5. fejezet - Ügy II. rész

Sziasztok!

Hát megint itt lennék az új résszel. A dupla fejezet második része. A meglepi, amire mindenki várt az, hogy ezt Ruby szemszögéből írtam meg. Ez egy kicsit furcsa volt számomra. Bertie szemszögéből alapból azért kezdtem el írni, mert minden blog és sztori, amit eddig olvastam, ott lány szemszögből íródik az egész. Számomra már egy kicsit egyhangúnak tűnt, ezért váltottam. De megint visszatérni egy lányhoz olyan más volt - jó értelemben. Talán több ilyet fogok csinálni :)

Ha tetszett nektek, kérek szépen komikat!!! Sokat segítene :)

Zenét megint adok, olvassátok az mellett!

Jó olvasást!

Minipötyipuding (Cathy R.)

UI: Ehhez a fejezethez már az előző blogomon kaptam megjegyzést. Az sem veszett el, legalul megtaláljátok ;)

5. fejezet - Ügy (2. rész)

- Ruby - 

- Srácok, meséljétek el neki, nekem van még dolgom. - mondtam, miután felmértem, hogy Guy lemaradt kissé. 

A sürgős dolgom nem várhatott tovább, ezért felrohantam az emeletre, hogy átöltözzek. A csizma, ami aznap volt rajtam feltörte a lábamat és ez tompította a rohanásomat. Ügyesen szlalomoztam végig a kaspók mellett a szobám felé. 

A hely, ahová készültem elegánsabb öltözetet kívánt és mivel a nagy meleg miatt megizzadtam, felkaptam magamra egy miniszoknyát és hozzá passzoló halványrózsaszín blúzt. A koszos ruhákat a szennyes tartóba akartam hajítani, de mivel dugig volt, csak mellé ejtettem. A tükörbe nézve nyugtáztam, hogy a hajam nem úgy állt, ahogy reggel elkészítettem. Egy kis zselé rövid fürtjeimre és már készen volt. Sminkemet nem bántottam, csak egy kis szemceruzával erősítettem rá szemem körvonalára.
Szemfestés közepette megszólalt a telefonom. Fél kézzel kutakodtam a retikülömben, hogy vajon hová tehettem. Kijelzőjére pillantva egyfajta nyugodtság fogott el, és felvettem: 

- Haló! - hangomat nyugodtnak hallottam. Nem úgy, mint a vonal másik oldalán szuszogó személyt. Lélegzetvétele feszült volt, szinte fújtatott. Kurtán üdvözült, aztán kiadta az utasításokat: 

- Ruby, a megbeszélt helyre gyere légy szíves! - kiáltotta el magát. 

- Jó, de történt valami? - kezdtem megrémülni. 

- Nem, csak gyere! - követelőzött és lecsapta a telefont. 

Moris szinte üvöltött velem. Úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Fél órája beszéltem vele utoljára és akkor pontosan ugyan ezeket az adatokat beszéltem meg vele. A szokott helyen a szokott időben..., mint mindig. Nem értettem, miért hívott még egyszer és miért volt ilyen feszült a hangja. Mi lehet ilyen fontos? 

Visszahívni nem akartam. A lépcsőn leérve intettem családomnak, belebújtam a szandálomba és kiléptem az ajtón. A kocsiban csak Moris furcsa telefonhívására tudtam gondolni és arra, hogy miért vagyok ennyire paranoiás. A klíma állítgatásával voltam elfoglalva, mikor újra megcsörrent a telefonom. Fel voltam készülve egy újabb különös beszélgetésre, amikor rápillantottam a kijelzőre Leila neve láttán óriási kő esett le a szívemről. 

Vezetés közben nem szerettem telefonozni, ezért Rihanna legújabb slágerért kinyomtam a magnón, félreálltam és megnyomtam a zöld telefon gombot. 

- Szia! Bocs, hogy zavarlak. Csak azt szeretném kérdezni, hogy mi legyen a mosással? Megcsinálod vagy megcsináljam? - válaszra várt. Kis hatásszünet után beleköhögött a kagylóba. Kellett pár perc, hogy összeszedjem a gondolataimat. Leila, mosás, munka. Lassan összeállt a kép. 

- Te nem dolgozol ma este? - nyögtem ki végül - Mármint délután mondtad – helyesbítettem. 

- Délelőtt. - nevetett - Amúgy meg igen. Csak kettőre kell mennem Luishoz, addig simán befejezem. - már rémlett valami. Kicsit déjà vu érzés fogott el. 

