíváncsian vontam fel szemöldökömet a hír hallatán. - Nem jössz
le egy kicsit játszani? - biccentett fejével az ajtó felé.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Játszani? - kikerekedett szemmel bámultam rá, miközben felálltam az ágyról és
ruhákat pakoltam ki magamnak a szekrényemből.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Aha. Felelsz vagy mersz? - csillogott a tekintete. - Olyan régen szórakoztunk
már együtt. És különben is - nyafogott - nem sok időnk van már az iskoláig.
Érezzük kicsit jól magunkat. - Kérlelő szemmel nézett rám.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Mindjárt lemegyek. - mondtam kevés jókedvvel. Válasza csak egy mosoly volt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Miután átöltöztem, lassú lépteket tettem a lépcső felé. Az egész emelet üres
volt. Lenről viszont hangos zene szólt. Leérve megláttam a játék helyszínét.
Csomó pia, - persze alkoholos és alkohol mentes - üres üvegek és családtagjaim
a földön gubbasztva. Leila rám nézett és fülig érő szájjal invitált közéjük.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Na, kezdhetjük? - mindenki bólintott. Megfogta a sörösüveg és egy mozdulattal
megpörgette. - Ja, igen. Játékszabályok. Aki pörget az kérdez. Akire mutat az
üveg szája, az válaszol. Ha felesz, akkor egyértelműen a kérdésre kell
válaszolnod, ha pedig mersz, akkor meg kell csinálnod, amit mond a pörgető.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Végig az üveget bámultam. Forgása egyre lassult, majd megállapodott rajtam.
Tekintetemet Leila szemébe fúrtam, vártam a kérdését. Elgondolkozó fejjel
viszonozta tekintetemet, majd jött a kérdése:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
-Felelsz vagy mersz? - kérdezte. Látszott, hogy mit akar hallani, de nem mentem
bele a játékába.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Felelek! - jelentettem ki mosolyogva.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Várod már az iskolát? - ledöbbenten bámultam rá. Komolyan ezt kérdezte? Mint
egy ovis találkozó... De aztán megsajnáltam. Annyira igyekezett, hogy együtt
legyünk végre és játszunk. Nem akartam elrontani az örömét, úgyhogy
visszamentem a dedóba és válaszoltam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Őszintén szólva igen. - válaszom feltűnően igaznak hangzott. Mert az is volt.
Vártam az iskolát.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Most én pörgettem. Az üveg hosszú forgás után Guy-ra nézett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Felelsz vagy mersz?<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Felelek? - ő sem akart semmilyen megalázó feladatot vállalni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Lehet személyesebb kérdést is feltenni? - néztem Leilara. Bólintott.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Akkor, ... Mikor voltál utoljára csajjal? - mosolyogtam kacéran. Egy
pillanatra elgondolkozott, aztán kijelentette kicsit félénken:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Még nem voltam lánnyal. - lesütötte tekintetét. Szégyellte a dolgot.
Hitetlenkedve bámultam rá. De mielőtt kérdezhettem volna, megragadta az üveget
és pörgetett. Esther következett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Néhány pia után már vidámabb volt a helyzet és egymást követték a kínosabbnál
kínosabb kérdések.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Hány pasival voltál már a héten? - kérdezte Guy Esthert.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Öttel. - röhögött. Kecses ujjaival a palackért nyúlt. Én következtem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Felesz vagy mersz? - gonosz tekintettel követte az enyémet.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Merek. - már pár pohár pálinka után belementem a játékába.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- A suliban, majd mutatok neked egy csajt, akármilyen neked össze kell vele
jönnöd. Majd kicsit megdöngeted, aztán nem tudom... Ha akarsz maradj vele. -
mosolygott gonoszan és az egyik szemöldökét húzogatta kecsegtetően. Nem volt
más választásom, így belementem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az este igazából csak érzelmes és szerelemmel kapcsolatos kérdések hangoztak el
leginkább. Mindannyiuk számára ezt a témát lett volna a legszebb átélni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nagyon sok mindent tudtam meg testvéreimről. Például Guy még nem volt lánnyal,
Leila szeretne szerelmes lenni és Esther egy hivatásossal is felér.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Változatosan telt ez a mai nap. Leginkább azon aggódtam, hogy Esther ne valami
undorító csajt válasszon nekem. Ezt néztem ki belőle, igazság szerint.
Semmiképpen sem fog nekem kegyelmezni, úgyhogy már előre ki voltam akadva ezen.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
De soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap... </span><i><span style="color: #351c75;">Nem igaz?</span><o:p></o:p></i></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 14.0pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy
tetszett a fejezet? Kérlek írjátok meg nekem kommentben!</b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bJoueOlHOphrsLPx0vKz_zzuJSrL5ks0Ice6XtLJyS2fERAkvi6_WRmQ02iBjJYNdrfzf6o4ikw3TjXU7Ju6GyARTL0Fvh2UNKa7VBnFD9cfKTGGHgPDZ06d3yZoAgduX7vUWTzqiQ/s1600/elvalaszto63.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="31" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bJoueOlHOphrsLPx0vKz_zzuJSrL5ks0Ice6XtLJyS2fERAkvi6_WRmQ02iBjJYNdrfzf6o4ikw3TjXU7Ju6GyARTL0Fvh2UNKa7VBnFD9cfKTGGHgPDZ06d3yZoAgduX7vUWTzqiQ/s320/elvalaszto63.gif" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<b><u><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;">Hozzászólások az előző blogomból:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Vicky221:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nekem eddig ez a
fejezet tetszett a legjobban *-*<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A vadászós résznél
szinte láttam magam előtt a menekülő turista rémült arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Már nagyon várom a
következő fejezetet, és rettentően kíváncsi vagyok, hogy Esther milyen csajt
talál Bertie számára.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Remélem, hamar
felrakod a frisset!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Csak így tovább!
;)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Vicky ^.^<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Vicky221 ! :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ennek nagyon
örülök. Szegény turista... amúgy én is nagyon sajnáltam :D<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Estherről és a
csajról meg sajnos nem fogok mondani semmi konkrétat, csak annyit, hogy meg
fogtok rajta lepődni, NAGYON. És főleg az lesz az érdekes, amit a csaj fog
kiváltani. Meghatározó szerepe lesz a folytatásban :) De ennyi új elég is ...<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Köszönöm a
kommentedet :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Pusszantás<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Alexa:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Hellóka!!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szerintem is
nagyon izgalmas volt ez a rész!!! :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Húúú a
vadászat!!!! :) Hát nem is tudom mit írhatnék... fantasztikus!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Pusszancs!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Alexa!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nagyon köszönöm a
megjegyzésedet. Igen, a vadászat... Sokan mondták, hogy az különösen furcsán
elnyerte a tetszésüket. Igazából pont ez volt a célom :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Köszi még egyszer.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi<o:p></o:p></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-73637722395378546112012-02-05T16:59:00.000+01:002012-09-01T15:36:44.375+02:005. fejezet - Ügy II. rész<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Freestyle Script"; font-size: 18.0pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: "Freestyle Script"; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Hát megint itt lennék az új
résszel. A dupla fejezet második része. A meglepi, amire mindenki várt az, hogy
ezt Ruby szemszögéből írtam meg. Ez egy kicsit furcsa volt számomra. Bertie
szemszögéből alapból azért kezdtem el írni, mert minden blog és sztori, amit
eddig olvastam, ott lány szemszögből íródik az egész. Számomra már egy kicsit
egyhangúnak tűnt, ezért váltottam. De megint visszatérni egy lányhoz olyan más
volt - jó értelemben. Talán több ilyet fogok csinálni :)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Ha tetszett nektek, kérek
szépen komikat!!! Sokat segítene :)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Zenét megint adok,
olvassátok az mellett!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Jó
olvasást!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Minipötyipuding (Cathy R.)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">UI: Ehhez a fejezethez már
az előző blogomon kaptam megjegyzést. Az sem veszett el, legalul megtaláljátok
;)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;"><br /></span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/iaMGSfT5VtY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Jokerman; font-size: 36.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;">5.
fejezet - Ügy (2. rész)</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzDq-t-rVDFau6Z4WN0lhekX4AATqp3dvwPeul7tPNz0T2JJi63MxmC1ZrFDv78xoLgFkny4E97UzkI3skvnz389PIhOvAU740eamEH2n1MtQN3IZwxI1nLYx1iTCsvfKNTAPK4sCsCQ/s1600/5.+fejezet+2.+r%25C3%25A9sz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzDq-t-rVDFau6Z4WN0lhekX4AATqp3dvwPeul7tPNz0T2JJi63MxmC1ZrFDv78xoLgFkny4E97UzkI3skvnz389PIhOvAU740eamEH2n1MtQN3IZwxI1nLYx1iTCsvfKNTAPK4sCsCQ/s320/5.+fejezet+2.+r%25C3%25A9sz.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Chiller; font-size: 20.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;">- Ruby - </span></i><i><span style="font-family: Chiller; font-size: 20.0pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: 14.0pt;"> </span><span style="font-family: "Bodoni MT Black","serif"; font-size: 48.0pt;">S</span></span><span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">rácok,
meséljétek el neki, nekem van még dolgom. - mondtam, miután felmértem, hogy Guy
lemaradt kissé.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A sürgős dolgom nem várhatott tovább, ezért felrohantam az emeletre, hogy
átöltözzek. A csizma, ami aznap volt rajtam feltörte a lábamat és ez tompította
a rohanásomat. Ügyesen szlalomoztam végig a kaspók mellett a szobám felé.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A hely, ahová készültem elegánsabb öltözetet kívánt és mivel a nagy meleg miatt
megizzadtam, felkaptam magamra egy miniszoknyát és hozzá passzoló
halványrózsaszín blúzt. A koszos ruhákat a szennyes tartóba akartam hajítani,
de mivel dugig volt, csak mellé ejtettem. A tükörbe nézve nyugtáztam, hogy a
hajam nem úgy állt, ahogy reggel elkészítettem. Egy kis zselé rövid fürtjeimre
és már készen volt. Sminkemet nem bántottam, csak egy kis szemceruzával
erősítettem rá szemem körvonalára.<br />
Szemfestés közepette megszólalt a telefonom. Fél kézzel kutakodtam a
retikülömben, hogy vajon hová tehettem. Kijelzőjére pillantva egyfajta
nyugodtság fogott el, és felvettem:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Haló! - hangomat nyugodtnak hallottam. Nem úgy, mint a vonal másik oldalán
szuszogó személyt. Lélegzetvétele feszült volt, szinte fújtatott. Kurtán
üdvözült, aztán kiadta az utasításokat:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ruby, a megbeszélt helyre gyere légy szíves! - kiáltotta el magát.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Jó, de történt valami? - kezdtem megrémülni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nem, csak gyere! - követelőzött és lecsapta a telefont.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Moris szinte üvöltött velem. Úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Fél órája
beszéltem vele utoljára és akkor pontosan ugyan ezeket az adatokat beszéltem
meg vele. A szokott helyen a szokott időben..., mint mindig. Nem értettem,
miért hívott még egyszer és miért volt ilyen feszült a hangja. Mi lehet ilyen
fontos?<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Visszahívni nem akartam. A lépcsőn leérve intettem családomnak, belebújtam a
szandálomba és kiléptem az ajtón. A kocsiban csak Moris furcsa telefonhívására
tudtam gondolni és arra, hogy miért vagyok ennyire paranoiás. A klíma
állítgatásával voltam elfoglalva, mikor újra megcsörrent a telefonom. Fel
voltam készülve egy újabb különös beszélgetésre, amikor rápillantottam a
kijelzőre Leila neve láttán óriási kő esett le a szívemről.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Vezetés közben nem szerettem telefonozni, ezért Rihanna legújabb slágerért
kinyomtam a magnón, félreálltam és megnyomtam a zöld telefon gombot.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Szia! Bocs, hogy zavarlak. Csak azt szeretném kérdezni, hogy mi legyen a
mosással? Megcsinálod vagy megcsináljam? - válaszra várt. Kis hatásszünet után
beleköhögött a kagylóba. Kellett pár perc, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Leila, mosás, munka. Lassan összeállt a kép.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Te nem dolgozol ma este? - nyögtem ki végül - Mármint délután mondtad –
helyesbítettem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Délelőtt. - nevetett - Amúgy meg igen. Csak kettőre kell mennem Luishoz,
addig simán befejezem. - már rémlett valami. Kicsit déjà vu érzés fogott el.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ja, tényleg már mondtad. Köszi akkor.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Semmiség. Mikor jössz haza? - ezt a kérdést vártam. Mivel egészen biztos
voltam abban, hogy nem lát, elmosolyodtam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Még nem tudom, de sietek. - és letettem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egyik keskeny utcából a másikba fordulva odaértem a „megbeszélt helyre” Moris
nem kertes házban lakott, hanem ikerházban. Négy apróbb ház volt össze építve,
amit sosem értettem miért hívtak ikerháznak.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Kettőt kopogtattam a fa berakású tömör ajtón. Mint egy titkos kémjelzés, olyan volt
ez közöttünk.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Gyere be! - mosolygott, mikor kitárta előttem az ajtót. Hangjából eltűnt
minden feszültség. Mintha nem is vele beszéltem volna az előbb. Barátságos
mozdulatokat tett felém, hogy elkapja a kezemet és behúzzon a házba. Teljesen
össze voltam zavarodva. Mikor meg akartam kérdezni, hogy mi volt az előbbi
telefonhívása, rögtön közbevágott, belém fojtva a szót.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Le fog esni az állad! - kezdte fennhangon. Mint egy öt éves gyerek, olyan
izgatott volt. - Olyan dolgokat találtam! – ujjongása rám ragadt, mihelyt
meghallottam utolsó mondatát. De valami nem stimmelt. Észrevettem valami
furcsát, ami más az első perctől irritált, amikor beléptem a házba. Soha nem
éreztem még ilyet.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Na, az szuper. De figyelj Moris, mióta szereted te a lila színt? -
pillantottam a világító lila falakról egyenesen a szemébe. Akartam látni, hogy
ő is ilyen furán érzi magát a fal színétől vagy sem. Hiába néztem a szemébe,
meg se hatotta. Pókerarccal folytatta:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- A lilát? - tétovázott - Hát, izé… most mondd, hogy nem szép! - terelte a
témát. Más irányból közelített a témára.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Szépnek szép, de ... - nem tudtam levenni a szememet a falról - nem valami
férfias. - böktem ki végül.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem is vettem észre, de időközben kiment a konyhába. Egy csésze forróteát
rakott le elém és pár iratot.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ezeket találtam. - tette hozzá, miután a papírokat felvettem az asztalról. -
Még pár dolgot hozzáfűznék, ha nem bánod. Nem volt időm mindent leírni. - a
lapokat a kezemben forgattam, próbáltam áttanulmányozni a rengeteg kézzel írott
oldalt. Lassan bólintottam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- A jegyzeteimben a megfigyeléseimet írtam le. Nem találtam semmit konkrét
angyalokra utaló jelet. Sem adománygyűjtő akciót, se semmit. Aztán kicsit
mélyebbre ástam és felbukkant a városban egy név, ami talán mond valamit. - felkaptam
a fejemet - Darwin. Nem tudom, hogy ez mennyit segít. - szabadkozott. - Van még
két család, akiknek a vezetéknevük ugyanez. Sajnálom, hogy csak ennyit
találtam. - ismételgette önmagát - De ha minden igaz, nem kell elmennetek
innen, talán jó nyomon jártok. - szemében egy kis szégyent láttam. Nem csak
ennyit akart találni ...<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Ha már van három család, akikből kiindulhatunk -
gondoltam - akkor nem vagyunk elveszve. Talán ennyi idő után végre jó nyomon
járunk.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egy százdolláros bankjegyet toltam Moris elé, majd kisétáltam az ajtón. Az én
megbízható forrásom ismét remek munkát végzett.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ja, és Moris - tekertem le a kocsi ablakát - festesd át a falat!<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- A főbérlő ötlete volt a régi falak átfestése, nem az enyém. Sajnos ebbe nem
szólhatok bele. - röhögött.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
<i>Régi falak? De hát két éve lett
újrafestve ...</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><b><span style="color: #e06666;">Hogy tetszett a
fejezet? Kérlek mondjátok el a véleményeteket komment formájában!</span></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguaOEDsbt1TGtbd5xr17fJI2zlXmJAIgeRpoeeIz6DGM6tzK5ZEk3GKUWUmzPAPfHpEVI1y0ZYLJwbfl1NTcskOhh-ZWG0VBUMF6qKUYmOX40vCsXyOD2SbHgndH0uTHdWwfT45cinWA/s1600/elvalaszto63.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="31" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguaOEDsbt1TGtbd5xr17fJI2zlXmJAIgeRpoeeIz6DGM6tzK5ZEk3GKUWUmzPAPfHpEVI1y0ZYLJwbfl1NTcskOhh-ZWG0VBUMF6qKUYmOX40vCsXyOD2SbHgndH0uTHdWwfT45cinWA/s320/elvalaszto63.gif" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<b><u><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;">Hozzászólások az előző blogomból:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Csillagfény:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Sziaa!^^<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Először is azzal
kezdeném, hogy a blog nekem nagyon tetszik! Fogalmam sincs h hogyan de a sors
hozta h erre a blogra rátaláltam.. és nagyon örülök neki. :D<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Másodszor, bocs h
eddig az előző fejikre nem irtam de csak ma találtam rá a blogra.. sajnos :( De
ezen kivül pedig rám számithtsz mert amikor csak tudok majd irok a blogra
kommenteket,szavazok..stb.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Harmadszor pedig
sajnálom h csak kéthetente tudsz irni, de hát megértelek.. :)Hiszen egykor én
is iró voltam!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Na, nem is húúzom
tovább a szót.. :D Búcsúzok!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Millió puszi!♥<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Csillagfény*<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Jááj, az első megjegyzés *-*<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Csillagfény, rettenetes köszönöm a véleményedet! Nagyon jól esett,
amiket írtál. Amikor megláttam, alig hittem a szememnek és örülök, hogy tetszik
a blog :) És még egyszer meg ne próbálj ennyiszer bocsánatot kérni, mert nem
írtál előzőkhöz, meg csak most akadtál rá a blogra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Köszönöm a szavaidat, el sem tudod hinni, mennyire jól estek :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Vicky221:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nagyon tetszik, hogy ilyen sokszínűek a karaktereid. Ezer bocsi,
hogy én is ennél a résznél kezdem, de csak olvastam a fejezeteket egymás után
és őszintén szólva meglepődtem, hogy máris itt a vége - nincs több rész. :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Remélem hamar hozod a következőt is!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi: Vicky ^.^<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Twilight Cherry:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Tetszik a törid, nagy érdekes.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mára mondtad a frisset, úgyhogy ma még egy párszor megnézlek ;<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi♥<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Vicky221 !<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nagyon köszönöm a kommentedet! :) Nagyon örültem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Örülök, hogy várod a következő részt és hogy figyelemmel kísérsz
majd!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Cherry!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Neked is annyira nagyon köszönöm :) Azt is, hogy ennyire
érdeklődsz és várod a friss részeket és hogy írtál nekem. Sokat jelent!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Pusszantás<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">dalmuhka16:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia!Jottem es persze,hogy kommentelek!:)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Imadtam!!Minden fejezetet elolvastam es 30 perc alatt ki is vegeztem
annyira megfogott.Nagyon jol irsz es remele,hogy meg nagyon sok fejezetet fogsz
irni.Izgatottan varom a kovetkezo reszt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puxy:Dalcsok:X<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Dalcsok:X !<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Köszönöm, hogy írtál kommentet :) Nagyon jól esett. És annak még
jobban örülök, hogy megfogott a sztori. Gondoltam kicsit újítok és nem
Twilight-ról írok. Pedig arról is tudnék jó sokat ... :D<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Még egyszer köszi.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi!<o:p></o:p></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-27578278199217865502012-02-05T16:47:00.000+01:002012-09-01T15:30:28.990+02:005. fejezet - Ügy 1.rész<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Freestyle Script"; font-size: 20.0pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: "Freestyle Script"; font-size: 20.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Freestyle Script"; font-size: 20.0pt;"><br /></span></i></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Már itt is van a fejezet,
remélem örültök neki!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Kérlek
írjátok meg, hogy milyennek találjátok! Elég a véleményetek, nem kell
ömlengeni, hogy mennyire várjátok már a kövit (csak ha így van :D) de mégis
véleménye van mindenkinek. Ugye? :)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Ez dupla fejezet lesz,
ezért ez a része nem túl hosszú, de mégis valami. A második felében lesz egy
kis meglepi számotokra :$</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Zenét - mint mindig :) -
most is kaptok hozzá. Eredetileg nem adtam hozzá, de a változás után úgy
gondoltam fontos, hogy music mellett olvassátok az egészet. Egyrészt, mert én
is zene mellett írom, másodszor pedig, mert olyan zenéket válogatok amiket
szeretek és így jobban bele tudjátok élni magatokat a fejezetbe ;)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Jó olvasást!</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14.0pt;">Minipötyipuding (Cathy R.)</span></i><span style="font-size: 14.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/sEhy-RXkNo0?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 36.0pt;">5. fejezet – Ügy 1.