- Ja, tényleg már mondtad. Köszi akkor. 

- Semmiség. Mikor jössz haza? - ezt a kérdést vártam. Mivel egészen biztos voltam abban, hogy nem lát, elmosolyodtam. 

- Még nem tudom, de sietek. - és letettem. 

Egyik keskeny utcából a másikba fordulva odaértem a „megbeszélt helyre” Moris nem kertes házban lakott, hanem ikerházban. Négy apróbb ház volt össze építve, amit sosem értettem miért hívtak ikerháznak. 

Kettőt kopogtattam a fa berakású tömör ajtón. Mint egy titkos kémjelzés, olyan volt ez közöttünk. 

- Gyere be! - mosolygott, mikor kitárta előttem az ajtót. Hangjából eltűnt minden feszültség. Mintha nem is vele beszéltem volna az előbb. Barátságos mozdulatokat tett felém, hogy elkapja a kezemet és behúzzon a házba. Teljesen össze voltam zavarodva. Mikor meg akartam kérdezni, hogy mi volt az előbbi telefonhívása, rögtön közbevágott, belém fojtva a szót. 

- Le fog esni az állad! - kezdte fennhangon. Mint egy öt éves gyerek, olyan izgatott volt. - Olyan dolgokat találtam! – ujjongása rám ragadt, mihelyt meghallottam utolsó mondatát. De valami nem stimmelt. Észrevettem valami furcsát, ami más az első perctől irritált, amikor beléptem a házba. Soha nem éreztem még ilyet. 

- Na, az szuper. De figyelj Moris, mióta szereted te a lila színt? - pillantottam a világító lila falakról egyenesen a szemébe. Akartam látni, hogy ő is ilyen furán érzi magát a fal színétől vagy sem. Hiába néztem a szemébe, meg se hatotta. Pókerarccal folytatta: 

- A lilát? - tétovázott - Hát, izé… most mondd, hogy nem szép! - terelte a témát. Más irányból közelített a témára. 

- Szépnek szép, de ... - nem tudtam levenni a szememet a falról - nem valami férfias. - böktem ki végül. 

Nem is vettem észre, de időközben kiment a konyhába. Egy csésze forróteát rakott le elém és pár iratot. 

- Ezeket találtam. - tette hozzá, miután a papírokat felvettem az asztalról. - Még pár dolgot hozzáfűznék, ha nem bánod. Nem volt időm mindent leírni. - a lapokat a kezemben forgattam, próbáltam áttanulmányozni a rengeteg kézzel írott oldalt. Lassan bólintottam. 

- A jegyzeteimben a megfigyeléseimet írtam le. Nem találtam semmit konkrét angyalokra utaló jelet. Sem adománygyűjtő akciót, se semmit. Aztán kicsit mélyebbre ástam és felbukkant a városban egy név, ami talán mond valamit. - felkaptam a fejemet - Darwin. Nem tudom, hogy ez mennyit segít. - szabadkozott. - Van még két család, akiknek a vezetéknevük ugyanez. Sajnálom, hogy csak ennyit találtam. - ismételgette önmagát - De ha minden igaz, nem kell elmennetek innen, talán jó nyomon jártok. - szemében egy kis szégyent láttam. Nem csak ennyit akart találni ... 

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Ha már van három család, akikből kiindulhatunk - gondoltam - akkor nem vagyunk elveszve. Talán ennyi idő után végre jó nyomon járunk. 

Egy százdolláros bankjegyet toltam Moris elé, majd kisétáltam az ajtón. Az én megbízható forrásom ismét remek munkát végzett. 

- Ja, és Moris - tekertem le a kocsi ablakát - festesd át a falat! 

- A főbérlő ötlete volt a régi falak átfestése, nem az enyém. Sajnos ebbe nem szólhatok bele. - röhögött. 

Régi falak? De hát két éve lett újrafestve ...

Hogy tetszett a fejezet? Kérlek mondjátok el a véleményeteket komment formájában!

Hozzászólások az előző blogomból:

Csillagfény:

Sziaa!^^

Először is azzal kezdeném, hogy a blog nekem nagyon tetszik! Fogalmam sincs h hogyan de a sors hozta h erre a blogra rátaláltam.. és nagyon örülök neki. :D

Másodszor, bocs h eddig az előző fejikre nem irtam de csak ma találtam rá a blogra.. sajnos :( De ezen kivül pedig rám számithtsz mert amikor csak tudok majd irok a blogra kommenteket,szavazok..stb.