rész </span></b><span style="font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 36.0pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6pvRc86l9KKzTcwWc6F2XD3NKTi6BVOKZG2XDKDh5jkSamnAF9CdNxLrb6iLfu6oY1_UghbZJ2n-cRweNGRwZvlZDxKL5zs30bkiR8s3JB_S285oR5szQr2NcS_y-owoC0iNS6iy2Bw/s1600/5.+fejezet+1.+r%25C3%25A9sz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6pvRc86l9KKzTcwWc6F2XD3NKTi6BVOKZG2XDKDh5jkSamnAF9CdNxLrb6iLfu6oY1_UghbZJ2n-cRweNGRwZvlZDxKL5zs30bkiR8s3JB_S285oR5szQr2NcS_y-owoC0iNS6iy2Bw/s320/5.+fejezet+1.+r%25C3%25A9sz.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: "Curlz MT"; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;">- Bertie – </span></i><i><span style="font-family: "Curlz MT"; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: "Castellar","serif"; font-size: 36.0pt;"><span style="color: #351c75;">F</span></span><span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">el
voltam dobva. Igen, jól hallottátok. Izgalommal töltött el, hogy újra iskolába
mehettem. Annyira régen csináltam már ilyet, hogy teljesen ki is mentem a
gyakorlatból. Még csak július 14-ét írtunk, amikor kiderült a következő évi
programunk.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Családtagjaimból elég megosztó véleményt váltott ki a hír. Ruby kicsit húzta a
száját a tanulás gondolatától, de mihelyst rájött, hogy így talán találunk egy
angyalt, aki segít megtörni a családi átkot, már jobb szívvel vetette bele
magát az intézkedésbe.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
Ugyanis az ő feladata volt az irataink és nem létező bizonyítványaink
beszerzése. Ruby a ,,megbízható forrásaihoz” ment segítségért. Olyan
bizonyítványokat kellett csináltatnia, ami egy tanévvel korábbi adatokat
tartalmaz és hihető is.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span><span style="color: #351c75; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;">Igazából sohasem tudtam, hogy mi is valójában Ruby ,,megbízható forrása” . Az
igazság az, hogy meg akartam már kérdezni többször, de valahogy jobbnak láttam,
ha mégsem ütöm bele az orromat. Ki tudja? Talán egy titkos kémgyűlés sí maszkos
kommandósokkal vagy szamuráj harcosok … A lényeg az, hogy tőlük mindent
megtudhatott az ember, amire éppen szüksége volt.</span><span class="apple-converted-space" style="color: #351c75; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;"> </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">
Ruby soha senkit nem vitt magával, amikor a barátaihoz ment. Csak elhajtott
zöld kocsijával, majd két óra múlva visszajött. Az ügy máris el volt intézve.
Csak remélni mertem, hogy szegény beszerzőt nem zsarolja halálra.Most sem
intézte másképp. Mikor hazajött, ragyogó arccal üdvözölt minket, nyugtázva,
hogy minden rendben.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Sziasztok! Készen van minden iratunk, bizonyítványunk. – tette le táskáját az
asztalra. – Holnapután kell mennem érte.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- De hát azt mondtad, hogy kész van!? – nézett rá Leila tágra nyílt szemmel.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
Nem bírtam ki röhögés nélkül ezt a gondolatsort. Viccesen festett Leila mindig
is, amikor nem értett valamit.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Tudom, hogy azt mondtam kész minden. – magyarázta lassan Ruby. – De a kész
iratok – kihangsúlyozta a kész szót – még nem elhozhatóak addig, amíg valami
nagy ember nem írja alá. – forgatta a szemét.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Ja, most már világos. – kis hatásszünetet tartott, amíg Ruby levette
csizmáját.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Panaszkodott a meleg miatt és elmondta, mennyire nem kellett volna abba a
cipőbe mennie, mert teljesen feltörte a lábát.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
Miután végzett, lehuppant mellém a fotelbe. Nagy lendületével úgy hátralökte az
ülőkét, hogy akaratlanul bevertem a hátamat. Kedvem lett volna elküldeni
melegebb éghajlatra, de csak nyögtem egyet. Mostanában (vagyis hogy
pontosítsak, a baleset óta) rettenetesen ellustultam. Szégyenkeztem is, hogy
még Ruby-t sem volt erőm kiosztani.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Láttam, hogy Leilából mindjárt kitör a mondanivalója. Csak nem tudta, hogyan is
kezdje el. Körömreszelőjét forgatta a kezében, miközben kereste a szavakat.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
- És Ruby, - kezdte végül – azért tudnunk kellene, hogy milyen adatokat adtál
meg rólunk. – leesett, hogy miért volt ennyire feszült.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Nem akarta, hogy Ruby bármilyen létező adatot megadjon róla, mert az a régi
normális, démonmentes életére emlékeztette volna. Még ennyi száz év után sem
tudta feldolgozni, ami lett belőle. Pszichológushoz semmi értelme nem lett
volna elmenni. Mit mondhatott volna? <i>Őőőő, hát a problémám az, hogy egy démon
lett belőlem. De nem is akármilyen, hanem alakváltó, aki éjjelente
szellemtestet ölt és védtelen élőlények lelkét szívja ki. A ráadás ebben az
egészben az, hogy még élvezem is. </i></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">Szegény ember, aki ezt végighallgatta volna,
vagy diliházba záratta volna Leilát, vagy szívinfarktust kapott volna. Leila
egyéb segítséget csak tőlünk kapott, amit valljuk be, nem igazán értékelt.
Pasija pedig sosem volt, akinek elmondhatta volna minden baját. Még egyetlen élő
lénnyel sem osztotta meg végzetes titkát.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Ja, igen. El is felejtettem. – mondta Ruby. – Senkiről sem adtam meg olyan
adatokat, ami létező lenne. Csak kitaláltam okosan egy iskolát, ahova jártunk
mindannyian és régi lakásunk adatit sem hagytam ki. Holnapután mindent
elmagyarázok, mihelyst megjönnek a papírok. Nyugodjatok meg, nagyon szívszorító
sztorit fogunk előadni augusztusban. – mosolygott.<span class="apple-converted-space"> </span>- Guy jött le a lépcsőn.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Ruby, már itthon vagy? – bandzsított.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Neked is szia! – üdvözölte Ruby barátságosan.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Mi folyik itt? Hogy ment az ügyintézés?<span class="apple-converted-space"> </span><br />
</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14.0pt;"><span style="color: #351c75;">- Srácok, meséljétek el neki, nekem van még dolgom.</span><o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><b><span style="color: #e06666;">Hogy tetszett a fejezet? Kérlek írjátok meg nekem
komiban! </span></b></span>Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-22606827503838888082012-02-05T16:34:00.000+01:002012-09-01T15:20:36.765+02:004. fejezet - A levél<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Jokerman; font-size: 18pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: Jokerman; font-size: 18pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 13.5pt;"><br />
</span></i><i><span style="font-size: 14pt;">Kicsit
félve teszem fel ismét ezt a fejezetet. Tartok attól, hogy megint itt fog
megállni a rendszerem és becsődöl az egész. De bízom benne, hogy mégsem. :)<span class="apple-converted-space"> </span><br />
Állati tempóban rakom fel a fejezeteket és remélem így kapok majd hozzájuk
egy-két megjegyzést. Irtó sokat segítenétek vele.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Jó olvasást!<br />
Minipötyipuding (Cathy R.)</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/FlsBObg-1BQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Freestyle Script'; font-size: 36pt;"><span style="color: #351c75;">4. fejezet - A levél<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYWpXOauUaV22_3mbu_xmecINAjOqJsgw0xg3afjBluttgQvWjeJJhi9c0MgSz23BtfbRi5o2v3nJSjyELQKhva34egoXwERMw8jTSljHlNA5ogJBE3afY7OOUYrdbzBS8c-uKrYG5Sw/s1600/nyiltlevel-marfai-peter.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYWpXOauUaV22_3mbu_xmecINAjOqJsgw0xg3afjBluttgQvWjeJJhi9c0MgSz23BtfbRi5o2v3nJSjyELQKhva34egoXwERMw8jTSljHlNA5ogJBE3afY7OOUYrdbzBS8c-uKrYG5Sw/s320/nyiltlevel-marfai-peter.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Baskerville Old Face', serif; font-size: 18pt;">- Bertie -</span></i><i><span style="font-family: 'Baskerville Old Face', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Baskerville Old Face', serif; font-size: 48pt;">L</span><span style="font-size: 14pt;">evél. Ha meghallod
ezt a szót, mi jut eszedbe? A legtöbb ember izgatott lesz tőle. Vajon ki
írhatott neki? Talán egy rokon? Vagy a szerelme? Az teljesen mindegy. A lényeg,
hogy örül. Kivéve persze a hivatalos leveleknek. Azokban vagy az ember pénzét
akarják elvenni vagy rossz hírt közölnek, esetleg rá akarnak venni valamire …
Ismerős, ugye?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ha én levelet kapok, az első gondolatom a félelem, a rettegés és a
kétségbeesés, anélkül, hogy tudnám ki a feladó. Pár száz év alatt elég sok
levelet kaptam már, amiből okultam eleget.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nem szeretek levelet kapni. Számomra a levél akár sorsdöntő erővel is
bírhat. Kaptam már levelet arról, hogy egy szörnyeteg lettem, egy élőlényeket
pusztító rémség, és még ehhez hasonló aranyos írásokat. Ugye, most már értitek,
hogy miért féltem annyira, amikor meghallottam, hogy levelet kapunk? Első
gondolatom nem az volt, hogy ,,Vajon ki írhatott nekünk?” hanem az, hogy ,,Mi
történt már megint?”<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ha az embernek rossz emléke van valamiről, akkor azt utána soha többet
nem akarja látni vagy csinálni. Ez olyan, mint mikor jóízűen megeszel egy
hot-dogot, aztán kihányod az egészet. Kicsit undorító a példa, de remélem
érthető.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Csak ültünk a nagyszobában, népszerűbb nevén nappaliban, és vártunk. A
szépen berendezett szoba közepén volt a kórházi ágyam és körülöttem, illetve
mellettem a székek. Családtagjaim a székeken ülve meredtek maguk elé, vagy
halkan sugdolóztak. Leila és Ruby csendesen beszélgettek. A kisméretű dohányzó
asztalon hevert a levél. Guy csak ült és meredt szemekkel figyelte. Neki sem
voltak jó emlékei a levelekről. Destheni egy könyvet olvasott és néha
fel-felpillantott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Csak Esther hiányzott. Bár őszintén szólva, nekem kicsit sem, de ez
mellékes volt. Destheni a fel nem tett kérdésemre válaszolta, hogy shoppingolni
ment.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l1 level1 lfo2; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Na, szép! – fintorgott Leila fejcsóválva – De most
őszintén, várt tőle valaki valami mást?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l1 level1 lfo2; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Leila, én nem haragszom rá! – jelentettem ki, mielőtt
jobban beleveti magát a veszekedésbe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l1 level1 lfo2; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Óh, ezt örömmel hallom! – vigyorgott Esther. Egy
szempillantás alatt ott termett a semmiből. A rémület mindenki arcán
látszódott. Arcukra nézve csak azt tudtam leolvasni, ami nyilvánvaló volt.
Várták a következő menetet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l1 level1 lfo2; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Látom, még élsz. Remélem, drága kis öcsém hamar lábra
tudsz majd állni. Legközelebb, pedig tudd, hogy hol a helyed, különben nem
találok mellé. És a kis életed, huss… elszakadt. – gonosz, teljességgel
alattomos kacajban tört ki. A hideg kirázott ettől.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l1 level1 lfo2; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Majd legközelebb jobban vigyázok! – nyugtattam meg,
ügyelve hangom természetességét megőrizve. Igazság szerint ez nem gyávaság volt
részemről, csak nem akartam ismét kikezdeni vele.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Megvártuk, amíg drága Esther kipakolta az összes csomagját és lefáradt
közénk. A boríték még mindig ott hevert az asztal közepén érintetlenül. Szépen,
gondosan becsomagolva, címzettel és feladóval lefelé. Már csak fel kellett
bontani. Én még nem láttam, hogy ki adta fel. Gondoltam, maradjon meglepetés.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Nem teljesen szabályos körben helyezkedtünk el a dohányzóasztal körül.
Mint egy igazi szertartás, olyan volt ez az egész. Hátborzongató volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Destheni – mivel ő volt mindig is az olvasónk – felemelte lassan a
levelet az asztalról, vigyázva, hogy kárt ne tegyen benne. Megfontolt
mozdulatokkal kibontotta. A papírboríték szakadni készült a hajtás mentén. Majd
mikor kinyitotta teljesen, az asztalra helyezte a borítékot. Ugyan úgy,
címzettel lefelé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mindenki pisszenés nélkül figyelte, ahogy Des bűvölte a levelet. Vékony
ujjai apró lényekként dolgoztak. Már jócskán a délután második felében jártunk,
de még nem volt szükség világításra. Csendes, napsütéses nyári késő délután
volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Destheni megköszörülte a torkát, majd folyékonyan elkezdte olvasni a
levélben található hivatalosnak látszó szöveget:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Tisztelt Elsey Család!<br />
<br />
Népszámlálásunk és a számvetéseim alapján rádöbbentem arra, hogy a család
fiatalabb tagjai nem látogatják a városi iskolát. Ezt szeretném levelemben
bővebben kifejteni.<br />
Az erdő melletti otthonukban a legfrissebb adataim szerint:<br />
<br />
• Esther Elsey (22)<br />
• Guy Elsey (18)<br />
• Leila Elsey (18)<br />
• Bertie Elsey (19)<br />
• Ruby Elsey (20)<br />
• Destheni Elsey (19) lakik.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">A szüleik már elhunytak és egyéb rokonuk nem él a
közelben. A gyámság ez okból kifolyólag Esther Elsey-é. De mivel ő nem szülő,
ezért az egész családhoz intézem szavaimat.<br />
A 2001-ben kiadott törvény-módosítás szerint, egy gyermek minimum 22 éves korig
tanköteles, ha az anyagi háttérből kifolyólag jól él a család. Mivel a maguk
családja jól él, szeretném kérelmemet benyújtani, hogy az idei tanévtől kezdve
iratkozzanak be emelt szintű főiskolánkra. Ez csak annyiban különbözik egy
általános</span></i><span style="font-size: 14pt;"> <i>középiskolától, hogy magasabb fokon tanulnak a gyerekek.</i><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">A családjuk minden tagjának kötelessége ebbe az iskolába
járnia, kivéve Esthernek.</span></i><span style="font-size: 14pt;"> <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Neki csak ajánlott. Kérem Önöket, hogy az augusztus 10-én
zajló elbeszélgetésen jelenjenek meg, az összes iratukkal és régi
bizonyítványaikkal együtt. A helyszín a városi emelt szintű főiskolájának
épületében.<br />
<br />
Az együttműködést köszönöm: John Mitchel polgármester.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Amint Destheni befejezte az olvasást, letette a levelet gondosan az
asztalra és leült. A csend nem sokáig maradt meg.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Iskolába kell járnunk? – háborodott fel Guy. – Ez akkora
szívás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Ha jobban belegondolsz, akkor nem is. – mondta Ruby.
Mindenki kérdően felé fordította a fejét. – <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Keresünk egy angyalt, igaz? Ha beleolvadunk a
mindennapokba egy ilyen iskolában, akkor talán megtaláljuk. – a lelkendezés
ráragadt Leilára is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 42.55pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Jó ötlet! Vágjunk bele! Úgyis olyan régen voltam már
iskolában. – kuncogott Leila.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Őszintén szólva engem is megragadott ez a gondolat. Miért ne? Vágjunk
bele! – gondoltam.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;">Hogy tetszett a fejezet? Kérlek tudassátok nekem kommentben!</span></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-47856371525731855572012-02-05T16:22:00.000+01:002012-09-01T15:12:15.196+02:003. fejezet - A vég egy új kezdet<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: Elephant, serif; font-size: 18pt;"><span style="color: #351c75;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 14pt;">Itt is van az új fejezet csak nektek! Az
újrakezdés óta sikerült eléggé belehúznom a fejezet feltöltésekbe, nem gondoljátok?