Harmadszor pedig sajnálom h csak kéthetente tudsz irni, de hát megértelek.. :)Hiszen egykor én is iró voltam!

Na, nem is húúzom tovább a szót.. :D Búcsúzok!

Millió puszi!♥

Csillagfény*

Minipötyipuding:

Jááj, az első megjegyzés *-*

Csillagfény, rettenetes köszönöm a véleményedet! Nagyon jól esett, amiket írtál. Amikor megláttam, alig hittem a szememnek és örülök, hogy tetszik a blog :) És még egyszer meg ne próbálj ennyiszer bocsánatot kérni, mert nem írtál előzőkhöz, meg csak most akadtál rá a blogra.

Köszönöm a szavaidat, el sem tudod hinni, mennyire jól estek :)

Vicky221:

Szia!

Nagyon tetszik, hogy ilyen sokszínűek a karaktereid. Ezer bocsi, hogy én is ennél a résznél kezdem, de csak olvastam a fejezeteket egymás után és őszintén szólva meglepődtem, hogy máris itt a vége - nincs több rész. :)

Remélem hamar hozod a következőt is!

Puszi: Vicky ^.^

Twilight Cherry:

Szia!

Tetszik a törid, nagy érdekes.

Mára mondtad a frisset, úgyhogy ma még egy párszor megnézlek ;

Puszi♥

Minipötyipuding:

Vicky221 !

Nagyon köszönöm a kommentedet! :) Nagyon örültem neki.

Örülök, hogy várod a következő részt és hogy figyelemmel kísérsz majd!

Puszi. 

Minipötyipuding:

Cherry!

Neked is annyira nagyon köszönöm :) Azt is, hogy ennyire érdeklődsz és várod a friss részeket és hogy írtál nekem. Sokat jelent!

Pusszantás

dalmuhka16:

Szia!Jottem es persze,hogy kommentelek!:)

Imadtam!!Minden fejezetet elolvastam es 30 perc alatt ki is vegeztem annyira megfogott.Nagyon jol irsz es remele,hogy meg nagyon sok fejezetet fogsz irni.Izgatottan varom a kovetkezo reszt.

Puxy:Dalcsok:X

Minipötyipuding:

Dalcsok:X !

Köszönöm, hogy írtál kommentet :) Nagyon jól esett. És annak még jobban örülök, hogy megfogott a sztori. Gondoltam kicsit újítok és nem Twilight-ról írok. Pedig arról is tudnék jó sokat ... :D

Még egyszer köszi.

Puszi!

5. fejezet - Ügy 1.rész

Sziasztok!

Már itt is van a fejezet, remélem örültök neki!

Kérlek írjátok meg, hogy milyennek találjátok! Elég a véleményetek, nem kell ömlengeni, hogy mennyire várjátok már a kövit (csak ha így van :D) de mégis véleménye van mindenkinek. Ugye? :)

Ez dupla fejezet lesz, ezért ez a része nem túl hosszú, de mégis valami. A második felében lesz egy kis meglepi számotokra :$

Zenét - mint mindig :) - most is kaptok hozzá. Eredetileg nem adtam hozzá, de a változás után úgy gondoltam fontos, hogy music mellett olvassátok az egészet. Egyrészt, mert én is zene mellett írom, másodszor pedig, mert olyan zenéket válogatok amiket szeretek és így jobban bele tudjátok élni magatokat a fejezetbe ;)

Jó olvasást!

Minipötyipuding (Cathy R.)

5. fejezet – Ügy 1. rész 

- Bertie – 

Fel voltam dobva. Igen, jól hallottátok. Izgalommal töltött el, hogy újra iskolába mehettem. Annyira régen csináltam már ilyet, hogy teljesen ki is mentem a gyakorlatból. Még csak július 14-ét írtunk, amikor kiderült a következő évi programunk. 

Családtagjaimból elég megosztó véleményt váltott ki a hír. Ruby kicsit húzta a száját a tanulás gondolatától, de mihelyst rájött, hogy így talán találunk egy angyalt, aki segít megtörni a családi átkot, már jobb szívvel vetette bele magát az intézkedésbe. 
Ugyanis az ő feladata volt az irataink és nem létező bizonyítványaink beszerzése. Ruby a ,,megbízható forrásaihoz” ment segítségért. Olyan bizonyítványokat kellett csináltatnia, ami egy tanévvel korábbi adatokat tartalmaz és hihető is. 