</span></i><i><span style="font-family: Wingdings; font-size: 14pt;">J</span></i><i><span style="font-size: 14pt;"> <o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Zenét ismét kaptok a fejezethez, remélem
tetszeni fog! Írjátok meg véleményeteket, mert fontos a kritika. Ha nem
tetszett, azt is tudassátok, mert attól csak jobb leszek!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Jó olvasást kívánok! <br />
Minipötyipuding (Cathy R.)</span><o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></span></i></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/Pb-K2tXWK4w?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe><span style="color: #351c75; font-size: 13.5pt;"> </span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><b><span style="font-family: Chiller; font-size: 36pt;">3. fejezet - A vég egy új kezdet</span></b><span style="font-family: Chiller; font-size: 36pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUn9Yc9eFwl6u0kEhcGIqNpR9kxeufTyt_1Cv4ofWFKf1xiFho40i1kxaBfB0zCmWlzgSXrDV8DUvDW88pgbtwID-Yg5NZBI5a6y6eEcuCQNFd0aA5Do4umXmam8hpd8pmMrs6AAku2A/s1600/a+v%25C3%25A9g+egy+%25C3%25BAj+kezdet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUn9Yc9eFwl6u0kEhcGIqNpR9kxeufTyt_1Cv4ofWFKf1xiFho40i1kxaBfB0zCmWlzgSXrDV8DUvDW88pgbtwID-Yg5NZBI5a6y6eEcuCQNFd0aA5Do4umXmam8hpd8pmMrs6AAku2A/s320/a+v%25C3%25A9g+egy+%25C3%25BAj+kezdet.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: 'Cambria Math', serif; font-size: 18pt;"><span style="color: #351c75;">- Bertie -</span></span></i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: 'Colonna MT'; font-size: 72pt; line-height: 115%;"><span style="color: #351c75;">S</span></span><span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">ötétség. Érzéketlenség. Égető fájdalom. Ezek azok, amiket éreztem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Mozdulni sem tudtam. Belül magamnál voltam. Meg csak nem haltam –
gondoltam. Esthernek nem volt olyan szerencséje.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Amikor kidobott a csukott, üvegezett ablakon szerencsésen földet értem.
Egy démon megöléséhez azért kicsit több kell, még akkor is, ha az a démon
alakváltó és nappal emberi formát ölt. Esther ezt tökéletesen tudta, éppen
ezért próbálkozott még rémisztőbb mutatvánnyal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Annak idején, mielőtt démonok lettünk, nem ismertük egymást korábban.
William ügyelt arra, hogy különböző városokból és országokból válogasson
magának talpnyalókat. Engem Angliából szerzett, - mert erre más szó nincs –
Ruby-t török területről, Leilát Kanadából, Guy-t Itáliából- ismertebb nevén
Olaszországból, Esthert Németországból és Destheni-t egyiptomi országrészről.
Mert ugye az nem számít, ha különböző területekről eltűnik pár tini. Volt ám
esze az öregnek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Társaimmal csak az átváltozás után ismerkedtem meg. Életveszélyesek
voltunk, ezért William a szertartás után egy barlangba zárt minket. Létünk
fennmaradásához mégis szükséges volt táplálék, de amíg az átváltozási folyamat
nem ért véget, nem mehettünk el.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Csak ültünk a barlangban és vártunk. Félreértés ne essék, nem William-re
vártunk. Több levelet hagyott nekünk, amiben leírta, hogy mi történt vele és
hogy velünk mi lesz. Részletese levelet kaptunk ám! Következő életünk minden
mérföldkövét leírta. Emberi életemből nem maradt meg sok, de ezeket a napokat
soha nem fogom elfelejteni. Amikor Destheni felolvasta a levelet mindenki
kigúvasztott szemmel és tátott szájjal meredt maga elé. Emlékszem, hogy
Destheni hangja néha elcsuklott és a szája szélét harapdálta, hogy megfékezte
kitörni vágyó könnyeit. Esther ezt a levelet viselte a legnehezebben. Meg sem
mozdult órákon keresztül, csak csendesen csurogtak le a könnycseppek sorra az
arcáról. Önmagát meghazudtoló – igen én is ezt gondoltam. Akkor még
kedvesebbnek hittem, mert fájdalma és elhagyatottsága együttérzésre utalt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Egy nővérke, aki kedvesnek látszik – igen, ezt még hangosan is fájdalmas
kimondani.. Amint átváltozásunk teljes lett, ki tudtuk magunkat szabadítani a
barlangból. Az erős kősziklát ketten simán eltoltuk az útból, így helyet engedve
szabadítottuk rá magunkat a világra. Soha nem felejtem el az első estét. – Ez
olyan, mint mikor az ember először csókolózik vagy ül fel a hullámvasútra. –
Örök emlékként él a szívembe védődve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A barlangból délután felé szabadultunk ki. William, levelében erről is
részletes tájékoztatást adott – mily kedves gesztus volt tőle. Leírta, hogy
minden este 7-8 óra körül testünk eltorzul, elveszítjük emberi alakunkat és
csupán lelkek leszünk a sötét éjszakában. Lelkek, akik élőlények lelkével
táplálkoznak. Ez a fennmaradásunk éltetője. Kicsit morbidan hangzik és az is.
Egy szörnyeteg vagyok, aki más élőlények lelkét szipolyozza ki. – Még a
beismerés is fájdalma. Éppen ezért gyűlölöm magam, azt a lényt, akivé váltam.
De ha nem táplálkozom, eltűnök. És most jön a Joker-kérdés: ha ennyire utálom
magam, akkor miért nem lettem még öngyilkos? – Jó kérdés. A válasz nagyon
egyszerű: úgy éreztem, hogy valamiért maradnom kell. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Többször próbálkoztam már minden félével, amivel megölhetem magam, de a
legfájdalmasabb dologra mégsem voltam képes soha. A célom még ismeretlen
számomra, de talán egyszer csak kiderül majd.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Addig is vigyázok magamra, mert drága nővérkém még a végén tényleg
örökre megszabadít minden szenvedésemtől. Esther figyelmesen követte annak
idején annak a levélnek a felolvasását, amit Destheni olvasott. Miszerint ,,A
démon, mint már a korábbi irományomban beszámoltam róla – szinte
elpusztíthatatlan lény. Felmerülhet bennetek az a kérdés, hogy miért csak
szinte … Nekünk az egész testünkön egy pont van, amit ha felsértenek, vagy
megszúrnak, meghalunk. Sem a testünk feldarabolása, sem a szitára lövés, sem a
fejünk levágása nem öl meg. Csak, ha a tarkónkon lévő pici kidudorodást
felsértik. Amint felsértik égető, sikító hang szalad ki a kis lyukon és a démon
lelke távozik a testből. Ha ebbe a pontba beleszúrnak valamit, az végzetes is
lehet, de akkor a visító hang elmarad. Ha szerencséje van a démonnak még időben
meg lehet menteni, de ehhez egy különleges szer szükséges, amiről majd később
beszámolok.”<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Esther erre a levélre figyelt oda a legjobban. Már ekkor kialakult benne
ez az önvédelmi reakció. </span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Szegénykém nem bízott meg igazán senkiben, csak saját magában. Igaza is
volt. Az ember – még ha démon is – soha nem tudhatja, hogy éppen ki akarja
hátba támadni. Mint ahogy a mondás tartja: legjobb védekezés a támadás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">A kis akciója miatt nem haragudtam rá. Csak azért tette – remélhetőleg –
mert nem akarta, hogy bárki meglássa a gyenge oldalát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Bőven volt időm ezen gondolkozni, miközben ájultan hevertem, akár egy
partra vetett hal. Meg sem bírtam mozdulni. Esther éppen a fő verőeremet
találta el aranyos üvegszilánk darabkával, ezzel megbénítva egész testemet. Az,
az aranyos mosoly,a mit utoljára láttam az arcán, már tervének a része volt.
Direkt nem találta el a fő eret pontosan. Akkor remélhetőleg meghaltam volna és
testvéreim minden valószínűség szerint megölték volna őt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">De mivel ez nem következett be, két pokoli égés közepette várhattam amíg
felébredek. Fogalmam sem volt mennyi ideje nyomhattam már az ágyat. Néha volt,
hogy be-beugrott valami kis kép. Talán már ébredeztem. Destheni aggódó arcát
láttam már kicsit sűrűbb villanásokban. Valószínűleg itt gubbaszt mellettem –
gondoltam. Majd egyre élénkebb, valóság hűbb képek jelentek meg. Úgy látszott,
nem haltam meg, csak ébredeztem.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">
- Mindenjárt teljesen magához tér! – visította Ruby. Ezt nem hiszem el, itt az
egész família…<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Na, végre. – hallottam Leilát. Az alakjuk egyre jobban rajzolódott ki
a szemem előtt. Nem tudtam hány napig lehettem ágynak dőlve, de biztos voltam
benne, hogy minimum egy. Leilán nem ugyan az a ruha volt, mint azon az estén.
Hosszú, fekete haja sem így volt feltűzve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Bertie, hallasz? Hahó!! – kapkodott a szemem előtt. Válaszom egy
nyögés volt, de úgy látszott, ez őt teljesen ki is elégítette. – Ááááá,
felébredt! – visította.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Ne visíts már! – kaptam szeme elé a kezem. Nem számítottam rá, hogy
ennyire nagy a fény.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Jó, jó sajnálom! – fojtogatott ölelésével. – Örülök, hogy jól vagy! –
szívesen válaszoltam volna, de levegőt sem kaptam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nem fáj semmid? – tudakolta Ruby. – Várj, feljebb emellek. – Ágyam
hátulját egy gombbal kioldotta és lassan feljebb tolt. Egy kórházi ágyon
feküdtem! Egy állíthatós kórházi ágyon feküdtem!!! Durva …<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Így már jobb, ugye? – tudakolta nyájas hangon a ,,doktor nénim” Nem
szerettem a nagy felhajtást magam körül, és amikor megláttam a kórházi ágyat
meg a sok embert magam körül, okádni tudtam volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Igen, most már mesés. – nyeltem egy nagyot. A továbbiakban
kérdezősködtek. Mindent tudni akartak, amit éreztem. Majd, mikor megnyugtattam
őket, hogy minden rendben van Ruby kijelentette:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"> - Akkor remek ellátást adtunk. Az
üvegszilánkot kicsit nehéz volt kioperálni belőled, de sikerült!! – mosolygott
elégedetten.</span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">
A szobában mindenki ott volt, kivéve Esther. Lányok az ágyam mellett ültek, Guy
pedig kicsit távolabb egy széken. A műtét lent volt a pincében.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Bertie, fel tudsz majd állni? – kérdezte Ruby
aggódó arccal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Nem kell neki felállnia. Majd itt olvassuk
fel a levelet. – vágott közbe Des.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">- Milyen levél? – tudakoltam. Semmi válasz.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">
Körbenéztem a szobán, hátha valaki arcáról le tudok valamit olvasni, de semmi.
Vajon jó vagy rossz a hír? A hideg futott végig a hátamon, a levél hallatán.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Hogy tetszett a fejezet? Kérlek tudassátok velem és írjatok kommentet!</b></span><o:p></o:p></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-32712273391397012122012-02-05T16:02:00.000+01:002012-09-01T15:12:56.126+02:002. fejezet - Meglepetés<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Matura MT Script Capitals'; font-size: 18pt;">Sziasztok!</span></i><i><span style="font-size: 13.5pt;"><br />
Siettem ennek a fejezetnek a feltöltésével is, remélem, sokan elolvassátok
majd! Zenét ismét kaptok hozzá!</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: #351c75;">Kérlek titeket, hogy dobjatok nekem egy kommentet, mert nagyon jól esne.
<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-size: 13.5pt;">Jó olvasást kívánok mindenkinek.<br />
Minipötyipuding (Cathy R.)</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/rywUS-ohqeE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Brush Script MT'; font-size: 36pt;"><span style="color: #351c75;">2. fejezet - Meglepetés <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPlxOdWAD9gOk7yC25I72VseizkVpHzXpNiGP64Kbr7VtuHQfKspN3aqVJvd_aHf65GFAtOXgrIWKWldEfOq464CX5695Us3dJRzKXIyIEcoU6wLJZyXYAdiaB_Ihb5RYSOaZGwRkrFQ/s1600/meglepet%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPlxOdWAD9gOk7yC25I72VseizkVpHzXpNiGP64Kbr7VtuHQfKspN3aqVJvd_aHf65GFAtOXgrIWKWldEfOq464CX5695Us3dJRzKXIyIEcoU6wLJZyXYAdiaB_Ihb5RYSOaZGwRkrFQ/s320/meglepet%25C3%25A9s.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; font-size: 18pt;">- Bertie - </span></i><i><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-family: Chiller; font-size: 48pt; line-height: 115%; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: #351c75;">A</span></span><span style="color: #351c75;">mint közelebb értem az ajtómhoz, egyre kíváncsibb lettem. Destheni
hangját csak hallottam, de nem tudtam kivenni, hogy miről beszélt. Bíztam
benne, hogy ha közelebb érnek jönnek, hallani fogom. Lassan jöttek fölfele a
lépcsőn.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egyetlen szerencsés dolog a környezetemben a házunk. Az ember azt gondolná,
hogy ahol hat tini lakik, az maga a pokol: energiaitalos dobozok, sörös doboz,
félig megevett pizza, cigi és irtó nagy kupi. De a mi házunk nem ilyen.
Meglepően … Azért jó, hogy négy lánnyal élek együtt, legalább őket érdekli a
dolog. Ha rajtam múlt volna, nem szenvedett volna hiányt a ház az előbb
felsoroltakból. Az alsó szinten elég sok szoba volt, de hát az egész ház egy
nagy labirintusnak kinéző dolog volt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Az idők során nagyon sokat költöztünk. Végigjártunk minden helyet, hogy
megtaláljuk az angyalt. Ez persze soha nem sikerült, még csak nyomokat sem
találtunk. Lassan ennek már 300 éve. Folyton új helyre kellett mennünk, ahol
nem töltöttünk sok időt. Új ház, új környezet, aki már költözött, az tudja milyen
érzés. Volt, amikor nem is jártunk legalább 100 évig iskolába. Most, végre
letelepedtünk itt. Ruby szerint itt jó nyomon járunk, ezért építettünk egy
házat. Az iskolába is beiratkoztunk már, sajnos. Nem volt nagy dolog ez az
egész, csak a szokásos. Új ház, ami tele volt üres, elhagyatott szobákkal. Ezt
az űrt valakinek ki kellett töltenie és az nem én voltam. Belém tényleg csak
hálni járt a lélek.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Szobám az emeleten volt, mint mindenki másé. Szerencsémre közel volt a
lépcsőhöz, ezért mindig hallottam, ha valaki feljött. Alvásra nem nagyon volt
szükségem, ezért nem is okozott ez akkora gondot. Guy mindig tapintatosan
figyelt arra, hogy pont akkor jöjjön fel a lépcsőn, amikor én éppen relaxáltam.
Már kívülről tudtam, hogy melyik puha lépcsőfok hol helyezkedik el.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Közelebb mentem az ajtóhoz, szinte neki nyomtam a fülemet, hogy halljam, miről
beszélnek. Alig mertem lélegezni, nehogy meghallják, hogy mit csinálok, Esther
ennél jobban semmit sem utált. Hangjukat egész közel hallottam már a lépcső
tetejéhez. Majdnem felértek. Teljesen nekidöntöttem az ajtónak.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Esther füle több volt, mint kiváló. Becsuktam a szememet, szempilláimat alig
mozgattam, óvatosan a szememen pihentettem. A földön ülve gubbasztottam, mire
ők egyre feljebb lépdeltek:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- De miért pont így fogod fel ezt? – szinte már suttogott Destheni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Mert, egyszerűen szét megy tőle a fejem! Megbolondulok ettől, érted? Drága
William ilyen szörnyeteggé tett engem, aztán lelépett. Én meg keresek egy
elmebeteg jó tündért, aki nagy kegyesen segíthet annak a rohadéknak. Mi a jó
lesz nekem, nekünk abból, hogy megmentjük őt? – pattogott Esther.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nekünk ez az életcélunk és ezt te is tudod! - Nyugtatta.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- De tönkreteszi az életemet! És a tiéteket is. Már tönkretett azzal, hogy
ilyenné tett és ezt is tovább fokozza.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Én teljesen értelek, de …<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Nincs de – vágott közbe Esther – egy rohadék! Csak kihasznál minket, hogy
saját magát mentse.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Teljesen le voltam fagyva. Nem erre számítottam Esther-től. Esther volt a
legnagyszájúbb lány, akit semmi sem érdekelt. De egy dolgot ő sem szeretett: ha
kihasználták. Hát igen, voltunk ezzel még így páran ... Csak azt nem tudtam,
hogy őt ez ennyire megviseli. 300 év alatt megismerhettem volna jobban, de soha
nem vitt rá a lélek. Most meg kiderült, hogy ő is úgy gondolja, mint én.
Legszívesebben feltéptem volna az ajtót és kérdően a szemébe néztem volna.
Ábrázatomról talán le tudta volna olvasni, mennyire meg voltam lepődve.
Szemeiből talán ki tudtam volna venni, hogy mit érzett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;"><br />
Ebben a pillanatban nagyon úgy látszott, hogy maradt benne emberi érzés.
Megbántottság? Sértődöttség? Ki tudta?... Pont nem őt képzeltem el úgy, hogy
megért engem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Észre sem vettem, hogy merev testtartásban ültem, mégis minden végtagomat
ernyednek éreztem. A döbbenettől, a mosoly is ráfagyott az arcomra. Csak ültem
és bámultam magam elé.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Hallgattam tovább a beszélgetést, bízva abban, hogy megtudok valamit. Csak
gubbasztottam ott és próbáltam felfogni, miről volt szó. Hirtelen elkezdett a
fülem zúgni, a fejem teteje meg viszketni. Nálam mindig így ment ez. Ha
elkezdett zúgni a fülem, társult hozzá valami viszketés is. Fura egy dolog, még
egy démontól is.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Odakaptam a kezemet a gyötrő fájdalom helyéhez. Abban a pillanatban nekiütődött
az ajtó kulcslyukában lévő kulcs nagy, vaskos autót ábrázoló kulcstartója az
ajtónak. A kezemmel sikerült akkorát löknöm rajta, hogy le is esett. Csörömpölő
hanggal ért földet a kulccsal együtt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
A szívem egy pillanatra kihagyott, aztán hallgattam a reakciót. A két lány
abbahagyta a beszélgetést. Egy lélegzetvételnyi szünet volt csak, de egy
örökkévalóságnak tűnt a dolog. Majd folytatták:<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Des, tudod mi az a dolog, amit még ennél a helyzetnél is jobban utálok? –
szinte mosolygott a hangja. Összeszorítottam a fogaimat és vártam.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Lebuktam. Ezt mindketten tudtuk. Ő győzött. Hangjából eltűnt minden
megbántottság, a régi volt ismét. A gonosz Esther, aki mindenkit meg tudott
alázni. Most én voltam a soros. Hangja egyre közelebb ért az ajtóhoz.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- A hallgatózást. – el tudtam képzelni elégedett arcát, ahogy a szavakat
kiejti. A szobában sötétség uralkodott, így pontosan láttam a világosságot az
ajtó alatt beszivárogni. Esther árnyéka egyre közelebb ért az ajtóhoz. Magas
sarkújának kopogását tökéletesen hallottam. Szemhéjamat összeszorítottam, de
csak az ajtó másik oldalán történő jelenetet tudtam elképzelni. Mozdulni sem
mertem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Félreértés ne essék a dologban. Nem attól féltem annyira, hogy elbánik velem,
esetleg megver vagy még rosszabb. Ettől nem féltem. Az, hogy egy lány elbánik
velem, elég nagy szégyen, főleg egy fiú számára. De Esther nem volt kispályás.