Igazából sohasem tudtam, hogy mi is valójában Ruby ,,megbízható forrása” . Az igazság az, hogy meg akartam már kérdezni többször, de valahogy jobbnak láttam, ha mégsem ütöm bele az orromat. Ki tudja? Talán egy titkos kémgyűlés sí maszkos kommandósokkal vagy szamuráj harcosok … A lényeg az, hogy tőlük mindent megtudhatott az ember, amire éppen szüksége volt. 

Ruby soha senkit nem vitt magával, amikor a barátaihoz ment. Csak elhajtott zöld kocsijával, majd két óra múlva visszajött. Az ügy máris el volt intézve. Csak remélni mertem, hogy szegény beszerzőt nem zsarolja halálra.Most sem intézte másképp. Mikor hazajött, ragyogó arccal üdvözölt minket, nyugtázva, hogy minden rendben. 

- Sziasztok! Készen van minden iratunk, bizonyítványunk. – tette le táskáját az asztalra. – Holnapután kell mennem érte. 

- De hát azt mondtad, hogy kész van!? – nézett rá Leila tágra nyílt szemmel. 
Nem bírtam ki röhögés nélkül ezt a gondolatsort. Viccesen festett Leila mindig is, amikor nem értett valamit. 

- Tudom, hogy azt mondtam kész minden. – magyarázta lassan Ruby. – De a kész iratok – kihangsúlyozta a kész szót – még nem elhozhatóak addig, amíg valami nagy ember nem írja alá. – forgatta a szemét. 

- Ja, most már világos. – kis hatásszünetet tartott, amíg Ruby levette csizmáját. 

Panaszkodott a meleg miatt és elmondta, mennyire nem kellett volna abba a cipőbe mennie, mert teljesen feltörte a lábát. 
Miután végzett, lehuppant mellém a fotelbe. Nagy lendületével úgy hátralökte az ülőkét, hogy akaratlanul bevertem a hátamat. Kedvem lett volna elküldeni melegebb éghajlatra, de csak nyögtem egyet. Mostanában (vagyis hogy pontosítsak, a baleset óta) rettenetesen ellustultam. Szégyenkeztem is, hogy még Ruby-t sem volt erőm kiosztani. 

Láttam, hogy Leilából mindjárt kitör a mondanivalója. Csak nem tudta, hogyan is kezdje el. Körömreszelőjét forgatta a kezében, miközben kereste a szavakat. 
- És Ruby, - kezdte végül – azért tudnunk kellene, hogy milyen adatokat adtál meg rólunk. – leesett, hogy miért volt ennyire feszült. 

Nem akarta, hogy Ruby bármilyen létező adatot megadjon róla, mert az a régi normális, démonmentes életére emlékeztette volna. Még ennyi száz év után sem tudta feldolgozni, ami lett belőle. Pszichológushoz semmi értelme nem lett volna elmenni. Mit mondhatott volna? Őőőő, hát a problémám az, hogy egy démon lett belőlem. De nem is akármilyen, hanem alakváltó, aki éjjelente szellemtestet ölt és védtelen élőlények lelkét szívja ki. A ráadás ebben az egészben az, hogy még élvezem is. 

Szegény ember, aki ezt végighallgatta volna, vagy diliházba záratta volna Leilát, vagy szívinfarktust kapott volna. Leila egyéb segítséget csak tőlünk kapott, amit valljuk be, nem igazán értékelt. Pasija pedig sosem volt, akinek elmondhatta volna minden baját. Még egyetlen élő lénnyel sem osztotta meg végzetes titkát. 

- Ja, igen. El is felejtettem. – mondta Ruby. – Senkiről sem adtam meg olyan adatokat, ami létező lenne. Csak kitaláltam okosan egy iskolát, ahova jártunk mindannyian és régi lakásunk adatit sem hagytam ki. Holnapután mindent elmagyarázok, mihelyst megjönnek a papírok. Nyugodjatok meg, nagyon szívszorító sztorit fogunk előadni augusztusban. – mosolygott. - Guy jött le a lépcsőn. 

- Ruby, már itthon vagy? – bandzsított. 

- Neked is szia! – üdvözölte Ruby barátságosan. 

- Mi folyik itt? Hogy ment az ügyintézés? 

- Srácok, meséljétek el neki, nekem van még dolgom.

Hogy tetszett a fejezet? Kérlek írjátok meg nekem komiban!