El tudott bánni velem testileg is, én még nem voltam annyira erős, mint ő. Ha ő
rászáll valakire, azt kikészíti. Nem rettegtem tőle annyira, de rosszban sem jó
vele lenni. És természetes, hogy aki árt neki, annak ő is fog ártani.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Mire készülsz? – akarta tudni Destheni. Semmi válasz.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Esther nagy lendülettel kivágta a szobaajtót, ami mögött ültem. A lendülettől,
amivel az ajtó tolt el magától, teljes erőből nekivágódtam a falnak. Fejemet és
a gerincemet nagyon beütöttem.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Ó, hát kit látnak szemei? – mosolygott Esther gonoszul. – Úgy látom, nem
tanultál eleget.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Egy mozdulattal felkapott a földről és a ruhámnál fogva a magasba emelt. Semmit
nem tudtam tenni, mert annyira fájt a fejem. A kábulattól alig láttam valamit.
Még egyszer a szemébe tudtam nézni erőtlenül, aztán csak üvegszilánkok
csörgését hallottam. Zuhanás.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Olyan jó érzés volt zuhanni. Mintha a lelkem kikelt volna belőlem – persze nem
úgy, mint esténként szoktam – és csak szállt. Ehhez foghatót még soha nem
éreztem. Talán, mert még soha nem dobtak ki a zárt ablakon keresztül. Először
fel sem fogtam, hogy mi történt, de utána rájöttem. Ez Esthernél semmi. Ő
akárkivel megcsinálja ezt. Egy ember élete nála semmit nem jelent, és a
testvére élete sem. Tudta, hogy úgy sem fog megölni. Ennél többre lesz
szüksége.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Nem volt szerencséje. Az ablakos trükkért két pont neki, de nem jött össze,
hogy megöljön. Zuhanás közben sikerült átfordulnom, így talpon érkeztem.
Visszanézve Esther elégedett arcát láttam egy pillanatra az ablakban, aztán
eltűnt.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Jól vagy? – sietett hozzám Destheni.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
- Semmi bajom. – nyögtem. Összeszedtem magam és bementünk a házba.<span class="apple-converted-space"> </span><br />
<br />
Amikor felálltam iszonyú fájdalom és égés hasított a tarkómba, aztán
elsötétedett minden …</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #e06666;"><b>Milyennek találjátok a fejezetet? Kérlek, írjátok meg!</b></span><o:p></o:p></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-3370276178308962242012-02-05T15:38:00.002+01:002012-09-01T15:13:03.764+02:001. fejezet - Költözés<br />
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="color: #351c75;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b><br />
<br /><span style="font-size: medium;">
Meghoztam az első fejezetet nagyon gyors tempóban. Úgy látszik minden nagyon
jól halad, úgyhogy kérlek titeket, hogy KOMMENTELJETEK, mert kíváncsi vagyok
pár véleményre. Igazándiból csak így fogom megtudni, hogy jó-e amit csinálok.
Aki csak most kezdi el a sztorimat olvasni, arra ez jobban vonatkozik.Zenét is
kaptok mellé, mert én is azzal írtam és sokkal jobb így olvasni, de ahogy
gondoljátok!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: #351c75;">Kellemes olvasást!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<i><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: #351c75;">Minipötyipuding (Cathy R.)<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/YgFyi74DVjc?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: 'Curlz MT'; font-size: 26pt;">1. fejezet - Költözés</span><span style="font-family: 'Curlz MT'; font-size: 26pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcBMB_8kweTVADX73jgcSxPYbSSFNpRLe9jGKDY9uQVolideYDAEKAw0C2POG79vo5fds0TgvEnd6PCfn_1IRqvCHQc7zhGG1O9a0Xd2p6eTzadTwjcKkzi-vYAGPR3FM4VSTAjPpQYA/s1600/k%25C3%25B6lt%25C3%25B6z%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcBMB_8kweTVADX73jgcSxPYbSSFNpRLe9jGKDY9uQVolideYDAEKAw0C2POG79vo5fds0TgvEnd6PCfn_1IRqvCHQc7zhGG1O9a0Xd2p6eTzadTwjcKkzi-vYAGPR3FM4VSTAjPpQYA/s1600/k%25C3%25B6lt%25C3%25B6z%25C3%25A9s.jpg" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 22pt;">- Bertie -</span></i><i><span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 22pt;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 13.5pt;">,,</span><span style="font-family: Algerian; font-size: 36pt;">Sz</span><span style="font-size: 14pt;">eress! Kérlek, kérlek,
ne hagyj el! Szeretlek!”</span><span style="font-size: 14pt;"><br /></span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Leila, kapcsold már le a Tv-t! Idegesít ez az
ömlengés.</span></span><span style="color: #351c75; font-size: 14pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt;">- Jól van már! – és végre lekapcsolta.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Köszi, egy életre leköteleztél! – fintorogtam rá.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Egy életre, mi? – mosolygott vissza. Annyira bírtam Leilaban, hogy felvette a
vicceimet és visszavágott.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Ne csináljátok már! – vágott közbe Destheni – utálom, amikor ilyenek vagytok!<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Milyenek? – kérdeztük egyszerre Leilaval.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Jaj, nyugi Des, csak hülyéskedünk – folytatta Leila egyedül, amit kicsit sem
bántam, mivel ő sokkal jobban értett ahhoz, hogy Desthenit lenyugtassa. Nekem
soha nem ment, mindig csak jobban összevesztünk. Kiabálás és kiabálás. És nem
lett jobb. – Ne vegyél mindent ilyen komolyan!<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">Apánk - vagy jobb lenne úgy fogalmazni, hogy teremtőnk – teremtett egy csomó
démont száműzetése előtt. Csak sajnos a drága arra nem gondolt, hogy
egyet-kettőt vele együtt elátkoznak. Rólunk,- hatunkról- nem tud senki az
angyalok közül. Régen legalábbis nem tudtak, különben mi is ugyanolyan sorsra
jutottunk volna, mint William. Leila, Destheni, Ruby, Guy, Esther és én
maradtunk egy rakáson. </span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">Mondhatnám úgy is, hogy egy rakás szerencsétlenség az
egész csapat. Maradtak még páran, akik a rokonaink, de róluk nem tudtunk
semmit: Stev és Anabel külön utakra mentek, amit nem is csodálok. Nekik most
már nem volt életcéljuk, hogy William-et kiszabadítsák, ha még egyáltalán élt
valahol.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">Talán Leila volt itt a legnormálisabb. Igaz, néha rátört a ,,két perc” vagy
inkább ,,két óra” , de akkor sem volt különösebb bajom. Jó volt néha kicsit
beszélgetni valakivel, főleg ha egész nap össze voltam velük zárva. Ami biztos:
Destheni-től megőrültem volna.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Különben is, Leila csomagolj be, nemsokára indulunk! Bertie, te már kész
vagy? – hasított agyamba Destheni hangja. Jobbnak láttam, ha nem szólok semmit.
Leila válaszolt helyettem. Ő úgyis jól ismert, és tudja, hogy még csak a
bőröndöt sem vettem elő.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Én már becsomagoltam. Ha nem zavarna, itt vannak a bőröndjeim. – válaszolt
pimasz hangon.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Várjatok! – rohant be Ruby a szobába – Várjatok! Mondanom kell valamit, amitől
talán megváltozik minden.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Na, végre valakinek eszébe jutott! Ezt próbáltam elmondani már mióta! De
megengedem Ruby-nak, hogy ő közölje a hírt, ha már ennyire rohant, hogy
meglepjen. – néztem végig Rubyn, aki még mindig lihegett – Nem rontom el az
örömét! – és végig mosolyogtam a kis családomon.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">Már végre mindenki megérkezett és lélegzet visszafojtva várták a csattanót.
Ruby kicsit fel volt dobva, így nem tudta hatásosan előadni:</span></span><span style="color: #351c75; font-size: 14pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt;">- Na, szóval, megbízható forrásokból tudom, - ezt nála azt jelenti, hogy nem
megbízható a forrás és nem is akarja, hogy megkérdezzük, honnan tudja - hogy
az, akit keresünk, itt van valahol a közelben. A jó hír ebből következik: nem
kell elköltöznünk. – hadarta.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">Kicsit, mintha kódokban beszélt volna: ez a ,,akit keresünk” kijelentése nem
hiszem, hogy mindenkinek ilyen gyorsan beugrott volna. Főleg, ahogy elnéztem
Guyt, azt hiszem igazam volt. Guy most kelt fel és ilyenkor úgy néz ki, mint
aki alig él. Na ez valamilyen szinten igaz, de ebbe most ne menjünk bele.</span></span><span style="color: #351c75; font-size: 14pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt;">- És arról fogalmad sincs, hogy ő ki lehet? Mármint azt tudom, hogy egy angyalt
keresünk, de hogy személy szerint ki lehet? – vágott közbe Guy. Úgy látszik
elkapta a fonalat.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Nem, azt sajnos nem tudom.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- De könnyű kideríteni. Csak le kell ellenőriznünk, hogy ki költözött a városba
mostanában. – mondta Destheni.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Nem olyan könnyű a dolog, mert nem biztos, hogy a városban lakik. Mivel nem
jártunk eddig iskolába, elég nehéz lenne kideríteni, hogy a városba ki
költözött. Már kutattam, és mostanában senki se költözött ide. A szomszédos
városokat nem néztem meg, mert értelme nem lenne.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Végül is igaz. – értett egyet Destheni.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">További kérdések is merültek fel testvéreimben, amik engem, őszintén szólva
kicsit sem érdekeltek. A konyhában voltunk az asztal körül. Mindenki a másikat
figyelte. </span></span><span style="color: #351c75; font-size: 14pt;">Ruby szája be sem állt, annyira fel volt pörögve. Igyekezett mindenki
kérdésére felelni. Leila-t dobta fel a hír a legjobban. Ő intézte a legtöbb
kérdést Ruby felé és majd’ kicsattant a mosolytól. Ha ezt tudtam volna, nem
mellé ülök. Másik oldalamon Ruby ült, mellette pedig Guy. Őt is feldobta a
téma, de csak bólogatott nagy általánosságban. Neki a beszédhez és az önfeledt
hangulathoz jó társaság kell, és mit ne mondjak, Destheni mellett ezt nem éppen
kapta meg.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">
Amikor unatkoztam általában próbáltam feldobni a hangulatot. Szegény Guyra fért
volna most rá leginkább ez, de most kivételesen uralkodtam magamon, mert elég
fontos téma volt éppen megbeszélés alatt. A sok hasztalan kérdés után végre eljött
az, ami engem is érdekelt.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- És ha megtaláljuk őt, akkor mit teszünk vele? – suttogta Guy.</span></span><span style="color: #351c75; font-size: 14pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt;">- A legjobb lenne, ha végeznénk vele. – vicsorgott Esther. Tényleg nem tudtam
mi hiányzott eddig. Esther egy árva szót sem szólt eddig. Úgy látszott, mélyen
érinti a dolog. Ez pont, hogy nem vallott rá. Ő mindig mindent lazán vett.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">
- Szerintem nem kellene. Talán segíthet nekünk. – vágott közbe Destheni és
kezét Esther feszült kezére tette. Esther szorítása nem engedett, de halványon
rámosolygott Des-re. – Amikor William eltűnt, akkor nem biztos, hogy az
angyalok megsemmisítették. Lehet, hogy az átok, valóban átok és még él valahol.
Először ezt kell kiderítenünk.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Igaza lehet. – mondta Ruby.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- De ha megtaláljuk őt, akkor sem biztos, hogy akar velünk beszélni. –
folytatta Leila – Mi van akkor, ha nem hajlandók segíteni?<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Szerintem ezen még nem kellene gondolkoznunk. Először találjuk meg őt, aztán
kitaláljuk, mi legyen. – javasoltam.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- És ha megismernek idő előtt? Elmenekülnek, mielőtt csinálnánk valamit. –
mondta Leila fojtott hangon.<br />
</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: 14pt;">- Bízzunk benne, hogy nem így lesz. Annyi ideje keressük már őt, hogy talán
végre jó nyomon járunk. – mosolygott elégedetten Ruby.<br />
- Szerintem első lépésben mindenki figyelje az angyalokra utaló jeleket.
Elsősorban a családi jelképüket. – suttogta Destheni.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;">-Jó ötlet. És szóljatok, ha találtatok valakit. – zárta le a
beszélgetést Guy. Mindenki bólintott és sorjában elmentek. Gyorsan Esther után
akartam menni, de mire észbe kaptam, már el is ment.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: 14pt; text-indent: 42.55pt;">A délután többi részében is akartam vele beszélni, de sehol nem találtam. Ha
vacsoraidő előtt nem kerül elő, akkor utána már akárhol kereshettem volna,
veszett ügy. Felmentem a szobámba, de nem jutott eszembe semmi értelmes. Azután
egyszer csak meghallottam Destheni hangját a lépcsőfordulóban, amint Esther-rel
beszélt.</span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">
Ki kellett mennem a szobámból, hogy meghallgassam miről volt szó. Érdekes
beszélgetésnek lettem fültanúja…</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 18.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="color: #741b47;"><b>Ha tetszett a fejezet, kérlek mondd el a véleményedet!</b></span><o:p></o:p></span></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8804211670410646478.post-80853509422163645772012-02-05T15:18:00.000+01:002012-09-01T14:37:22.665+02:00Prológus - Lila Rózsa<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Sziasztok!</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Meghoztam a történetem bevezetését újra :) Remélem megfog titeket a
történet és szívesen olvassátok majd a blogomat! A zene, a Kiss from a Rose című szám amúgy az egész történet főcímdala.</span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><br /></span></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">UI: Az előző blogra kaptam ehhez a bejegyzéshez kommentet, tehát azokat
is átmásoltam és megtaláljátok őket kicsit lejjebb!</span></i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #351c75;"><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><br /></span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/ateQQc-AgEM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;"><span style="color: #351c75;">Lila Rózsa - Prológus<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg27vJe2UIxkUYBhAr7UgQnDbUe90N6VG5F3bkNXjOPWJLdOjL2F9W-dMLSKmwrR3Fal9TU1xNJtNPFjF0NICZ4HQWYaybypjQcZOp9wXiVQUfkgm0GRfzuyeZJAUJEOKwgfuK_dHMnGQ/s1600/lila_rozsa_67674_628067.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg27vJe2UIxkUYBhAr7UgQnDbUe90N6VG5F3bkNXjOPWJLdOjL2F9W-dMLSKmwrR3Fal9TU1xNJtNPFjF0NICZ4HQWYaybypjQcZOp9wXiVQUfkgm0GRfzuyeZJAUJEOKwgfuK_dHMnGQ/s320/lila_rozsa_67674_628067.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Algerian; font-size: 36pt;">M</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">agyarázd el egy gyereknek, hogy léteznek jóakaró tündérek és angyalok!
Mondd meg neki, hogy higgyen a mesékben és a csodákban! A jóban. </span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Szegény gyerek csak azt nem
tudja, hogy a jó mellett ott áll a rossz is. A rossztól az emberek általában
félnek, a jót pedig szeretik. </span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Mi van akkor, ha ez a két
ellentétes dolog összekerül? Ha feltetted magadnak a kérdést, akkor a válasz
nem is olyan könnyű.</span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Aki olvasott már életében
mesét, az tudja, hogy mindig ugyanaz a forgatókönyv: a jó győz, a rossz
alulmarad. De a szerencse forgandó.</span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Az Elsey családnak is fordult a
szerencséje az idők során. William Elsey - a démonok őse, teremtője -
megpróbálta legyőzni a jót. A háborúban eredetileg az összes gonosz lény
(trollok, vámpírok, stb.) segítettek volna neki, ám ők becsapták Williamet és
így egyedül kellett szembeszállnia az angyalokkal. </span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">William átkot küldött a jókra
és a jók is rá. Így egyik fél sem tudott győzni, mert a két kimondott varázsige
súlya hatással volt rájuk. Úgy látszott, hogy a démonok örökre eltűnnek a
földről, de William előre gondolkozott. Létrehozta kis családját (Bertie,
Leila, Esther, Stev, Bell, Thalia, Ruby, Destheni, Max, Anabel, Guy), hogy a
faj fent maradjon és segítsen neki megtörni az átkot. </span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">Miután az angyalok átka hatott
Williamre, a családja feladata lett kideríteni, hogy kik átkozták el
teremtőjüket és az átkor megtörni. Bellre és Maxre is sújtott az átok, mert ők
voltak az elsők, akik átváltoztak.</span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 12pt; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;">A keresés indul...! De egyet ne
felejts el: állj meg életed minden egyes pillanatában és szagold meg a
rózsákat! </span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify; text-indent: 42.55pt;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #351c75;">Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul az Elsey család
élete és kapható vagy egy természetfeletti kitalált történetre, akkor tarts
velem és várd az izgalmasabbnál izgalmasabb fejezeteket. De előre szólok, hogy
a végén nagyon meg fogsz lepődni! :)<span style="background: white;"> </span></span></span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: white; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 13.5pt;"><b><span style="color: #e06666;">Ha
elolvastad a Prológust, kérlek, írd meg a véleményedet nekem! Nagyon kíváncsi
vagyok rá! :)</span></b></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMm5S3-AzMYkiBQ8WDX60SOSDlmwtDzITJcsARqnPL8WOcO1C3fbnspi0_CfwHLe0FwFPSIc3PDYmyDcFGPhSJNPjZwI1goSBuyYjA_RIKa6tx-rAOigchsj5fXni_G9JHzenpBIfK4g/s1600/elvalaszto63.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="31" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMm5S3-AzMYkiBQ8WDX60SOSDlmwtDzITJcsARqnPL8WOcO1C3fbnspi0_CfwHLe0FwFPSIc3PDYmyDcFGPhSJNPjZwI1goSBuyYjA_RIKa6tx-rAOigchsj5fXni_G9JHzenpBIfK4g/s320/elvalaszto63.gif" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<b><u><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;">Hozzászólások az előző blogomból:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Lexy:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia, szerintem
érdekes volt a prológus, főleg a "jó és rossz" közötti ingadozás
tetszett benne, kíváncsi leszek mi lesz William - mel és az Elsey családdal<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Pusz: Lexy ;)<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding:</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Lexy:)<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Annyira köszönöm,
hogy írtál. El sem tudod hinni, hogy mennyire boldog voltam, amikor megláttam.
Örülök, hogy tetszik a sztori. Igazából ez a jó és a rossz dolog fog egész
végig szerepet játszani. Szerintem ez a két legnagyobb ellentét és nagyon
izgalmas sztorik születhetnek belőle :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Millió puszi és
rettenetesen hálás vagyok :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Minipötyipuding<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><u><span style="color: #990000; font-size: 13.5pt;">Bonnie
Wheatbloom:</span></u></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szia!<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Jónak indul, amit
lesz időm folytatom az olvasást, és kommentelek. :DD<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszszii<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Bonnie<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><span style="color: #990000; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; line-height: 15pt;"><span id="goog_1640136079"></span><span id="goog_1640136080"></span></span></span></b></div>
Cathy R.http://www.blogger.com/profile/12622491886774221461noreply@blogger.com5